×

Superman és a nulladik világháború
Sherlock Holmes 2. – Árnyjáték
Dúcz Erzsébet 2012 // 02. 07

A kiemelkedő intellek­tusú, könnyed elegan­ciájú és pazar humorú Sherlock ebben a részben (is) inkább tűnik egy Superman–MacGyver ötvö­zetnek, aki azért mindig előre végig­gondolja mozdu­latait, mielőtt meg­küzdene egy gonosz­tevővel. Ezt tekint­hetjük az ere­deti figura átmen­tésé­nek a mai néző számá­ra, ám az ered­mény félre­csúszik.
Tovább

Irodalom a szavakon túl
A Liliomfi a Nemzeti Táncszínházban
Gláser Diána 2012 // 01. 29

Irodalmi művek tán­cos fel­dolgo­zása nem egy­szerű vállal­kozás. Nehe­zíti a felada­tot az a ren­dezői, koreo­gráfusi atti­tűd, az a monda­nivaló is, amely jelen eset­ben Román Sándor alko­tói ambíci­ója mögött rejlik: kife­jezni mind­azt, amit számá­ra a ma­gyar­ság jelent, fel­mutat­ni a kultúr­kincsek, a művé­szetek társa­dalmi szüksé­ges­ségét mint a nem­zeti önmeg­való­sítás terepét. Ez a Liliomfi nem az a Liliomfi, közli a narrá­ció, de meg­állja-e helyét az alko­tás saját lég­köré­ben, mű­fajá­ban, szín­padi egész­ként?
Tovább

Egy rakás szerencse
Aki Kaurismäki: Kikötői történet
Schalk Endre Kornél 2012 // 01. 29

Kaurismäki filmjei eset­len, szó­fukar hősei­vel, lepuk­kant, mégis szép­pé stili­zált külváro­saival, az 1950-es éveket a jelen­be vará­zsoló tárgyi vilá­gával a reali­tás és irreali­tás hatá­rán egyen­súlyoznak. A Kikötői törté­net sem kivé­tel, ám a meg­jósol­ható kime­netelű mese­szövés és az időn­ként mű­vészi önismét­lésnek ható gegek némi­leg csök­kentik a film élve­zeti értékét.
Tovább

Tapinthatóan érinthetetlenek
Eric Toledano, Olivier Nakache: Életrevalók
Rédai Gergely 2012 // 01. 22

Az alapszituáció a klasszi­kus helyzet- és jellem­komikum­ból adódik. Két telje­sen más társa­dalmi környe­zetből érkező, eltérő habi­tusú férfi viszo­nya rajzo­lódik ki a vász­non, de szeren­csére ennél sokkal többet is kapunk.
Tovább

Dob meg basszus
Gödörben a Colombre Band
Berta Zsolt 2012 // 01. 22

Mi mást gondol­hattam volna, mint hogy az eddig a hagyo­mányos rock-ritmus­szekció nélkül muzsi­káló Colombre meg­szóla­lása a dob­szerkó és a basszus­gitár alkalma­zásával vadabb lesz. Ehhez képest szelí­debb lett, legalábbis első hallásra.
Tovább

Van bőr a képünk helyén
Helmut Krausser: Bőrpofa
Kovács Anna Dóra 2012 // 01. 22

Van-e abban valami rossz, ha szeret­jük a horror­filme­ket? Nincs. Nor­mális dolog minden meg­taka­rításun­kat egy lánc­fűrészre köl­teni? Nem. Bajunk van vele? Nem, nincs. Beteg az az ember, aki disznó­vért vesz a hentes­nél, hogy aztán magára kenje? Igen, eléggé. Elítél­jük? Nem. Levág­hatjuk a szék lábát? Igen, de billegni fog. Levág­hatjuk attól? Persze.
Tovább

A feminista frázisok és a tőke harca
Elfriede Jelinek: Mi történt, miután Nóra elhagyta a férjét, avagy a társaságok támaszai
Varró Annamária 2012 // 01. 19

Mi történik akkor, amikor egy mára méltán klasszi­kussá vált szerző emble­matikus művét egy kortárs tovább­gondolja? Amikor Ibsen Nórája hatá­rozott mozdu­lattal becsapja a baba­ház ajtaját? Elfriede Jelinek drámája koránt­sem a fent emlí­tett darab tovább­írása vagy -gondo­lása, inkább radi­kális és tuda­tos lebontása.
Tovább

Optimista végjáték
Fifti-fifti
Szövényi-Lux Balázs 2012 // 01. 19

Egy hasonló történet­nél depresszív és sokko­ló filmre számí­tunk, és való­színű­leg messzi­ről elkerül­nénk – van elég bánat az élet­ben, nem hiány­zik a mozi­ban is ugyan­azt átélni. Ám jelen moz­gó­kép nem más, mint az év egyik leg­jobb kö­zön­ség­filmje, rá­adá­sul víg­játék­ról beszé­lünk. Az év talán leg­éret­tebb és leg­szebb víg­játékáról.
Tovább

Hogy unokáink is lássák
Milčo Mančevski: Anyák
Gláser Diána 2012 // 01. 19

Nem fogadta széles körű érdek­lődés az Anyák című mace­dón film premi­erjét. Talán nem meg­lepő ez egy olyan mű ese­tében, amely távol áll a multi­plexes igé­nyek kira­kati szép­ségé­től, és amely­nek célja a való­ság auten­tikus ábrá­zolá­sa meg­oldá­sok nélkül, „hogy gyerme­keink, uno­káink is emlé­kezzenek”.
Tovább

Himnusz az Élethez
Terrence Malick: Az élet fája
Szövényi-Lux Balázs 2012 // 01. 10

Bizonyos képek napokig kerin­genek majd bennünk. Bár nem hibát­lan, de így is párat­lan alkotás. Azt gon­dolom, nem ilyen­kor kell a jelzők­kel finom­kodni. Az élet fája az év leg­komo­lyabb és leg­jobb filmje.
Tovább

Programsorozat

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs januári száma

Bővebben