×

A migráció napos oldala
Aki Kaurismäki: A remény másik oldala
Csiger Ádám
2017 // 09. 07

A finnek legnevesebb rendezője, Aki Kaurismäki Berlinben Ezüst Medvét nyert filmje az európai menekültválságról szól, a zsánere azonban könnyed vígjáték.

Több nagy európai rendező is megcsinálta a maga filmjét a menekültválságról: a Saul fiát egy ilyen mozi, a Dheepan – Egy menekült története (rendezte Jacques Audiard) tudta megverni Cannes-ban, majd Mundruczó Kornél is ezzel a tematikával folytatta a Jupiter holdja alkalmával, de ott van a kitűnően sikerült Az állampolgár Vranik Rolandtól vagy a tavaly a Berlinálén Arany Medvét kapott Tűz a tengeren az olaszok legsikeresebb dokumentumfilmesétől, Gianfranco Rositól. Kaurismäki új, egyben bejelentése szerint utolsó filmjével Ezüst Medvét nyert Berlinben a legjobb rendezésért, ugyanakkor dolgozata kissé megkésett és – talán emiatt – keveset mondó darabja a menekültválságról szóló filmek korpuszának.

Míg Audiard az önbíráskodó akcióthriller, Mundruczó pedig a szuperhősfilm zsánerében dolgozta ki a migránsválságról alkotott véleményét, Kaurismäki filmje leginkább vígjáték, mintha Vranik hagyományos drámájának komédiaváltozata lenne. Az állampolgárban egy régóta Magyarországon élő, menekültstátuszt kapott férfi fogad be egy illegális bevándorlót, A remény másik oldala pedig ugyancsak befogadó és befogadott kapcsolatára épül. A cselekmény sokáig két szálon fut, és a két főhős csak meglepően későn, a másfél órás film kétharmadánál találkozik. A finn átlagpolgár, Wikström egy ingekkel házaló, középkorú férfi, aki gondol egyet, otthagyja a feleségét és a munkáját, az árukészletéért kapott pénzt megforgatja egy kaszinóban, majd vesz egy lepukkant éttermet, és megpróbálja felvirágoztatni. A másik főhős egy fiatal szíriai menekült, Khaled, aki egy szénszállító hajó rakományában elbújva érkezik Finnországba. Ahogy a Jupiter holdja Aryanja, ő is megszállottan keres valakit, mégpedig a húgát, akinek a magyar határon veszett nyoma. Finnországban azonnal menedéket kér, kihallgatása során pedig tragikus történetet mesél el arról, hogyan vesztette el családját egy bombatámadásban, és milyen embertelen volt az útja Európába. Khaled kálváriájának ráadásul messze még a vége: pont egy tűzszünet idején bírálják a menedékkérelmét, ezért elutasítják, de a béke kérészéletűnek bizonyul. A férfi megszökik, Wikström fogadja be, de Khaled közben nem adja fel a reményt, hogy megtalálja húgát.

A műfajképlet kapcsán a buddy movie-t sem túlzás emlegetni, Khaled és Wikström közös jelenetei ugyanis a film legviccesebb periódusai. Sajnos túl sokáig kell rájuk várni: közel egy órába telik, míg a film elkezd működni. Igaz, a két főhős a történet elején is összefut teljesen véletlenül, de ekkor még alig ismeri őket a néző, a jelenetnek nincs drámai ereje. Később ahelyett, hogy epekedve várnánk újbóli találkozásukat, a film elfeledteti velünk hol az egyik, hol a másik karaktert: Kaurismäki túl későn vág a szálak között, a találkozás előtt pedig a két főhős története önmagában alig érdekes. Igaz, Khaled sorsa azért valamennyire megérint, főleg mert egyedül rajta látni érzelmeket a szándékoltan pókerarcú figurák között. Gondolhatnánk, hogy Kaurismäki szembeállítja Khaled vesszőfutását Wikström kényelmes életével és apró-cseprő problémáival, de közben a két karakter majdnem ugyanolyan közönyösen viseli a sorsát, a kontraszt elsikkad.

A film elsősorban vígjátékként működik, ami Kaurismäki szerzői stílusából fakad: ő már megengedheti magának a legabszurdabb gegeket is, nem törekszik realizmusra sem a színészi játék, sem a dialógusok tekintetében. Rendezése eszköztelen, szájbarágós szöveg, és teátrális alakítások nélkül, képekben meséli el a történetet. Viszont mire a film vége felé megérkeznek a jobb poénok, a rendező stílusát már megszoktuk, az étterem menedzselése közben felmerülő vicces bonyodalmak pedig már csak egy jobb tévés kabaré szintjén hatnak. A menekültválságról nem sok újat tudunk meg, és amit megtudunk, azzal sem megyünk sokra. A hangvétel talán túlságosan könnyed a téma súlyosságához képest, ez pedig a film rovására megy. Az eredmény egy egyszeri megnézésre alkalmas, szokatlan hangulatú vígjáték, ami enyhe csalódást okoz: ennél többet vártunk Aki Kaurismäkitól.

6/10

A remény másik oldala (The Other Side of Hope / Toivon tuolla puolen)
Feliratos, finn krimi-vígjáték, 100 perc, 2017
Író-rendező: Aki Kaurismäki
Operatőr: Timo Salminen
Vágó: Samu Heikkilä
Szereplők: Sherwan Haji (Khaled), Sakari Kuosmanen (Wikström), Janne Hyytiäinen (Nyrhinen), Ilkka Koivula (Calamnius), Nuppu Koivu (Mirja)
Bemutató: 2017. szeptember 7. (Forgalmazó: Cirko)

Megosztás:

Programsorozat

Párbeszédek a valóság sokoldalúságáról

Bővebben

Verseny

Kreatív irodalmi verseny középiskolás csapatok számára

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

A Kortárs novemberi számából ajánljuk

Zsolnai György: Terrakotta magány

Vilcsek Béla: A vers legyen velünk (Turczi István 60 éve)

Sturm István: Kemsei István / 40 év – 40 könyv. Válogatott bírálatok

Csuday Csaba Felülnézet (Kertész Imre: A néző – Feljegyzések 1991–2001)

Bővebben