Műalkotás minden otthonba

A képzőművészek számára a jól ismert alkotófázisokon kívül – ihletmerítés, vázlatrajzolás, színtanulmányok készítése – jelentős pozíciót foglal el egy-egy művésztelepen eltöltött időszak. A híres alkotótelepek hagyományai ma már a művészettörténeti tudomány részei. A nyár felé közeledve egy kis érdeklődéssel ma is számos ilyen ösztönző hely és kezdeményezés található. A művésztelepek érdekességét és jelentőségét egy, a Balaton partján megrendezett példán keresztül, a Mámai Művésztelep filozófiáját felvázolva mutatjuk be.



Az idén augusztus végén negyedik alkalommal megrendezendő alkotói hét magánkezdeményezésként indult. A művésztelep alapvető célja, hogy minden ismerősük és barátjuk otthonába egy-egy képzőművészeti alkotás kerüljön felkért művészeik képeiből. Ennek megvalósításakor mi sem tűnik egyszerűbbnek, mint a kapcsolatok, érdeklődési körök összehangolása.

A hely, Máma település először egy 990-re keltezett görög nyelvű alapítólevélben szerepelt,  amelyben emléket találunk arról, hogy Szent István királyunk a veszprémvölgyi apácamonostor birtokába adta a községet. A történelmi feljegyzés emléke a még ma is álló mámai templom romja, amely Balatonfűzfőn a Jókai utcában található. Ebben a varázslatos környezetben található a hatalmas fenyvesekkel övezett ház, mely otthont ad a művésztelep számára. A részvétel a művészeknek kikapcsolódási lehetőséget nyújt, hogy friss szemmel körültekintve, a mindennapi közegükből kiszakadva ismerős vagy addig ismeretlen alkotótársaikat, gondolataikat és műveiket mutathassák be. Ezek mind egy-egy új világ találkozását, összekapcsolását, megvitatását jelentik.



A képzőművészek között legtöbbször a különböző generációk látásmódja kereszteződik. Felmerülő témák ezen túl az eltérő alkotófolyamatok, alkalmazott technikák, valamint a mindennapokat érintő művészeti közeg alakulása a fővárosban és vidéken egyaránt. A résztvevő tagok évről évre bővülnek vagy cserélődnek. A művésztelephez főként olyan kortárs művészek csatlakoznak, akik a hagyományokon alapuló figuratív képalkotás módszerét tartják szem előtt, de nyitottak a kísérletezések felé is. Fontos szempont a szervezők számára, hogy a beszélgetések alkalmain galeristák, műgyűjtők, írók és művészettörténészek is részt vegyenek. Ezáltal széles spektrumot ölel át a felmerülő témák, értelmezési lehetőségek és ötletek tárháza. A szemléletmódok bővítésére és tapasztalatcsere céljából is rendszeresen látogatást tesznek egy a Balatonalmádiban élő és alkotó festő, Filep Sándor műtermében, valamint részt vesznek a balatonfüredi kulturális eseményeken, kiállításokon is. Sőt az elmúlt években arra is volt példa, hogy a helyi közösségi élet színesítésébe is bekapcsolódjanak: Balatonarácson bemutatkozó kiállítást szerveztek.

A művésztelepen a munka részben összehangoltan folyik. A szervezők az aktualitásokat figyelembe véve, minden alkalommal egy központi koncepciót határoznak meg. Az egységes témakör lehetőséget biztosít arra, hogy az elkészült műveket a fővárosba visszatérve egy kiállításon mutassák be, amikor széles közönség számára láthatóvá teszik legfrissebb eredményeiket. Az élmények pedig egész évben folyamatos ötleteket biztosíthatnak számukra, a létrejött baráti kapcsolatok szövedéke pedig hosszú időn keresztül kísérő lehet a szakmai életben és a mindennapokban egyaránt.



Eddig vendégművészek Kovács Tamás Vilmos, Kárpáthegyi István, Takáts Márton, Szinyei Viktor, Kerek Sára, Osgyányi Sára, Schnedarek Réka, Gesztelyi Nagy Zsuzsanna, Fazekas Levente, Fábián Fanni, Joseph Wurm voltak.

A Mámai Művésztelep példája nem egyedi, de követendő út lehet a mai képzőművészeti élet számos területén, ahol a megerősödő, különböző kulturális erőket egyesítő közösségek összekapcsolása számos új távlatot nyithat, melyben a művész és a műkedvelő közeg is különleges értékekkel gazdagodhat.