© Kortárs Online. Minden jog fenntartva!
Hurrápesszimizmus
Felső Tízezer: Normális élet
A 2015-ös év végére még egy kiváló magyar lemez futott be: a Sallai Laci vezette Felső Tízezer zenekar színvonalas debütálása a huszonévesek életközepi válságáról szól, pofonegyszerű és hiperdallamos zenei világgal.
A 2015-ös év végére még egy kiváló magyar lemez futott be: a Sallai Laci vezette Felső Tízezer zenekar színvonalas debütálása a huszonévesek életközepi válságáról szól, pofonegyszerű és hiperdallamos zenei világgal.
Sallai Laci neve nem ismeretlen azok számára, akik figyelemmel követik a fiatal hazai gitárzenevilágot: az énekes-dalszerző évek óta vezeti a pop-punkban utazó The Somersault Boy nevű formációt (kiváló első lemezük 2014-ben jelent meg, kritikánk a lemezről itt), illetve a tavaly óta a Szabó Benedek és a Galaxisok együttesének is oszlopos tagja (lemezkritikánk itt). Az utóbbi zenekarral egyébként tökéletesen párhuzamba állítható a Felső Tízezer bemutatkozása, hiszen ezúttal is a fiatal felnőttek soha véget nem érő megpróbáltatásairól születtek dalok, de szerencsére rejlik pop-rockjában annyi egyediség, hogy figyelemre érdemes legyen a Normális élet.
Első hallgatásra persze ezekben a dalokban is előkerül egy-egy megemlékezés a mára már férjezett régi szerelmekről vagy büszke autótulajdonosokról (Süllyedő hajó) – miközben a dalok hősei több-kevesebb sikerrel lavíroznak szerelmi viszonyok között, és legtöbbjük számára továbbra is a BKV-járatok határozzák meg a bejárható világokat (Kezdettől fogva). Ugyancsak nosztalgikus színben tűnnek fel egyéb toposzok, legyen szó az ismerős végállomásbeli ébredésekről, értetlenkedő szülőkről és ígéretesnek tűnő indulásokról. A bevett panelekkel szembeni legfontosabb különbség mégis az, hogy míg a Szabó Benedek-féle dalokban mindig érkezett egy olyan sor, ami minden addigi komorságot képes volt valami pislákoló optimizmussal bevonni, addig a Normális élet egészét tekintve sokkalta borongósabb világlátással érdemes számolni, kiegészülve egy-egy visszafogottabb, (aktuál)politikai felütéssel, végig egyenletes és magas színvonalon.
[embed]https://www.youtube.com/watch?v=WncrDE27vD8[/embed]
A lemezt nyitó Mi jövünk el például rögtön az elmúlt huszonöt év bántó változatlanságáról szól, a refrén pedig mintha egyfajta jövőbeni programadóként funkcionálna. Ez a reménykedés aztán később elvétve képviselteti magát, és a lemezen sorakozó darabok többsége igazán sötéten látja a múltat, jelent, de még a jövőt is. Hogy ez az album félórás játékidejében egy percre sem válik unalmassá, az köszönhető például a remek dalszövegeknek: a folytonos önmarcangolás öniróniába vált, és mosolygásra késztető fekete humorban csúcsosodik ki („Ha a hangom visszahallgatom, úgy kiugranék az ablakon”, hallható például az Ugrás a sötétbe című szerzeményben), és ez jól mutatja, hogy nem feltétlenül érdemes mindig komolyan venni a dalok hőseinek koravén önsajnálatát. Másrészt ugyanilyen elismerésre méltó a hallgatót rögtön megfogó, a szellősebb gitárt és a fátyolos hangú szintetizátort vegyítő hangszerelés. Sallai Laci ezúttal is bizonyítja, hogy a dalszövegeken túl kiválóan ért a kesernyés, napfényt éppen csak nyomokban tartalmazó, szomorkás, de fülbemászó, dúdolható dallamok írásához is: a 2020, a Hip-hip hurrá vagy a Teleszkóp mind egyből ható, rendkívül aranyos számok. A felvételek mintha valahonnan a ’80-as, ’90-es évek fordulójáról szólnának, onnan közvetítve például a Chapterhouse vagy a Lush együtteseihez köthető, tipikusan elkent hangulatokat. Ez a fura retro egyébként máshol is képviselteti magát: példának okáért a „Rajk Kollégium beázott pincéjében” felvett dalok megvásárolhatóak kazettás formátumban is.
[embed]https://www.youtube.com/watch?v=yLrqBpb741o[/embed]
Hiba volna említés nélkül hagyni a Lacival közreműködő zenekart – a Felső Tízezer tagjai között egyéb meghatározó underground együttesek zenészeit köszönthetjük: a produceri teendőket Nagy Bence (Belle Belle) látta el, a jelenlegi formációban pedig a Mayberian Sanskülottból ismerős Balogh Gallus és Hromkó István is részt vesz. Az album Utólag című szerzeménye pedig Korándi Dávidhoz köthető – ezt már csak azért is fontos megjegyezni, mert ennél a dalnál az utóbbi időkben kevés erősebbet hallhattunk a szerelmi csalódásokat középpontba állító anyagok között.
A Felső Tízezer bemutatkozásának tíz darabja egytől egyig nagyszerű és figyelemre érdemes felvétel: bizonyítják, hogy ugyanarról a dologról mennyi módón (és milyen magas színvonalon) lehet szólni.
A lemez teljes terjedelmében elérhető itt.
Sallai Laci neve nem ismeretlen azok számára, akik figyelemmel követik a fiatal hazai gitárzenevilágot: az énekes-dalszerző évek óta vezeti a pop-punkban utazó The Somersault Boy nevű formációt (kiváló első lemezük 2014-ben jelent meg, kritikánk a lemezről itt), illetve a tavaly óta a Szabó Benedek és a Galaxisok együttesének is oszlopos tagja (lemezkritikánk itt). Az utóbbi zenekarral egyébként tökéletesen párhuzamba állítható a Felső Tízezer bemutatkozása, hiszen ezúttal is a fiatal felnőttek soha véget nem érő megpróbáltatásairól születtek dalok, de szerencsére rejlik pop-rockjában annyi egyediség, hogy figyelemre érdemes legyen a Normális élet.
Első hallgatásra persze ezekben a dalokban is előkerül egy-egy megemlékezés a mára már férjezett régi szerelmekről vagy büszke autótulajdonosokról (Süllyedő hajó) – miközben a dalok hősei több-kevesebb sikerrel lavíroznak szerelmi viszonyok között, és legtöbbjük számára továbbra is a BKV-járatok határozzák meg a bejárható világokat (Kezdettől fogva). Ugyancsak nosztalgikus színben tűnnek fel egyéb toposzok, legyen szó az ismerős végállomásbeli ébredésekről, értetlenkedő szülőkről és ígéretesnek tűnő indulásokról. A bevett panelekkel szembeni legfontosabb különbség mégis az, hogy míg a Szabó Benedek-féle dalokban mindig érkezett egy olyan sor, ami minden addigi komorságot képes volt valami pislákoló optimizmussal bevonni, addig a Normális élet egészét tekintve sokkalta borongósabb világlátással érdemes számolni, kiegészülve egy-egy visszafogottabb, (aktuál)politikai felütéssel, végig egyenletes és magas színvonalon.
[embed]https://www.youtube.com/watch?v=WncrDE27vD8[/embed]
A lemezt nyitó Mi jövünk el például rögtön az elmúlt huszonöt év bántó változatlanságáról szól, a refrén pedig mintha egyfajta jövőbeni programadóként funkcionálna. Ez a reménykedés aztán később elvétve képviselteti magát, és a lemezen sorakozó darabok többsége igazán sötéten látja a múltat, jelent, de még a jövőt is. Hogy ez az album félórás játékidejében egy percre sem válik unalmassá, az köszönhető például a remek dalszövegeknek: a folytonos önmarcangolás öniróniába vált, és mosolygásra késztető fekete humorban csúcsosodik ki („Ha a hangom visszahallgatom, úgy kiugranék az ablakon”, hallható például az Ugrás a sötétbe című szerzeményben), és ez jól mutatja, hogy nem feltétlenül érdemes mindig komolyan venni a dalok hőseinek koravén önsajnálatát. Másrészt ugyanilyen elismerésre méltó a hallgatót rögtön megfogó, a szellősebb gitárt és a fátyolos hangú szintetizátort vegyítő hangszerelés. Sallai Laci ezúttal is bizonyítja, hogy a dalszövegeken túl kiválóan ért a kesernyés, napfényt éppen csak nyomokban tartalmazó, szomorkás, de fülbemászó, dúdolható dallamok írásához is: a 2020, a Hip-hip hurrá vagy a Teleszkóp mind egyből ható, rendkívül aranyos számok. A felvételek mintha valahonnan a ’80-as, ’90-es évek fordulójáról szólnának, onnan közvetítve például a Chapterhouse vagy a Lush együtteseihez köthető, tipikusan elkent hangulatokat. Ez a fura retro egyébként máshol is képviselteti magát: példának okáért a „Rajk Kollégium beázott pincéjében” felvett dalok megvásárolhatóak kazettás formátumban is.
[embed]https://www.youtube.com/watch?v=yLrqBpb741o[/embed]
Hiba volna említés nélkül hagyni a Lacival közreműködő zenekart – a Felső Tízezer tagjai között egyéb meghatározó underground együttesek zenészeit köszönthetjük: a produceri teendőket Nagy Bence (Belle Belle) látta el, a jelenlegi formációban pedig a Mayberian Sanskülottból ismerős Balogh Gallus és Hromkó István is részt vesz. Az album Utólag című szerzeménye pedig Korándi Dávidhoz köthető – ezt már csak azért is fontos megjegyezni, mert ennél a dalnál az utóbbi időkben kevés erősebbet hallhattunk a szerelmi csalódásokat középpontba állító anyagok között.
A Felső Tízezer bemutatkozásának tíz darabja egytől egyig nagyszerű és figyelemre érdemes felvétel: bizonyítják, hogy ugyanarról a dologról mennyi módón (és milyen magas színvonalon) lehet szólni.
A lemez teljes terjedelmében elérhető itt.
