• A fal mögötti világ

    Szentivánéji álom a Vígszínházban

    2017.04.13 — Szerző: Sárosi Emőke

    A Vígszínház ezúttal is kortalan trendisége mellett garantálja a színvonalat és a klasszikus művészi értékeket. Az idei évadban a Shakespeare-ciklus (Rómeó és Júlia; Makrancos Kata; Vízkereszt, vagy amit akartok; Julius Caesar; A velencei kalmár) folytatásaként februárban Kovács D. Dániel rendezésében mutatta be a Szentivánéji álom című előadást.

  • A fal mögötti világ

    Nádasdi Ádám klasszikus fordítását Závada Péter szövegeivel frissíti a rendező a mai generáció számára, továbbá egy vendégszöveggel gazdagítja a tündérek gondolatiságát az Ahogy tetszikből jól ismert Jaques-nagymonológgal. Kedves átívelés ez Kovács D. Dániel munkásságában, hiszen 2016-ban az Ahogy tetsziket álmodta színpadra a Kamrában. A rendező két éve a Vígszínház társulatának tagja, és ez az első nagyszínpadi rendezése. Nyilatkozata szerint nem az a fontos, hogy egy adott mű klasszikus-e vagy kortárs. Problémakörök foglalkoztatják, amelyekről érdemes együtt gondolkodni az adott színházzal és annak nézőivel.

    A Szentivánéji álom egy forrongó komédia, ahol mindenki az lehet, aki akar, akár önmaga is. A több szálon futó történeteket mindenki ismeri, tanulta, látta. A szerelmes fiatalok pillanatnyi fellángoló-kiábránduló, kergetőző évődése, a hatalomorientált férfi–nő harc és a mesteremberek bohóctréfái izgalmas terepet kínálnak Puck rosszalkodásának. De ki is Puck? Eszenyi Enikő alakításában a fehér arcú, hosszú copfos, fekete kabátos, – a sérülése miatt újragondolt – bottal botorkáló féllény: tündér, manó, szellem, ártó energia? Alázatos jágói szolgája Oberonnak, vagy csak a fejében hangzó őrület zenekarának karmestereként vezénylő intrikus? Huncutkodni vágyó időtlen agg ő, a darab legmagányosabb figurája , akinek már nincs öröme az öröklét és az árnyak szférájában.

    Az idő és időtlenség kettősségben kreált izgalmas világot Horváth Jenny. A vasfüggöny mögötti világ – megemelt színpad, dinamikus csigalépcső és monumentális könyvtárfal – a tér vertikális és horizontális lehetőségeit maximálisan kihasználja. Így csöppen az „erdő” egy extravagáns házibuli sűrűjébe, a mágikus éj helyszínére. A körúton flangáló mai fiatalok ruhái jelennek meg a jelmezekben: zsebes pulcsi, szaggatott farmermini, tüllszoknya is helyet kap a kortalan öltöny mellett. Hiszen ez az előadás egy kedvesen szórakoztató vallomás, amely a fiataloknak szól. A gimnazisták nyelvezetéhez igazítva mesél a rendező – akit a színi kritikusok múlt ősszel a legígéretesebb pályakezdő tehetségnek választottak – ifjúságról, szerelemről, színházcsinálásról.

    A csapongó szerelmesek (Bach Kata, Ember Márk, Orosz Ákos, Szilágyi Csenge) felszínes repkedéseikkel végigszaladgálják az estét. Kémia nincs köztük, a szerelem szikrája sem lobban fel a buli rengetegében, pedig négy tehetséges színészt talált meg a lehetőség. Orosz Ákos próbálja kutatni a szenvedélyt magában, de nem kap teret hozzá. Sajnos Bach Kata Helénája a legkevésbé szerethető. Egy csinos lány valamilyen cucc hatása alatt téblábolva topogja végig az éjszakát, sőt, árulkodásának jutalma az érdemtelen boldogság. Szilágyi Csenge vodkába fojtott boldogtalanságának kézi reflektorral kihangsúlyozott képe (a felnőtté válás útjának egy állomásaként) minden házibuli fix karaktereként van felfestve, míg Ember Márk a nagydumás, kicsit rámenős amorózó, aki a kötöttségtől megrettenve sodródik bele a hármas esküvő rabigájába.

    A fal mögötti világ

    Egy lehetségesen merész zárlat reménye sejlik fel Theseus (Király Dániel) esküvőre hívó ítélete után – igen, persze, sikerült megtörnie a megalázással a nőt, és így azonnal övé lett a szíve –, mert pillanatok alatt elbontják a díszletet. Majdnem kimarad a mesteremberek záró etapja, aztán mégsem. A színészet karikatúrájaként elpoentírozott jelenetet az athéniek egy fém emelvényen kuncogva-beszélgetve hallgatják végig. És mégis ebben a sallangmentes térben teremti meg az előadás egyetlen hiteles szerelmes pillanatát Stohl András (Pyramus-Alap Miki), ahogy felismerni véli Titánia/Hippolytát (Járó Zsuzsa), a pajzán álom hősnőjét.

    Totálisan különálló blokk a mesteremberek (Hajduk Károly, Hegedűs D. Géza, Stohl András, Zoltán Áron, Varju Kálmán) mókája a próbáról és a brechti színházról folytatott illusztrált elmélkedés. Játékuk a felvállalt bohóckodás, amelyben lubickolnak. Legerősebb poénjával a Fal (Zoltán Áron) mindent visz: fémkerítéssel jeleníti meg szerepét, amelybe áramot vezet egy sokkolóval, hogy a szerelmes csók hatására valóban szikrázzon a levegő.

    Szép és jó a Szentivánéji álom, hiszen Shakespeare darab. Poénos is, mert vígjáték. Ajánlott látni, mert kötelező irodalom. Valamint magasművészet, hiszen neves színészek játsszák. Különben meg kanonizált, érted? A Vígszínházban vagyunk.

    A fal mögötti világ

    William Shakespeare: Szentivánéji álom
    Vígszínház
    Rendező: Kovács D. Dániel
    Dramaturg: Fekete Ádám
    Szereplők: Király Dániel, Járó Zsuzsa, Eszenyi Enikő, Gados Béla, Szilágyi Csenge, Bach Kata, Orosz Ákos, Ember Márk, Hajduk Károly, Stohl András, Hegedűs D. Géza, Zoltán Áron, Varju Kálmán, Tóth András, Kárpáti Pál, Rainer-Micsinyei Nóra
    Díszlet/Jelmez: Horváth Jenny
    Fény: Jankó Mátyás
    Hang, zene: Bartha Márk
    Dalok: Keresztes Tamás
    Bemutató időpontja: 2017. február 25.
    Következő előadások: 2017. április 21., 22., 24., május 6., 8., 11., 14., 22., 31.


  • További cikkek