×

Köszönjük, Kanada!
Philippe Falardeau : Lazhar tanár úr
Szövényi-Lux Balázs 2012 // 10. 11

Kissé elszomo­rodunk, olykor neve­tünk, és végül meg­ható­dunk. A Lazhar tanár úr minden­képp érdemes a figyel­münkre, értékes és igényes alkotás, még ha nem is az év kiemel­kedő darabja. Taná­roknak, tanár­nak készü­lőknek erő­sen ajánlott, de azoknak is, akik szeretik az egy­szerű, szépen elját­szott emberi történe­teket a nagy­vásznon.
Tovább

A bemozdult fénykép
Vancsó Zoltán: Álomvölgy – Az üresség felfedezése
Borbély László 2012 // 10. 07

Nagy merészség a 21. század­ban olyan egész estés (68 perc) fotó­filmet készí­teni, melyről maga az alko­tó is azt állítja, hogy bár­mikor és bárhol két ana­lóg dia­vetítő­vel és egy cédé­lejátszó­val is elő­adható lenne. Jó, itt művészi felvé­telek­ről van szó, de akkor is: mi indo­kol­hatja az alkotó bátor­ságát, hogy szembe­megy a tren­dekkel, és egy merő­ben szo­katlan műfajt választ...?!
Tovább

Szép álmokat!
Paul W. S. Anderson: A kaptár – Megtorlás
Debreczeni Márton 2012 // 10. 07

Egyetlen dolog képes némi­képp meg­menteni – immá­ron ötödik alkalommal – e féke­vesztett mészár­lást: még mindig szóra­koztató. Ha képesek vagyunk felül­emel­kedni a logi­kus­ság tökéletes hiányán és a po­fátlan (ön)plagi­záláson, majd kikap­csoljuk agyunkat, akár még élvezhető is. Végtelen­ségig lassított szaltók, soha ki nem ürülő gép­fegyverek...
Tovább

Római bohózat
Woody Allen: Rómának szeretettel
Mészáros Csaba 2012 // 10. 03

Miért nem New York, miért Európa? Hiszen New York, a Nagy Alma volt és való­színű­leg marad is az igazi sze­relem Woody Allen életében. Manhattan és ő egy össze­forrott házas­pár, s nem is lehet igazán megálla­pítani, hogy ki adott kinek többet. Woody megta­nította más­képp nézni a Nagy Almát, és azt is tudjuk, hogy Manhattan Gershwin zené­jére zeng igazán a vásznon.
Tovább

Drága Havanna!
Havanna, szeretlek
Tímár Dalma 2012 // 10. 03

Élőben még nem láttalak, de bármikor hallok felőled, fel­pezsdül a vérem, örömöm­ben táncra per­dülök, és lélekben újjá­születek! Nem érdekel, ki mit beszél rólad, szeretlek!
Tovább

Haute couture – Jézus a kifutón
Darvasi László: Vándorló sírok
Miklya Anna 2012 // 10. 01

Darvasi sem filozófiát, sem evan­géliu­mot nem kíván teremteni. Szereplői töké­letes manö­kenek: feladatuk végig­vonulni a vakító, elemző, minden hibájukat és gesz­tusukat meg­mutató reflektor­fényben, az olvasó dolga pedig, hogy alapo­san megfigyelje minden porci­kájukat, a töké­letes­ségüket, hogy szépen veszik-e a for­dulót. Tessék csak vissza­fojtani a léleg­zetet, vajon meg­botla­nak-e, és ha igen, hol, hogyan, hányszor.
Tovább

Alternatív gótika
Evanescence: Evanescence
Fejes János 2012 // 10. 01

Amint kiderült, hogy az USA fénye­sebb napokat is megélt, egy­koron talán első­számú alter­natív rock­bandája, az Evanescence új albumra készült, a hír azon­nal meg­osztotta a könnyű­zene ez irányára fogé­konyakat. Tavaly ősszel jelent meg az album, a vita pedig azóta is zajlik, hogy mit is lehet kezdeni vele.
Tovább

Családias erőszak
John Hillcoat: Fékezhetetlen
Szövényi-Lux Balázs 2012 // 10. 01

Magasan hajlongó fű, vastag fák, füs­tölgő kémények, földút, pár faházból álló tele­pülés. Nyeke­regve, rázkódva érkező kocsi, benne kalapos, öltönyös úr, kezében méretes gép­fegyvert tart az ég felé, bajsza alatt kajánul mosolyog. A fegy­veres huncutul kacsint a rejtőz­ködő fiúnak, majd sebesen tovább­hajt fekete kocsijával. Egy kis hegedű­szó, country­zene, éneklés, zizegő termé­szet, alko­holos üveg, csend. Ez a gengszter­világ, jó napot!
Tovább

Hol a papírzsebkendő?
Milagros Mumenthaler: Nyitott ajtók, ablakok
Tímár Dalma 2012 // 09. 27

A Nyitott ajtók, ablakok egy nagyon is szeret­hető, komoly és való­ságos mozi. Keser­édes hangulat ide vagy oda, a közel száz perc után is szívesen ottragad az ember lánya a terem bársony­székében. Elgondol­kodik, mi is történt való­jában, meg­nézné újból a filmet, hogy jobban meg­értse ezt a furcsa hármast. Az ember lánya, igen, mert ez mégis­csak egy „lányos” film.
Tovább

Nem ismerek magamra!
Sylvie Testud: Valaki más élete
Tímár Dalma 2012 // 09. 23

Mit tennénk, ha egyszer úgy ébred­nénk fel, nem emlék­szünk életünk nagy részére? Ha nem tudnánk fel­idézni az asztal­nál ülő gyer­meket, aki apá­nak vagy anyá­nak szólít minket? Ha nem jutna eszünkbe, hogyan építet­tük fel éle­tünket, pályán­kat? Amikor nem em­lékez­nénk arra, hogy kik is vagyunk való­jában?
Tovább

Esszépályázat

„Életem legfontosabb értéke”

Pályázat az értéktudatos jövőkép kialakítására 

Bővebben

Kortárs kritikapályázat 2018

A Kortárs kritika-pályázat eredményei itt olvashatók.

A díjakat a Kortárs szeptemberi lapszámbemutatóján adjuk át! 
 
A díjazottaknak gratulálunk! 

 

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs július-augusztusi száma

Bővebben

A július-augusztusi lapszám letöltése pdf-ben