© Kortárs Online. Minden jog fenntartva!
Távolsági (ki)hívás
Carlos Marques-Marcet: Tízezer km
A Tízezer km kétszereplős romantikus kamaradráma a távkapcsolatokról, amely semmilyen tekintetben nem okoz csalódást, legfeljebb pozitívat. Kiforrott, érett darab, pláne egy debütáló rendezőtől.
A Tízezer km kétszereplős romantikus kamaradráma a távkapcsolatokról, amely semmilyen tekintetben nem okoz csalódást, legfeljebb pozitívat. Kiforrott, érett darab, pláne egy debütáló rendezőtől.
A cím a Barcelona és Los Angeles közti távolságra vonatkozik. Alex és Sergi fülig szerelmesek, Barcelonában élnek, már évek óta együtt vannak, és épp családalapítással próbálkoznak, amikor a fotós nő elnyer egy ösztöndíjat, ezért Los Angelesbe kell költöznie egy teljes évre. Elhatározzák, hogy átvészelik az évet, és aztán ott folytatják, ahol abbahagyták. Igyekeznek életben tartani kapcsolatukat video chaten keresztül, egyre kevesebb sikerrel.
Már a nyitójelenet arról árulkodik, hogy nem mindennapi filmet látunk: reggel van, Alex és Sergi szeretkeznek, majd elkezdik a napot − ez önmagában még nem lenne rendhagyó, a snitt viszont több mint húsz perc hosszú. A kamera sokáig statikus, aztán árnyékként követi az ágyból kikászálódó, mozgásba lendülő karaktereket. Az alaposan elpróbált és remekül megkoreografált nyitó szcéna tanítani való módon alapozza meg a film tónusát. Végig nagyon intim, bensőséges darabot látunk, ami egyben minimalista is, hisz kétszereplős alkotás. Más karakterek létezéséről csak fotókból és dialógusokból értesülünk. A kamera sosem hagyja el a két főhős lakását. Carlos Marques-Marcet író-rendező nem vesztegeti az időnket hosszas expozícióval, a nyitójelenetben rögtön felvázolja a bonyodalmat: Alex elolvassa az e-mailt a megnyert pályázatról, és elújságolja a hírt Serginek. A felütés remekül előrevetíti a dráma tétjét, hogy túléli-e kapcsolatuk a szétválást.
A nyitó snitt végével a film struktúrája megváltozik. Rövid fejezeteket látunk, melyek elején feliratok tájékoztatnak, hogy a külön töltött év épp hányadik napján járunk. Mivel az ösztöndíj meghatározott időre szól, a drámai feszültséget határidő-dramaturgia fokozza. A jelenetek sosem erőltetettek vagy melodramatikusak, hisz a cselekményt a főhősök internetes kommunikációja szervezi: monitoruk ablak a másik lakására, az időeltolódás miatt viszont precíz tervezést igényel a kapcsolattartás. Konfliktusuk lassan, de biztosan erősödik, noha nem lehetünk biztosak benne, mi lesz a történet megoldása. A harmadik (és utolsó) felvonás pedig stílszerűen a nyitójelenetre hajaz: Sergi váratlanul meglátogatja Alexet Los Angelesben. Először találkoznak személyesen a nyitány óta, egy hasonlóan hosszú jelenetben, ami viszont különbözik is a felütéstől, illően a hősök megváltozott kapcsolatához. A karakterek itt már alig mozognak, a rendező viszont immár vág köztük. A zárás stílusa improvizatív, és meglátszik rajta, hogy a filmet kronologikusan forgatták.
Filmünk megfelel a dramaturgia szabályainak, részleteiben ugyanakkor roppant eredeti. Nem nehéz elhinni a direktornak, hogy debütfilmje önéletrajzi ihletésű, és saját távkapcsolatán alapul. Bevallása szerint maga is Barcelonában hagyta a barátnőjét, és éppúgy beleszeretett Los Angelesbe, mint a fotós a filmben. Míg a hősnő éli világát az angyalok városában, a férfi hőst veszteség éri, amelyért nem kap cserébe semmit. A direktor éppoly találékony a főszereplők színeváltozásának ábrázolásában, mint ők a video chates kommunikációban. Noha a film javarészt a két hős közti interkontinentális dialógusra és egyszerű snitt-ansnitt struktúrára épül, a rendező nemcsak szöveggel, de ötletes nüanszokkal is mesél a karakterekről. A film formanyelve már-már experimentális, illően a két hős előtt álló kihíváshoz, a távkapcsolat lehetőségeivel való kísérletezésükhöz. A képmezőt gyakran csupán egy webkamera felvétele, egy monitor túlzsúfolt képe vagy a Google-térkép tölti ki, a látványelemek elrendezése azonban mindent elmond a karakterek érzelmeiről. A fotós nő a munkájának él, a férfi pedig érte.
Noha gyakran rossz minőségű webkamerás felvétel látható a vásznon, a történet pedig akár színdarabként is működhetne, e mű esszenciális filmélményt nyújt. Számos alkalommal pontosan ugyanazt a videofelvételt vagy képet látjuk, amit az egyik főhős, a nő fotósként pedig ideális alteregója a direktornak. Mi, nézők is a két karakterrel együtt fedezzük fel Los Angelest, sőt annak is egy ritkán látott arcát, illően egy művész szemszögéhez.
Alex és Sergi kapcsolatának története egyszerre partikuláris és univerzális. Személyes, mert láthatóan tapasztalaton alapul, a karakterek egyediek, jól hangszereltek és részletesen kidolgozottak. A távkapcsolat okozta konfliktusuk feltárja jellemük eredendő különbözőségét: a férfi egy lezser spanyol macsó, a nő viszont érett és ambiciózus. Utóbbi ráadásul brit, ennyiben a spanyol származású, de az Egyesült Királyságban felnőtt Natalia Tena önmagát alakítja. Egyetemes érvényűnek pedig azért tekinthető a történet, mert a távkapcsolat és a Nyugatra költözés egyaránt égetően fontos kortárs téma.
Pont: 8/10
Tízezer km (10.000 Km)
Színes, feliratos, spanyol romantikus dráma, 99 perc, 2014
Rendező: Carlos Marques-Marcet
Forgatókönyvíró: Carlos Marques-Marcet, Natalia Tena, David Verdaguer
Operatőr: Dagmar Weaver-Madsen
Szereplők: David Verdaguer, Natalia Tena
Bemutató dátuma: 2015. szeptember 3. (Forgalmazó: Cirko Film)
A cím a Barcelona és Los Angeles közti távolságra vonatkozik. Alex és Sergi fülig szerelmesek, Barcelonában élnek, már évek óta együtt vannak, és épp családalapítással próbálkoznak, amikor a fotós nő elnyer egy ösztöndíjat, ezért Los Angelesbe kell költöznie egy teljes évre. Elhatározzák, hogy átvészelik az évet, és aztán ott folytatják, ahol abbahagyták. Igyekeznek életben tartani kapcsolatukat video chaten keresztül, egyre kevesebb sikerrel.
Már a nyitójelenet arról árulkodik, hogy nem mindennapi filmet látunk: reggel van, Alex és Sergi szeretkeznek, majd elkezdik a napot − ez önmagában még nem lenne rendhagyó, a snitt viszont több mint húsz perc hosszú. A kamera sokáig statikus, aztán árnyékként követi az ágyból kikászálódó, mozgásba lendülő karaktereket. Az alaposan elpróbált és remekül megkoreografált nyitó szcéna tanítani való módon alapozza meg a film tónusát. Végig nagyon intim, bensőséges darabot látunk, ami egyben minimalista is, hisz kétszereplős alkotás. Más karakterek létezéséről csak fotókból és dialógusokból értesülünk. A kamera sosem hagyja el a két főhős lakását. Carlos Marques-Marcet író-rendező nem vesztegeti az időnket hosszas expozícióval, a nyitójelenetben rögtön felvázolja a bonyodalmat: Alex elolvassa az e-mailt a megnyert pályázatról, és elújságolja a hírt Serginek. A felütés remekül előrevetíti a dráma tétjét, hogy túléli-e kapcsolatuk a szétválást.
A nyitó snitt végével a film struktúrája megváltozik. Rövid fejezeteket látunk, melyek elején feliratok tájékoztatnak, hogy a külön töltött év épp hányadik napján járunk. Mivel az ösztöndíj meghatározott időre szól, a drámai feszültséget határidő-dramaturgia fokozza. A jelenetek sosem erőltetettek vagy melodramatikusak, hisz a cselekményt a főhősök internetes kommunikációja szervezi: monitoruk ablak a másik lakására, az időeltolódás miatt viszont precíz tervezést igényel a kapcsolattartás. Konfliktusuk lassan, de biztosan erősödik, noha nem lehetünk biztosak benne, mi lesz a történet megoldása. A harmadik (és utolsó) felvonás pedig stílszerűen a nyitójelenetre hajaz: Sergi váratlanul meglátogatja Alexet Los Angelesben. Először találkoznak személyesen a nyitány óta, egy hasonlóan hosszú jelenetben, ami viszont különbözik is a felütéstől, illően a hősök megváltozott kapcsolatához. A karakterek itt már alig mozognak, a rendező viszont immár vág köztük. A zárás stílusa improvizatív, és meglátszik rajta, hogy a filmet kronologikusan forgatták.
Filmünk megfelel a dramaturgia szabályainak, részleteiben ugyanakkor roppant eredeti. Nem nehéz elhinni a direktornak, hogy debütfilmje önéletrajzi ihletésű, és saját távkapcsolatán alapul. Bevallása szerint maga is Barcelonában hagyta a barátnőjét, és éppúgy beleszeretett Los Angelesbe, mint a fotós a filmben. Míg a hősnő éli világát az angyalok városában, a férfi hőst veszteség éri, amelyért nem kap cserébe semmit. A direktor éppoly találékony a főszereplők színeváltozásának ábrázolásában, mint ők a video chates kommunikációban. Noha a film javarészt a két hős közti interkontinentális dialógusra és egyszerű snitt-ansnitt struktúrára épül, a rendező nemcsak szöveggel, de ötletes nüanszokkal is mesél a karakterekről. A film formanyelve már-már experimentális, illően a két hős előtt álló kihíváshoz, a távkapcsolat lehetőségeivel való kísérletezésükhöz. A képmezőt gyakran csupán egy webkamera felvétele, egy monitor túlzsúfolt képe vagy a Google-térkép tölti ki, a látványelemek elrendezése azonban mindent elmond a karakterek érzelmeiről. A fotós nő a munkájának él, a férfi pedig érte.
Noha gyakran rossz minőségű webkamerás felvétel látható a vásznon, a történet pedig akár színdarabként is működhetne, e mű esszenciális filmélményt nyújt. Számos alkalommal pontosan ugyanazt a videofelvételt vagy képet látjuk, amit az egyik főhős, a nő fotósként pedig ideális alteregója a direktornak. Mi, nézők is a két karakterrel együtt fedezzük fel Los Angelest, sőt annak is egy ritkán látott arcát, illően egy művész szemszögéhez.
Alex és Sergi kapcsolatának története egyszerre partikuláris és univerzális. Személyes, mert láthatóan tapasztalaton alapul, a karakterek egyediek, jól hangszereltek és részletesen kidolgozottak. A távkapcsolat okozta konfliktusuk feltárja jellemük eredendő különbözőségét: a férfi egy lezser spanyol macsó, a nő viszont érett és ambiciózus. Utóbbi ráadásul brit, ennyiben a spanyol származású, de az Egyesült Királyságban felnőtt Natalia Tena önmagát alakítja. Egyetemes érvényűnek pedig azért tekinthető a történet, mert a távkapcsolat és a Nyugatra költözés egyaránt égetően fontos kortárs téma.
Pont: 8/10
Tízezer km (10.000 Km)
Színes, feliratos, spanyol romantikus dráma, 99 perc, 2014
Rendező: Carlos Marques-Marcet
Forgatókönyvíró: Carlos Marques-Marcet, Natalia Tena, David Verdaguer
Operatőr: Dagmar Weaver-Madsen
Szereplők: David Verdaguer, Natalia Tena
Bemutató dátuma: 2015. szeptember 3. (Forgalmazó: Cirko Film)
