Kincsek az éj leple alól

Gyűjteni márpedig kell.

Kellett már bizony az ókorban is, ahol a személyes gazdagság reprezentációja mellett fontos volt, hogy az esztétikai élmény ne csak a kiváltságosokhoz, hanem a köznéphez is eljusson, ezért egyes komoly gyűjteménnyel rendelkező nemesek megnyitották saját házukat és tulajdonukat az érdeklődő közönség, a művészetpártolók és a kíváncsiskodók előtt. A középkorban az egyházi és nemesi családok kincsestára jóval kevésbé volt elérhető a nyilvánosság számára, az általuk képviselt vagyon erősen összefüggött a politikai befolyás mértékével is.

A mai szemmel már meghökkentően eklektikus kunst- és wunderkammerekben testesül meg talán leglátványosabban a gyűjtőszenvedély mániákussága, ahol ugyanolyan fontossággal és súllyal szerepeltek az alapanyaguk miatt önmagukban értéket hordozó nemesfém használati tárgyak és drágaköves ékszerek, mint egy természettörténeti különlegesség vagy furcsa ritkaság, illetve a korszakok változásával egyre inkább felértékelődő művészeti alkotás. Az értéknövelési vágy miatt ezek a teljesen vegyes tartalmú és néha megmosolyogtató darabokat tartalmazó kollekciók felbomlottak, és megkezdődött a gyűjtemények szakosodása, a gyűjtött darabok tárgykör szerinti különválása. Ezzel párhuzamosan a tudományos igényű gyűjteményfeldolgozás folyamatai is haladtak, ám ez vonal egészen más irányba irányítaná a figyelmet, most maradjunk csak az érzelmeknél.

Habár a gyűjtemények sosem voltak elválaszthatóak a vagyontól, politikai hatalomtól és befolyástól, mégis inkább asszociálunk érzelemre, főképp az erős motivációt, a józan ész megfontolásaival némileg ellentétes „gyűjtőszenvedély” kifejezés kapcsán.

Vissza is értünk tehát a kezdeti kérdésekhez. Honnan ered ez az elhivatottság, hogyan lesz valakin úrrá ez az érzés, és legfőképpen, hogyan párosulhat a birtoklási igény nagyon komoly tudással az adott területre vonatkozóan, legyen az festmény, bélyeg, de még akár bakelitlemez vagy netán kitűzők? Mindezek mellé még egy nagyon fontos területet is meg kell említeni, amely tele van megválaszolásra váró kérdésekkel: a gyűjtemény gyarapításának terepe, a piac és a műtárgypiac.

A mutargy.com, a hazai műkereskedelem vezető műtárgykereső és hirdető portálja idén másodszor rendezi meg a Műtárgyak Éjszakája programsorozatot, ahol három napon át a közismert és kevésbé nevezetes műkincsek műfajáé a főszerep. Emellett számos kérdésre is választ találhat a szakmai és az érdeklődő közönség.

A témával még csak ismerkedők speciális sétán kaphatnak betekintést a galériák világába a műkereskedelem központjának számító Falk Miksa utcában vagy a hírhedt Ecseri Piacon portyázhatnak régiségekre. Egészen különleges élményt ígér a Fiumei úti Sírkert titkos szimbólumainak megfejtését ígérő túra, ahol az emlékművek nem csupán élettörténeteket zárnak le, hanem a halál utáni örökkévalóság felé is üzennek.

A program keretében lehetőség van az otthon lapuló és származása, kora alapján gyaníthatóan értékesebb tárgyak felbecsültetésére különféle értékbecslések alkalmával, ahol a festmények és grafikák mellett papírrégiségek, képeslapok, érmék, bútorok és ékszerek is terítékre kerülhetnek. A becsüs tevékenységre nyitott és kíváncsi érdeklődőket üveg és bútor tematikájú becsüsórákra is várják a BÁV Akadémia szakemberei, ahol alkotási eljárásokról, felhasznált alapanyagokról, technikákról és a hamisítás jegyeiről is szó esik. A műtárgybemutató eseményeken a porcelán, a keleti szőnyeg és a bútor témakörében még ennél is mélyebb ismeretek szerezhetők meg. A felbecsült érték ingadozásával foglalkozó előadás, Eredetiből hamis, hamisból eredeti címmel azonnal reagál is az értékbecslés folyamatának nehézségeire és következményeire.

A megszülető alkotásokhoz kerülhetnek közelebb azok, akik kíváncsiak és érzékenyek a műkincsek aurájára – arra a bizsergető jelenségre, amely a szemlélő vagy tulajdonos számára az anyagi értéken túl az érzelmi kötődést fejezi ki –, a Műtárgyak Éjszakája alatt nyolc műterem és négy műtárgykészítő műhely látogatható, ahol a grafikai eljárások és kézműves lámpakészítés mellett ötvös technikák is megismerhetők. Sőt, Szirtes János performer rendhagyó munkássága, valamint Gáspár György és Korodi Zsuzsanna művészházaspár üvegműhelye is várja a festmények keretein túlra kíváncsiskodó látogatókat.

A már megalkotott műkincs további gondozásának felelősei a restaurátorok – különleges fogásaikkal, speciális körülményeikkel külön programtípus keretében lehet megismerkedni, hiszen nagyon komoly eltérés van bútor és festmény, üveg és fémtárgy között. A műhelyek meglátogatása mellett szakmai előadások segítik elmélyíteni a restaurátori tevékenységgel kapcsolatos információt.

Hogy a műkincsek, műtárgyak ismerete és tisztelete miért lehet fontos jelenünk digitalizációval terhelt világában? Erre az utolsó, de igazán fontos kérdésre a Fortepan első nyolc évét bemutató előadás adhatja meg leginkább a választ, ahol az alapító, Tamási Miklós mesél történeteket a múltból, családokról és a történelem eseményeiről hagyatékok és fotók szűrőjén keresztül, és arról, hogy hogyan válhatnak privát emlékek egy egész közösség és a történettudomány számos területének hasznára pusztán azáltal, hogy kereshető módon megosztásra kerülnek egy digitalizált, online archívumban.

Műtárgyak Éjszakája

2018. június 7–9.