×

Hajózni muszáj
Cirkusz-KA: Lélekfarsang
Papp Máté
2014 // 08. 22

A belföldi és európai kalan­dozá­sok után stú­dióba húzódó Cirkusz-KA együttes második, Lélek­farsang című lemeze szer­ves folyta­tása a két évvel ezelőtti Kötél­tánc­tangónak, ugyan­akkor egy­fajta kontú­rozása is a korábbi szerze­mények impresszi­onista hangu­latainak.
A belföldi és európai kalandozások – lásd a zenekari blog hajónapló-töredékeit – után stúdióba húzódó Cirkusz-KA együttes második, Lélekfarsang című lemeze szerves folytatása a két évvel ezelőtti anyagnak (Kötéltánctangó, kritikánk itt), ugyanakkor egyfajta kontúrozása is a korábbi szerzemények impresszionista hangulatainak. Első hallgatásra mintha kevésbé lennének játékosak a dalok, többszöri nekifutásra azonban folyamatosan bomlanak ki a visszafogottabban kezelt virtuozitás finomságai.



A hangszeres arzenál, illetve a ritmusszekció bővülésével (bőgő, cselló, dob) több támasztékot kaptak a főszólamok, a kiegészítő effektek és különleges instrumentumok (köztük a fuvola, a szájzongora, a gadulka vagy az ud) által pedig tovább tágult a tagok játéktere; ezzel együtt viszont az lehet az érzésünk, hogy összességében korántsem tarkítják annyira fantáziadús megoldások a kompozíciókat, mint a Kötéltánctangó darabjaiban. A dramatizált énekbeszéd is egy fokkal egyhangúbbnak tűnhet, bár az újabb szövegek szerencsésen emelik meg az itt-ott esetlenebb, modorosabb részleteket. Általában véve borongósabb, elvontabb hangképek vonulnak fel a szűkre szabott listán (az album ugyanis csupán hat számot tartalmaz). A Víz tökéletes kezdés, különösen akkor, ha a zenekar talán eddigi legszebb dalszövegéről van szó. A Sakk és a Moly az előző lemez miniatűr cirkuszporondját, valamint a hozzá kötődő, banálisnak tűnő történeteket idézi meg, míg a lemez melankóliába hajló második fele (Hajózni muszáj, Lélekfarsang, Fél kabát) távolibb tájakat kutat, líraibb vizekre evez.

[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=k3hMQa9l3p4[/youtube]

Tényleg hajónapló-töredékekhez vagy egy útirajz széljegyzeteihez hasonlatosak ezek az egyszerre elrévedő és felfokozott songok, melyek mögött mindinkább sokrétűbb és kimunkáltabb zenei szövet húzódik. Ezzel párhuzamosan az – egy-két stílusbeli megbicsaklástól eltekintve – egyre szuverénebb szövegvilág is fokozatosan alakítja ki saját, mással össze nem téveszthető atmoszféráját, ami természetesen a kísérettel együtt, leginkább élőben működik igazán. Az utcazenélős, turnés „üzemmód” és a sterilebb stúdiókörülmények nyilván más hátteret nyújtanak, de ahogy az már az előző felvételnél is bebizonyosodott, a dalok legalább ugyanolyan elevenséggel és/vagy bensőségességgel képesek megszólalni, ahogy egy koncerten vagy spontán fellépésen. A Cirkusz-Ka muzsikája szembecsukós, utazós zene, amely akár egy helyben is elrepíthet a megszokás kikötőiből, a képzelet tükörré simult tengerein túlra… „Dagadó vitorlánkat a szélnek fordítsd, / mert hajózni muszáj, / idegenként járva, messzire magasra vágyva, / ott sem marasztal senki, de hajózni muszáj.”

Pontszám: 7/10

Megosztás:

Verseny

Kreatív irodalmi verseny középiskolás csapatok számára

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs decemberi száma

Bővebben