Emberi szemmel

Rofusz Ferenc – hosszú hallgatás után – 2011-ben új animációs rövidfilmmel állt a közönség elé. Az alkotás bemutatásának egy kerek évforduló adott egyedi hátteret, hiszen éppen harminc éve született A légy című filmje, melyet az Akadémia 1981-ben „legjobb animációs rövidfilm” kategóriában Oscar-díjra is érdemesnek ítélt.

A frissen bemutatott film, ami egy férfi életútját mutatja be a születéstől egészen a halálig, a Ticket címet viseli – az alkotó kommentárja szerint ugyanis születésünkkor mindnyájan megváltjuk jegyünket egy utazásra, melyről előre nem tudhatjuk, milyen állomásokat érint, milyen osztályra szól, vagy pontosan meddig fog tartani. A történetet kézzel rajzolt képek szemet gyönyörködtető pergésén keresztül ismerjük meg, melyek végig szubjektív beállítást követnek, mintha a főhős szemével látnánk a világot.

Az első néhány másodpercben bemutatott állomás az anyaméh, a születés előtti korszak. Nemsokára megpillantjuk a külvilágot is, ami után a film a gyerekkor jellemző mozzanatait mutatja be. Mérföldes lépésekkel haladunk előre az időben, a csecsemőből hamar kisgyerek lesz, majd eljön az iskola első napja is, nem sokkal később pedig – a gyerekkort lezárva – talárban látjuk őt, ahogy magasba hajítja a négyszögletű bojtos sipkát. A következő korszak a fiatalember életét mutatja be, ahogy vörösbort kortyol egy randevún, hogy nem sokkal később – némi erotikával megfűszerezett – éjszakai autókázás következhessen, melynek végállomása egy gyűrött lepedőjű franciaágy lesz. A szekvenciát templomi esküvő zárja, majd egy kisbaba születésével az érett felnőttkor veszi kezdetét. Miközben hősünk egy fényképalbumot lapozgat, a kisbaba felnő, őt magát pedig megtalálja az öregkor. Nemsokára már egy kórházi ágyban fekve látjuk, ahogy még rágyújt egy utolsó cigarettára. A füstfelhőben fátyolos emlékképek villannak fel gyermekéről, kedveséről és szüleiről, mígnem minden elsötétül, és az utazás véget ér. Mintegy vízióként még látjuk, ahogy az élettelen testet fakoporsójában a mélybe ejtik, és földet lapátolnak rá.

Rofusz Ferenc filmje hagyományos értékekkel jellemezhető, konvencionális életpályát vázol fel. A bemutatott képeket szinte tapintható módon átitatja az élet szeretete, ami megjelenik a felvonultatott tematikai elemekben (szerető család, kedves gesztusok, nosztalgia), és a bemutatás módjában is. A szeretetteljes attitűd vizuálisan azokban a színesen felvillanó formákban nyilvánul meg, amik megtörik az amúgy egytónusú képi világot: a főhősnek kedves tárgyak (egy pohár vörösbor, egy csokor virág, fiának plüssfigurája stb.) melegséget közvetítő színekben pompáznak.

A mindenki számára ismerősnek hatható képek annak ellenére általános érvényű alkotássá teszik a Ticketet, hogy több ponton is egyértelmű utalásokat láthatunk benne Rofusz Ferenc saját életére. A film hőse animációs rajzolással foglalkozik, illetve képi utalásokat láthatunk arra a bizonyos Oscar-díjra is. Az önreflexiót Rofusz is alátámasztotta a premiert követő interjúban, ahol arról mesélt, hogy a Ticketben megjelenő valamennyi nőt és férfit – de még a nyüszítő fehér kutyát is – saját ismeretségi köréből merítve rajzolta meg.

A felvonultatott értékek alapján konzervatív látásmódú alkotásnak mondható Ticket tökéletesen illeszkedik Rofusz életpályájába, ami a visszatérő tematikai és formai jellegzetességek okán nyugodt szívvel nevezhető szerzői filmes életműnek. Csakúgy, mint A légy, a Holtpont vagy a Gravitáció című filmjeiben, a Ticket esetében is kézi rajzon alapuló animációs technikát láthatunk, a filmek bemutatása pedig egy bizonyos nézőponthoz kötődő, monokolor képekből épül fel. Ahogy A légy „hőse” is létező épületben kalandozik, úgy a Ticket karakterei és helyszínei is megtalálhatóak a valóságban. A konzervatív látásmód sem ismeretlen a rofuszi életműben, hiszen szintén hagyományosnak mondható – a többi közt – a Gravitáció értékrendje is, ami a közösség fontosságát hangsúlyozza.

A Ticket egyedi képi világa, valamint kedves és átélhető története emlékezetes filmélménnyel tudja megajándékozni nézőit. Rofusz Ferenc tíz perces filmjének lendülete egy pillanatra sem engedi elkalandozni a figyelmünket, és miközben keresztülkényszerít minket egy érzelmi hullámvasúton, megkísérli ráirányítani figyelmünket saját utazásunk milyenségére.

Ticket, rendezte Rofusz Ferenc, Cameofilm, fekete-fehér néma, magyar animációs film, 10 perc, 2011