×

„Vagány és punk filmet akartam”
Beszélgetés Till Attilával
Soós Tamás
2016 // 04. 28

Vicces és drámai filmet akart kész­íteni kere­kes­szé­ke­sek­ről, amely­ben az Hasta la Vista! talál­kozik a Kereszt­apával. Till Attilá­val kere­kes­szé­kes hu­mor­ról és rock and roll-leszá­molá­sokról beszél­gettünk az április 28-tól mozi­ban is látható filmje, a Tiszta szívvel kapcsán.
Vicces és drámai filmet akart készíteni kerekesszékesekről, amelyben az Hasta la Vista! találkozik a Keresztapával. Till Attilával kerekesszékes humorról és rock and roll-leszámolásokról beszélgettünk az április 28-tól moziban is látható filmje, a Tiszta szívvel kapcsán.



Szabad viccelni a mozgássérültekkel?

Szerintem mindennel szabad, ha nem valaki rovására viccelünk. Ebben a filmben valóban mozgássérült emberek poénkodnak, nem én erőltetem rájuk a humort. Fenyvesi Zoli is bohóckodós alkat, Fekete Ádám pedig egy chaplini szórakoztató, aki stand-upolni szokott, és a TÁP Színház előadásaiban is játszik. A filmben elhangzó poénokat ugyan én írtam, de Zoli és Ádám továbbgondolta, kiegészítette őket a saját élményeivel. Ádámnak például olyan mozgáskoordinációs problémái vannak, hogy nem tud megtartani a kezében dolgokat, ezért felest is szívószállal iszik. Anélkül kiöntené a vodkát, mielőtt a szájához érne. A nyomógombos automatánál pedig előfordul, hogy félrenyom, és nem vizet kap, hanem ropit. Hogy szabad-e ezeken nevetni? Persze. Ezeken ők is nevetnek.



Hogyan találtál rá Zolira és Ádámra?

Vagány gyerekeket kerestem szereplőnek, akik például le mernek menni a mozgólépcsőn kerekesszékkel úgy, hogy bedőlnek háttal, és megfogják a kapaszkodót. Ez veszélyes, mert leeshetnek, a kerekesszékeseknek csak néhány százaléka közlekedik így. Zoliról sokan mondták, hogy aktív és vagány, ezért kerestem meg, majd miután kiderült, hogy finomabb és érzékenyebb, mint gondoltam, a filmbeli karakterének is ezt az oldalát domborítottuk ki. Ádámot többször láttam már színházban, és mindig szórakoztatott, ezért úgy gondoltam, a humorával tökéletes lenne a filmben Zoli barátjának. Sokan féltettek attól, hogy Zoliék, akik nem színészek, nem tudják majd hordozni a szerepeket, de kellő próbamennyiséggel szerintem ezt meg lehet oldani. Nem állítom azt, hogy úgy beszélnek, mint a profi színészek, de egy idő után rááll erre a néző füle, és cserébe valami pluszt kap a szereplőktől. Például a kerekesszékesek testi, fizikai valóságának bemutatását, amit egy színésszel nem lehetett volna megoldani, hiszen hogy csak egy példát mondjak, az ő lábuk izmos, nem sorvad el. Zoli viszont levetkőzött félmeztelenre a filmben, így meg tudtuk mutatni a kerekesszékesek fiziológiáját. Ő nem is ettől, hanem néhány párbeszédtől félt. A karakterének a fizikai fájdalom mellett a lelkivel is meg kell birkóznia, amely abból fakad, hogy az apja nem akart vele sorsközösséget vállalni, elhagyta őket. Zoli története hasonló, mint a karakteréé, és ha az embernek olyasmiről kell beszélnie, amiben érintett, akkor működésbe lép a szemérem. Végül meggyőztem, hogy bizonyos dolgokat muszáj kimondani, de a kényesebb témákról, mint a szexuális élet vagy a vécézés, Thuróczy Szabolcs beszél a filmben.



Miért játszik kevés mozgássérült színész a mozgássérültekről szóló filmekben? Ha nem egy híres színész játssza a kerekesszékest, aki „úgy tesz, mintha”, akkor túl valóságossá válik az egész?

Különböző szándékkal készülnek a filmek, és egyik sem jobb eleve a másiknál. A nagy filmekben azért játszanak sztárok, mert velük lehet eladni a filmet, nem pedig egy ismeretlen mozgássérült emberrel. Magyarországon ez nem szempont, mert kiszámíthatatlan, mitől lesz nézett egy film. Nekem viszont szempont volt az, hogy akikről ezek a filmek szólnak, ne legyenek kizárva az ügyből, és ne csak nézői lehessenek a filmnek. Ennek a gesztusnak talán lesz egy pozitív üzenete. Zolitól gyerekkora óta kérdezgetik, hogy ugye szereti a számítástechnikát, mert az lenne számára a megfelelő munka. Még az iskolában is folyamatosan ezt sugallták neki. Ha más akar lenni, például pultos, arra a világ még nincs felkészülve. Bár jó úton haladunk, mert az elmúlt időszakban két kávézó is nyílt, amely mozgássérült embereket foglalkoztat. Ha pedig megnézik a Tiszta szívvel-t, látják, hogy akár mozihősök is lehetnek. Talán elhiszik, hogy más is lehet belőlük, nem csak informatikus.



Jók lettek a leszámolások a filmben. Milyen előképekhez nyúltál az akcióknál?

Ahogy a rockzenében is a klasszikus vonalat szeretem, és Motörheadből meg AC/DC-ből táplálkozom, úgy akció terén is a klasszikusokat bírom, például Scorsesét vagy Sergio Leonét, és nem ezt a mai, felpörgetett stílust. Jobban kedvelem a kimódolt akciókat, ráadásul a Tiszta szívvel esetében helye és jelentése is van az elemeltségnek. Vagány és punk filmet akartam forgatni kerekesszékesekről, de a gengszterfilmet csak keretként használtam, mert nem szerettem volna, hogy a műfaji vonal eluralkodjon. A Taxisofőrben is az a fontos, hogy ez a különleges pszichopata visszavonhatatlanul sodródik valami felé, nem pedig az, hogyan gyilkol a végén. A Volt egyszer egy Vadnyugatban az számít, micsoda férfiak vannak benne, nem pedig az, hogyan lőnek. A főgonoszt játszó Dr. Vitanovics Dusánból, aki a kutyáival gyilkol a történetben, azt az ördögit szerettem volna előhívni, amit Henry Fonda hozott tökéletesen a Volt egyszer egy Vadnyugatban. Thuróczy Szabolcs pedig igazi mozihős a filmben. Egy vesztes, aki olyan drámai bűnöket cipel magával, amikből nem fog tudni felállni. Ősi reflexünk, hogy szeretjük az ilyen típusú mozihősöket.

Megosztás:

Programsorozat

Párbeszédek a valóság sokoldalúságáról

Bővebben

Verseny

Kreatív irodalmi verseny középiskolás csapatok számára

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

A Kortárs novemberi számából ajánljuk

Zsolnai György: Terrakotta magány

Vilcsek Béla: A vers legyen velünk (Turczi István 60 éve)

Sturm István: Kemsei István / 40 év – 40 könyv. Válogatott bírálatok

Csuday Csaba Felülnézet (Kertész Imre: A néző – Feljegyzések 1991–2001)

Bővebben