×

Ponyvaregény a határon
Gigor Attila: Kút
Benke Attila
2016 // 09. 23

A nyomozó című remek szerzői műfajfilm színvonalát ugyan nem éri el Gigor Attila hosszú kihagyás után készült legújabb munkája, a Kút, de így is egész pofás thriller-dráma.

Nyolc évvel ezelőtt hallatott magáról a tehetséges Galambos Attila, a Simó Sándor-vezette Színház- és Filmművészeti Egyetem rendezői osztályának tagja A nyomozó című első nagyjátékfilmjével Gigor Attila néven. A magyar műfajfilmekre éhes nézők ma a Kontroll vagy A vizsga mellett emlegetik Gigor film noirját, amely a zsáner tipikus, „az átlagember bűnbeesése” cselekményvariációját értelmezte át rendkívül kreatívan, a magyar valóságba helyezve, folyamatos posztmodern játékot űzve a kontrasztos megvilágítással, jellegzetes helyszínekkel és beállításokkal. A hullaházban dolgozó, kiégett, introvertált, de párkapcsolatra vágyó Malkáv Tibor története sok elismerést kapott atmoszférája, társadalmi vetülete és sajátos fekete humora miatt, így sokan vártuk Gigor Attila következő filmjét – eddig hiába.

Nemrég aztán elénk került a mozikban egy izgalmas előzetes a Kút című filmről, amely azonnal felfokozta A nyomozó rajongóinak várakozását: már igen erős képeivel (tikkasztó nyári hőségben szinte elszáradó-elrohadó növények és emberek) meggyőzött arról, hogy látnunk kell Gigor legújabb művét. S bár a teljes film távolról sem tökéletes, elmarad A nyomozótól, mindenképp lebilincselő, egyedi és szórakoztató alkotás.

A sztori az osztrák határ mentén, egy országúti benzinkúton játszódik, ahová anya és fia, Laci a kút tulajához, az idős Istvánhoz érkeznek egy kéréssel. A férfi – a családtagjai elől menekülő apa – kelletlenül belemegy, hogy alkalmazza fiát, ám kis idő múlva furgon gördül be tankolni. Az agresszív sofőr örömlányokat szállít Svájcba, és valamilyen piszkos üzletet szeretne lebonyolítani Istvánnal. Hogy, hogy nem, a furgon lerobban, a sofőr pihenőre kényszeríti a felbőszült lányokat. Laci gyanakodni kezd, be-beszólogat, a sofőr és közte pattanásig feszül a hangulat, miközben a fiú egyre inkább összemelegszik a szexuálisan kiéhezett Marcsival, aki a többi lány mellett stricijük, Dzsoni kedvese. Hogy vér fog folyni, az nem vitás, a kérdés csak az, mikor szabadulnak el az indulatok az agyforraló hőségben.

Bivalyerős a Kút a konfliktusok és a hangulat megalapozásában. A nyomozóban egy amorális gyilkossal kellett azonosulnunk, Gigor Attila most még merészebb. A Kútban szinte csak István dongalábú, dadogós segédje, Zoli szimpatikus valamennyire, és még a főszereplő, Laci is sötét antihős. A rendező tehát radikálisan eltávolít minket a karakterektől, és valószínűleg azért forgatott következetesen tavaly a legforróbb nyári napokon a Csákvár melletti pusztaságban, hogy az atmoszférával is érzékeltesse: filmjének minden szereplője rohad kívül-belül. A Kútban pontosan egy olyan világ jelenik meg, amilyennek Umbert Eco leírja korunkat: új középkor vagy inkább egy új barbarizmus korszaka ez, az emberek egymás ellenségei, és még a családtagoknak is alig van jó szavuk egymáshoz. Gigor Attilánál a családi kapcsolatok kimerülnek annyiban, hogy a mindenkitől elidegenedett István egy jókora duplacsövűt ad fiának, amivel megoldhatja a konfliktusokat. De a sofőr vagy az örömlányok is csak ocsmány szavakkal, szexuális ajánlatokkal vagy intenzív testi kontaktussal (ütlegelés, lövés, szexuális aktus) kommunikálnak.

A Kút A nyomozóhoz hasonlóan kiválóan egyensúlyoz műfajfilm és szerzői dráma között. Eleinte még a rejtély a fontosabb, hogy István mit titkol, milyen üzlete van a Horváth Csaba által megformált sofőrrel, majd egyre inkább a karakterek vágyai, illetve a harsány testi reakciókkal túlkompenzált, félresiklott életek kerülnek fókuszba. Laci nem tudta kimenteni privát poklából drogos barátnőjét, István megutáltatta magát a feleségével, a direkt divatpunkká maszkírozott Marcsi lázadásból prostituált lett, a fogyatékkal élő Zoli elvesztett valakit, aki fontos szerepet töltött be az életében.

Kár, hogy az amúgy magyar filmekhez képest brutálisan intenzív és nyers leszámolási jelenet után (amely egyszerre idézi meg a Gyorsabban cicamica, ölj, ölj! című kultfilm fináléját, valamint Quentin Tarantino és a Coen-fivérek groteszk akciójeleneteit) Gigor Attila nem tudott megállni, és még párszor lezárja filmjét. Így a sztori utolsó harminc perce kicsit átlendül a ló túlsó oldalára, és erős „Zs-filmes” beütést kap.

A rendező kiválóan keveri a hangnemeket, illetve az artfilmet és a kommersz mozit ezúttal is, és még a problémás második, illetve harmadik fináléban is piszkosul szórakoztatók a párbeszédek. A strici Dzsonit alakító László Zsolt például lezavar egy olyan groteszk bibliai tanmese-értelmezést, mint a Ponyvaregény végén Samuel L. Jackson karaktere. Szóval, ha veszít is erejéből a Kút, ha néhány jelenete (például a szexorgia a film közepén) kicsit túl hosszúra sikeredett is, sőt feleslegesnek tűnik, a nézőket egy pillanatra sem veszíti el, mert feszült, drámai, akciódús és humoros, záróképe pedig igazán megható. Nagy öröm, hogy Gigor Attila nyolc év után visszatért a mozivásznakra.

8/10

Kút
Színes, magyar thriller, dráma, 97 perc, 2016
Rendező és forgatókönyvíró: Gigor Attila
Operatőr: Herbai Márk
Zene: Kunert Péter
Szereplő(k): Jankovics Péter (Laci), Kovács Zsolt (István), Tzafétás Roland (Zoli), Horváth Csaba (Sofőr), Trokán Nóra (Hajni), Kurta Niké (Marcsi), Pokorny Lia (Vera), László Zsolt (Dzsoni), Pusztai Ferenc (Mihály), Udvaros Dorottya (István felesége), Irma Milovic (Dragica)
Bemutató dátuma: 2016. szeptember 22.
(Forgalmazó: Vertigo Media Kft.)
Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott!

Megosztás:

Programsorozat

Párbeszédek a valóság sokoldalúságáról

Bővebben

Verseny

Kreatív irodalmi verseny középiskolás csapatok számára

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

A Kortárs novemberi számából ajánljuk

Zsolnai György: Terrakotta magány

Vilcsek Béla: A vers legyen velünk (Turczi István 60 éve)

Sturm István: Kemsei István / 40 év – 40 könyv. Válogatott bírálatok

Csuday Csaba Felülnézet (Kertész Imre: A néző – Feljegyzések 1991–2001)

Bővebben