×

Kelet: ahol véget ér a Nyugat…
Kenyeres Bálint: Tegnap
Farkas György
2018 // 09. 07

Kenyeres Bálint első nagyjátékfilmje „egzotikus” környezetben játszódó nyomozástörténet, amely úgy idézi és folytatja a szó legjobb értelmében vett európai szerzői filmes hagyományokat, hogy közben végig megőrzi saját egyéniségét.

Victor Ganz, az ötvenes éveiben járó svájci üzletember egy nap váratlan üzenetet kap cége észak-afrikai építkezéséről: régészeti okok miatt felfüggesztették a további munkát. Azonnal a helyszínre utazik, hogy kiderítse, mi történt valójában, és megoldja a helyzetet. Ekkor még úgy tűnik, a film valamiféle üzleti-politikai, talán bűnügyi vonalat követve szövi majd a történetet. Azonban hamar kiderül – ahogy még jó párszor később –, hogy a sztori egészen más irányt vesz a feltételezetthez képest. Míg a felszínen kikerekedik egy korrupcióval, alvilági alakokkal feldíszített történet, a film lényegi része egészen másfelé mutat. A cím eligazításként szolgál: Victor életében jelentős pont a „tegnap”. Valamikor, a közelmúltban már járt Észak-Afrikában – akkor is üzleti céllal érkezett, de végül más irányba fordult ott tartózkodása. A múltbéli titok egy rejtélyes módon, hirtelen megszakadó szerelem egy olyan nővel, akit a férfi azóta is üldöz, aki azóta is kísérti. De ki ez a nő valójában? Egyáltalán létezik? Vagy csak egy fantáziakép, téves emlék?

A rendező jó érzékkel tartja bizonytalanságban a nézőt, nem igyekszik választ adni, egyre csak lebegteti azt is, hogy egyáltalán mi történt korábban. Számos olyan jelenettel erősíti ezt, amelyekről leginkább Alain Robbe-Grillet filmjei juthatnak eszünkbe. (Attól eltekintve, hogy míg Robbe-Grillet fontos vizuális eleme a meztelen női test, addig Kenyeresnél meztelen nő csak fotón szerepel, és amit látunk, az is csak bizonytalanságunkat növeli.) A film remekül komponált képekkel, a kameramozgás kreatív, de nem tolakodó használatával, a rutinból jövő megoldások elkerülésével folytonosan meglepi a nézőt, egy-egy kanyar után az értelmezési stratégia újratervezését igényli tőle.

Fontos elgondolkozni a történet helyszínén és szereplőin. A nyugati társadalom felső osztályából érkező fehér férfi főszereplő utazásának nemcsak földrajzi vonatkozásai vannak, de individuálisak és társadalmiak is. A régió, ahová érkezik, annak a Keletnek része, amelyről Edward Said írta korszakos művét, az Orientalizmust negyven éve. Arról a Keletről van szó, ami a kolonizáló nyugati fantáziában nőneműként és alárendeltként jelenik meg. A filmben is fontos fogalompár az ismerős/idegen, a vonzó/veszélyes, az én/másik. Kenyeres filmjének meglepő vonása, hogy olyan Kelet-képet mutat, amiben ezek a jól ismert konstrukciók és fogalmak már csak látszólag vannak a helyükön, valójában átalakulnak. Ez az oka annak is, hogy a film főszereplője időnként olyan dolgokat tesz, amelyekről érezhető, hogy nincsenek szinkronban a körülötte lévő valósággal, vagy olyan utat kell bejárnia, amiről kiderül, hogy mindig is zsákutca volt.

A főszereplő Victornak – a nevét értelmezve – győznie kellene minden felett (victor: ‘győző’, ganz,német: ‘minden’), de valójában egyáltalán nem győzedelmeskedik. Bár úgy látszik, hogy minden a hatalmában van, egyre-másra szembesül vele, hogy semmi nincs az irányítása alatt, sőt, a bölcsességet (Sonia: a ‘bölcsesség’ jelentésű Szófia orosz névváltozata) – amit folyton kerget – sem képes elérni. Krízishelyzetéből valamilyen irányba ki kell törnie: erre a kényszerre sem ad szokványos választ a film. Mégis, a férfi döntése a fent említett Kelet-kép következménye, és a döntés eredménye sejthető.

Kenyeres Bálint első egész estés munkája rafinált, erős darab, amely határozottan elkülönül a kortárs magyar filmektől, nem tagozódik be sem a műfaji vonulat, sem a művészfilmek elvárt menetrend szerinti sorába. Egyéni koncepciót fogalmaz meg, amelyben egyaránt helye van a szerzőiségnek és a műfaji eszközöknek. Bár nem veti el a filmes hagyományokat, ezek nem kötik gúzsba, nem érzi szükségét a már megvalósultak ismétlésének, hanem a jelenre fókuszálva morfondírozik arról, merre tartunk. Teszi ezt harsány eszközök helyett jól kigondolt és kidolgozott, elegáns megoldásokkal. A film hatását csak akkor vesszük észre, amikor már késő, és nincs kibúvó.

Pontszám: 8/10

Tegnap
Színes, magyar–német dráma 118 perc, 2018
Rendező: Kenyeres Bálint
Forgatókönyv: Kenyeres Bálint, Beregi Tamás, Forgách András, Zabezsinszkij Éva, Matthieu Taponier
Operatőr: Fillenz Ádám
Szereplők: Victor Ganz (Vlad Ivanov), Miniszter (Féodor Atkine), Djemel (Djemel Barek), Valerie (Jo Prestia), Klara (Johanna ter Steege), Sonia (Toulou Kiki), Virgile (Gamil Ratib), Gabriel (Isaka Sawadogo), Werner (Jacques Weber) Leah (Nadia Niazi)
Bemutató dátuma: 2018. szeptember 6.
Korhatár: 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott

Megosztás:

Pályázat

„Életem legfontosabb értéke”

Pályázat az értéktudatos jövőkép kialakítására 

Bővebben

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs szeptemberi száma

Bővebben

A szeptemberi lapszám letöltése pdf-ben