• Újra fortyog az Ördögkatlan

    Beszélgetés Göttinger Pállal

    2016.08.04 — Szerző: Jónás Ágnes

    „A legnagyobb vonzerő a személyességben rejlik. Kis fesztiválról lévén szó nincs backstage, csak oldott kempinghangulat, ahol a fesztiválozók vidáman üldögélnek a napernyő alatt Mucsi Zoltánnal, miközben Kiss Tibi mellettük tesz-vesz.”

  • Újra fortyog az Ördögkatlan

    Idén kilencedik alkalommal rendezik meg az Ördögkatlan Összművészeti Fesztivált. Négy faluban: Nagyharsányban, Kisharsányban, Beremenden és idén először Villánykövesden, összesen húsz-huszonöt helyszínen több mint hatszáz programot tartanak. Az augusztus 2-től 6-ig tartó rendezvényről Göttinger Pál szervezővel beszélgettünk.

    Újra fortyog az Ördögkatlan

    Szerinted mi adja az Ördögkatlan Fesztivál esszenciáját?

    A legnagyobb vonzerő a személyességben rejlik. Kis fesztiválról lévén szó nincs backstage, csak oldott kempinghangulat, ahol a fesztiválozók vidáman üldögélnek a napernyő alatt Mucsi Zoltánnal, miközben Kiss Tibi mellettük tesz-vesz. Az ötnapos rendezvény tulajdonképpen azon emberek együttlétéről szól, akik egy kis időre minőségi produkciókkal táplálkozva magukra szeretnék zárni a világot. Ugyanakkor ez a mezítlábas fesztivál a maga játékossága, könnyedsége és személyessége mellett olyan színházi és zenei előadókat vonultat fel, akik az ország élvonalából valók, s akik ebben az országrészben szinte hozzáférhetetlenek az év többi napján.

    Csupán a szórakoztatás a cél, vagy azért ennél többről van szó?

    Azt tapasztaltuk, hogy a látogatók a fajsúlyosabb drámai előadásokra, táncszínházra éppúgy – ha nem jobban – vágynak, mint a szórakoztató programokra. A kora délelőttől kezdődő workshopokat nagy érdeklődés övezi, a határon túlról érkezők is kíváncsian vesznek részt rajtuk. A mezítlábas, fürdőruhás „közlekedés” itt nem a bevadulást hozza ki az emberekből, a figyelmüket inkább a kultúrára fókuszálják.

    Számos színházi, zenei, irodalmi és képzőművészeti programot kínáltok idén is. Mely produkciók és programok azok, amelyekre mindenképpen felhívnád a látogatók figyelmét?

    Az összes színházi előadást jó szívvel ajánlom, de kiemelném az Arka produkciót, amely a már megszűnt Bárka Színházról emlékezik meg, annak szellemiségét idézi fel kiállítással, lengyel utcai performansszal. Szintén a színház előtt tiszteleg a Tasnádi István művéből készült, Vidovszky György rendezésében debütáló Majdnem húsz című előadás, amely azt boncolgatja, hogy mi lett a régi Bárkásokkal. A fesztivál díszvendégeként köszönthetjük Udvaros Dorottyát, a Nemzeti Színház művészét, aki augusztus 3-án az Őszi szonáta című darabban szerepel, 4-én pedig a Nyáron, este fél tizenegykor – egy szerelmi gyilkosság története című produkcióban játszik.

    Több, az Ördögkatlan Fesztiválon már visszatérőnek számító zenei előadó, többek közt a 30Y és a Quimby is fellép, de a fiatalokat és idősebbeket egyaránt vonzó komolyzenei koncertjeinkre is rendkívül büszkék vagyunk – idén Bartók Concertója hangzik el augusztus 5-én Beremenden a Hungarian Studio Orchestra fellépésével, Dinyés Dániel vezényletével, Horváth Csaba Forte Társulata pedig egy különleges koreográfiát készített erre az alkalomra, amelyet először nálunk fognak bemutatni.

    Azon túl, hogy a rendezvény webes kommunikációjáért felelsz, minden évben hozol olyan darabot, amely a te munkádat dicséri. Ilyen a zenetörténeti elemzésekkel fűszerezett Dinyés Dániellel közös Così fan tutte operabeavató.

    Ennek bölcsője az Ördögkatlan Fesztivál volt, idén kétszer adjuk elő. A produkciót később a Katona József Színház karolta fel, és készített belőle egy sorozatot, mely már harmadik éve fut nagy sikerrel.

    Mit ígér a CAMINUS névre keresztelt program?

    Kisharsány központjában, egy elhagyatott gazdasági épületben, többek között a Pesti Magyar Színiakadémiával, a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel, a Kaposvári Egyetem színész szakosaival és a Veled Kerek gyerektáborral megálmodott program ez, amelyet egy rakás harminc év körüli fiatal szervez. Akad közöttük olyan is, aki még tinédzser volt az első Ördögkatlan Fesztivál idején, idén viszont már szervezőként dolgozik velünk és veszi ki részét a koncertek, kiállítások, workshopok lebonyolításából.

    Újra fortyog az Ördögkatlan

    A Pesti Magyar Színiakadémia hallgatói ráadásul előadásokkal is készülnek.

    A másodévesek a Hullámot adják elő, az esti tagozatosok A vagina monológok című Eve Ensler-darab alapján készült Puncipoly című előadással állnak színpadra, míg az elsőévesek az Így zajla bennünk darabot játsszák, amit a Feldmár Intézet Filoterápia Műhelyének vezetői szakkommentárokkal egészítik ki.

    Mivel kedveskedtek a gyerekeknek?

    Minden gyerekprogramunk ingyenes, lesz többek között bábszínház és kaszkadőrködés, fellép Kárász Eszter Eszter-lánc mesezenekara, a nagyharsányi színpadon Palya Bea koncertezik. Az előbb említett CAMINUS-ban reggeltől késő estig gyerekmegőrzés működik, amelynek keretében a Veled Kerek gyerektábor szervezői szórakoztatják a fiatal (és idősebb) generációt.

    Milyen anyagi forrásból tud működni ez a többnapos rendezvény?

    Elsősorban pályázati pénzből, ugyanis kitartó próbálkozásaink ellenére magánpénzekre továbbra sem számíthatunk – ebből következik, hogy iszonyatosan ki vagyunk szolgáltatva a bevételnek. Viszont a mezítlábasság is fontos: az elmúlt években nem emeltünk az árat – egy helyszínen váltott egyhetes bérlet idén is tizenkétezer forintba kerül.

    Hogy látod a jövőt, meddig tud még nőni az Ördögkatlan Fesztivál?

    Bérczes László és Kiss Mónika szervezők nevében is mondhatom, hogy a sátrazós-mezítlábas fesztiváljelleget, a védjegyünkké vált személyességet a jövőben is meg kívánjuk őrizni. Amíg a tenyerünkön elfér, ezt szoktuk mondani – ez természetesen határt szab annak, meddig nőhetünk.

    Sajnos van egy pont, amikor már nincs értelme kertelni, és ki kell mondani: háborús időket élünk, szinte minden hónapra jut egy robbantás, egy merénylet. Szerinted az efféle nehéz időkben az embereknek mennyire nő meg a kultúra- és fesztiváléhsége?

    Hogy van-e összefüggés, azt csak az utókor tudja majd megmondani, de egy biztos: hogy öt napra bezárkózunk a művészettel, és nem gondolunk, vagy a művészet áttételein keresztül gondolunk azokra a borzalmakra, amelyek a világban zajlanak, arra mi nem gyávaságként, hanem gyógyszerként tekintünk. Az efféle töltekezés valós igény. Látjuk az emberek arcán, hogy alig várják ezt az eseményt, azt, hogy sátrazhassanak, hogy átadhassák magukat a bulinak és a művészeteknek. Van az évben öt nap, amíg jók vagyunk, senki nem bántja a másikat, nem marcangolja önmagát, nem feszülnek egymásnak nézetek és indulatok, „csupán” őszintén létezünk. Ez az igény az emberekben mérhető és erős – és ez a fesztivál létének is az oka.


  • További cikkek