×

Mindent a gyerekirodalomról!
Interjú gyermekirodalmi fórumokkal
Wéber Anikó
2013 // 12. 18

Valamennyi gyermek­irodalmi oldalnak megvan a sajátos, egyedi profilja, így kölcsö­nösen kiegé­szít­hetik egymást – derült ki a gyermek­iro­dalmi fóru­mokkal készí­tett inter­júnkból. A Csoda­ceruza, a Könyv­mutat­ványo­sok, a Papír­hajó, és a Prae.hu szer­kesz­tőit kér­deztük a gyermek­iro­dalom ala­kulá­sáról, akik a kará­csony közeled­tével könyve­ket is aján­lottak a fa alá.
Valamennyi gyermekirodalmi oldalnak megvan a sajátos profilja, jellegzetessége, stílusa, néha elköteleződése, így kölcsönösen kiegészíthetik egymást – derült ki a négy gyermekirodalmi fórummal készített interjúból. Boczán Bea (Prae.hu), Lovász Andrea (Papírhajó), Rét Viki (Könyvmutatványosok) és Sándor Csilla (Csodaceruza) meséltek arról, van-e ma Magyarországon presztízse a gyerekirodalomnak, hogyan növelhető a népszerűsége, és milyen a kritikai hozzáállás a gyermekirodalmi művekhez. Vajon eljut-e a minőségi kortárs gyermekirodalom a gyerekekhez, és megtalálja-e a hangot hozzájuk? Tapasztalataik mellett azt is megosztották, mely könyveket ajánlják a karácsony közeledtével a fa alá.

Makkai Kinga utalt egy interjúban arra, hogy egyre nehezebb eligazodni a sok új megjelenő gyermekkönyv között, fontos volna fogódzókat találni, és kiszűrni a minőségi műveket. Más kritikai hozzáállás, szempontsor kell egy gyermekkönyvhöz?

Prae.hu: Igen is, meg nem is. Igen, mert egy gyerekkönyv esetében olyan szempontok is fontosak lehetnek, amelyek a befogadó, azaz a gyerek életkori sajátosságait is figyelembe veszik. Valamint az is fontos különbség lehet gyerek- és felnőttkönyv között, hogy előbbiek tetemes része illusztráció és szöveg szerves egysége, ami szintén sok új vizsgálódási szempontot vethet fel. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a jó gyerekkönyv is azért jó, amiért bármelyik jó könyv: megszólít, sokadszori újraolvasásra is élvezhető, szerethető. Ezt a „működést” pedig ugyanazzal a kritikai hozzáállással érdemes vizsgálni, mint bármelyik más irodalmi alkotást.

Papírhajó: A kritikai hozzáállás semmiképpen nem lehet más, mint az ún. felnőtt irodalomnál. A szempontsor értelemszerűen gazdagabb – például az illusztrált könyveknél a kép is valamiképpen a mű része, így nem lehet megkerülni.

Csodaceruza: Igaz, hogy egyre több gyerekkönyv jelenik meg, ugyanakkor egyre több olyan fórum is rendelkezésre áll, ami segíthet az eligazodásban. Fontos, hogy szülessenek visszajelzések a gyermekkönyvekről. 2001-ben éppen ez a hiányosság indított arra, hogy elindítsuk a Csodaceruza folyóiratot szülőknek, pedagógusoknak, könyvtárosoknak. Bár megszaporodtak a gyermekirodalmat népszerűsítő oldalak, kérdés, hogy a gyermekirodalom fejlődéséhez, komolyabb tanulmányok megszületéséhez elegendő-e az a lelkesedés, ami a blogokat és a népszerűsítő oldalakat életben tartja. Sajnos úgy látom, ezen a téren még rosszul állunk. Egy olyan területen, ahol mindenki mindenkit ismer, nehezen írnak egymás könyvéről negatív kritikákat az emberek.

A gyermekirodalmi művek elemzése nem tér el attól, ahogyan más irodalmi szövegekkel bánni szoktunk. Lehet elvárás a szerzővel szemben, hogy egyszerűbb, érthetőbb legyen a nyelvezete, és a témaválasztásnál is igazodjék a gyermekek érdeklődéséhez, tudásához.

Könyvmutatványosok: Egy gyerekkönyvnek elsősorban szövegében kell igényesnek lennie. Megfogalmazásában és mondanivalójában igazodnia kell a gyermek érzelmi és értelmi intelligenciájához. Ugyanakkor a szépen illusztrált könyv vonzóbbá és esztétikai értelemben teljesebbé teheti az olvasásélményt.Könyvmutatványosként igyekszünk a frissen megjelent könyvekről írni, ezek közül is olyanokról, amelyek megérintenek. Fontos, hogy a gyermek azonosulni tudjon azzal a problémahelyezettel, amit végigjár a hős, és fontos az is, hogy a történet elfogadható megoldást kínáljon, hiszen csak az tud igazán beépülni, amit kvázi megél a gyermek. Lírai művek esetén egy ideig maga a ritmus, a zeneiség fontos, függetlenül a tartalomtól. Ezek a szövegek jó esetben valóságos varázsszavak, elbűvölik, elringatják a gyereket. A későbbiekben már nem elég a ritmus: és kicsit se mindegy, hogy maga a szövegíró komolyan veszi-e a gyereket, vagy csupán rímekben gügyög.

Az oldalatok arculatának és tartalmának formálásában mennyire fontos a kánonképzés alakítása? Milyen elvek mentén kívántok mintát vagy támpontokat nyújtani a kortárs gyerekirodalomban tájékozódni kívánóknak?

Csodaceruza: A kánonképzés szerintem nagyon összetett folyamat, amelyhez természetesen mi mint tartalomszolgáltatók is hozzájárulhatunk. Ha kiemelünk egy könyvet, mert értékesnek gondoljuk, segítünk abban, hogy többekhez eljusson, egy eséllyel több a mű számára, hogy az emlékezetben maradjon. Éppen ez a fő probléma, hogy vajon a mostani gyermekirodalmi fórumok mennyire fogják megőrizni az elmúlt évek, évtizedek gyermekirodalmi örökségét.

Nagy szükség lenne ennek a hatalmas mennyiségű gyermek- és ifjúsági irodalomnak az értékelésére, kutatására. Örök adósai vagyunk ennek a problémának. A gyermekirodalom.hu oldalt adatbázisszerűen bővítjük, lehetőségünkhöz mérten, önszorgalomból adunk hírt azokról a könyvekről és történésekről, amelyek napjainkban a gyermekirodalomhoz tartoznak, és értéket képviselnek.

Papírhajó: A Papírhajó szándéka szerint a gyerekirodalom és felnőtt irodalom határterületeit igyekszik elsősorban lefedni – azaz a nagyon óvodás, csak gyerekléptékű szövegek, könyvek bemutatását lehetőleg elkerüljük. Olyan műveket szeretnénk mintaként felmutatni, melyek egy felnőtt korú, amúgy szépirodalmat kedvelő olvasó érdeklődésére is számot tarthatnak. Ha úgy tetszik, kicsit intellektualizálni szeretnénk a gyerekirodalmat – még akkor is, ha ez így megfogalmazva fellengzősnek hangzik.

Könyvmutatványosok: Nálunk a mérce a klasszikus magyar irodalom vonulatában keresendő. Fontos szempont, hogy a kortárs gyermekirodalom mércéje a klasszikus esztétikai értékrend legyen, vagyis a gyermekeknek szánt mű közelítsen a mai gyermek igényeihez, de eközben nyújtson esztétikai és irodalmi élményt, tehát gyönyörködtessen, és ne gügyögjön, hanem értékelje a gyereket.

Az utóbbi évtizedben számos magyar kiadvány jelent meg, amely igazolja: lehet ma úgy írni a gyerekeknek, hogy a mű mindkét szempontnak megfeleljen. Természetesen ehhez tehetség és hozzáértés kell. Szerintünk a magyar gyermekirodalomban erős a tradíció követésének tendenciája. A külföldi gyerekkönyvek ehhez képest sokkal „lazábbak”, éppen ezért sokszínűbbek, gazdagabbak, a szövegek nem esnek ennyire szigorú, kanonizált elbírálási kritériumok alá.

Prae.hu: A prae.hu gyerek rovatában a népszerű, frissen megjelent és a kimondottan gyerekirodalmi portálokon is tárgyalt könyvek mellett szívesen közlünk recenziót egy-egy kevésbé a fősodorba tartozó kötetről, valamint (pl. a Könyvmutatványosok csapatával is többször együttműködve) örömmel mutatunk be olyan külföldi kortárs gyerekkönyveket, amelyekről úgy gondoljuk, hogy jó lenne, ha itthon is kézbe vehetnénk őket.

Több interjúban is elhangzott, hogy a gyermekirodalomnak Magyarországon nincs presztízse. Egyetértetek ezzel? Valóban így lenne?



Csodaceruza: A presztízs együtt jár az anyagi megbecsültséggel is. Érdemes lenne utánajárni, milyen kevés összeget fordítanak a mecénások ma a gyermekirodalom művelésére.

Papírhajó: Nem hiszem, hogy ma még így lenne. A „nagy” irodalmi lapok egymás után jönnek elő gyerekirodalmi rovatokkal, felületekkel, és egyre jobb nevek egyre jobb könyveket írnak gyerekeknek.

Könyvmutatványosok: 2000-ben hangzott el egy gyermekirodalmi konferencián ez a keserű, de tényszerű mondat: „Nincs még egy ország a földkerekségen, mely oly keveset törődne a gyermekirodalommal, mint hazánk.” Akkor valóban mélyponton volt a magyar gyermekirodalom. Azóta lényeges előrelépések történtek, azt is mondhatnánk, az utóbbi tíz évben látványos fejlődésnek indult a magyar gyermekirodalom.Ezt tények igazolják: annak ellenére, hogy Magyarországnak nincs államilag támogatott gyermekirodalmi intézete (noha megalakult az intézet), létezik az IBBY magyar szekciója, mely évente ítéli oda az Év Könyve Díjat, ami az utóbbi tíz évben egyre nagyobb jelentőséggel bír. A 2009-ben létesült Aranyvackor-díj (cikkünk ITT – a szerk.) alkotásra ösztönzi a kortárs szerzőket, ugyanakkor kritériumokat fogalmaz meg a minőség tekintetében. Számos szépirodalmi vagy kulturális folyóiratban külön számot szentelnek a gyermekirodalomnak, vagy állandó rovatot indítottak a gyermekirodalom számára, melyben a minőségi gyermekkönyveket népszerűsítik; egyre több internetes portál, magazin vállalja fel az újonnan megjelent gyerekkönyvek ajánlását; nagy presztízsű kiadók képviseltetik magukat rangos könyvvásárokon színvonalas, gyermekeknek szánt kiadványaikkal.

Prae.hu: Nem gondolom, hogy sanyarú helyzetben lenne itthon a gyerekirodalom. Az elmúlt években azt tapasztaltam, hogy egyre többen állnak a minőségi gyerekkönyvek és az olvasóvá nevelés ügye mellé. A gyerekirodalmi kritikát illetően is van változás: pl. a Bárka Papírhajója vagy az Új Forrás Online nemrég indult rovata, az Indiáner a felnőttirodalom felől közelít a gyerekirodalomhoz, és több ismert folyóirat is előrukkolt gyerekirodalommal foglalkozó különszámmal vagy melléklettel. Nagyon jó, hogy van Meseutcánk, van Mesemúzeumunk (Helmich Katalinnal, a Mesemúzeum vezetőjével készített interjúnk ITT olvasható – a szerk.), vannak olvasást népszerűsítő programok, van gyerekirodalmi tehetségkutató pályázat, vannak gyerekirodalommal foglalkozó műhelyek, szimpóziumok, konferenciák. A gyerekirodalom egyre népszerűbb!



Hogy látjátok, miként növelhető a gyerekirodalomnak és a róla szóló kritikai diskurzusnak a népszerűsége? Milyen tényezők befolyásolják ezt?



Könyvmutatványosok: Egy nemzet gyermekirodalmának a fejlettségét több tényező alakítja. Befolyásolja az elsődleges irodalom mennyisége, milyensége, vagyis a gyermekkönyvek évenkénti termése, a másodlagos irodalom minősége és mennyisége, tehát a gyermekirodalmi kutatások, kritika megléte, de fontos tényező a gyermekirodalom intézményes keretek között való fejlődése is.Ez utóbbi kettőben még igen sok a tennivaló. Sokan tesznek az ügy érdekében, de a kezdeményezések elszigeteltek. Jó lenne, ha lenne egy Benedek Elekünk, aki összefogná a szakembereket, kijelölné a tennivalókat, és összehangolná, megszervezné gyermekirodalmunk jelenét.

Prae.hu: A gyerekirodalom népszerű. Ahhoz, hogy teljesen „felnőjön”, hogy igazán komolyan vegyék, arra lenne szükség, hogy egyetemi képzés keretén belül lehessen foglalkozni vele professzionális módon.

Papírhajó: A gyerekirodalom elég népszerű, talán a minőségi gyerekirodalom nem annyira. De hogy ne így legyen, ahhoz elsősorban az irodalomoktatásnak kellene radikálisan megváltoznia. Azt nem igazán látom fontosnak, hogy nőjön a kritikai diskurzus népszerűsége. Igaz, a kritikai diskurzus a gyerekirodalomnak is része kell legyen, de a primér szövegek olvasóit már életkoruknál fogva sem érdekli, tehát nem fognak benne részt venni, a szorosan vett szakma (ebbe a pedagógusok, könyvtárosok is beleértődnek) és a szülők pedig megtalálhatják a megfelelő fórumokat – ha keresik.

Csodaceruza: Minél többen vesznek részt ebben a diskurzusban, annál jobb. Sértődések helyett a valódi kérdésekre kellene jobban koncentrálni, mert félő, hogy a gyermekirodalomról való beszéd az anyukák számára mond csak valamit, szakmai körökben az érdeklődést sem váltja ki.



Mennyire tartjátok fontosnak az együttműködést, a párbeszédet és az összefogást a többi gyerekirodalmi fórummal és portállal?



Csodaceruza: Fontos, de nem látom, hogy működne a gyakorlatban.

Papírhajó: Virtuális kapcsolatban vagyunk. Úgy gondolom, mindenki tisztességgel elvégzi, amire vállalkozott, és a lényeg az, hogy a sok műhelymunkából összeálló kép teljesen lefedje az aktuális gyerekirodalmi mozgásokat.

Könyvmutatványosok: Fontosnak tartjuk a párbeszédet, annál is inkább, mert jó lenne önérdekektől függetleníteni a kanonizációs folyamatot, jó lenne valódi esztétikai szempontoknak alárendelni a gyermekirodalmi diskurzusokat. Olvassuk, figyeljük, méltatjuk és hírét visszük a többieknek is.Szerencsés helyzetben vagyunk, mert nonprofit oldal lévén senkit nem érzünk „piaci” versenytársnak. Ráadásul a gyermekirodalmi téma összekötő erején túl valamennyi oldalnak megvan a maga sajátos profilja, jellegzetessége, stílusa, néha elköteleződése, így úgy érezzük, kölcsönösen kiegészítjük egymást.

Prae.hu: A szakmai párbeszédet, együttműködést fontosnak tartom, a külföldi gyerekkönyvek kapcsán korábban említett Könyvmutatványos-együttműködés is ezért indult. Minden gyerekirodalmi fórum egy kicsit más oldalról közelít a gyerekkönyvekhez (más szempontok alapján vizsgálja ugyanazt, vagy más közönséghez szól), ezért gyümölcsöző lehet, ha egy-egy téma kapcsán összefognak. Fontosak a párbeszédre lehetőséget adó szimpóziumok, konferenciák, workshopok is, ezekről igyekszünk részletes tudósításokat közölni.



Szerintetek eljut-e a minőségi kortárs gyermekirodalom a gyerekekhez és a gyerekes családokhoz? Megtalálják-e ezek a szépirodalmi szövegek azt a hangot, amelyen meg tudják szólítani a mai gyerekeket?

Könyvmutatványosok: Vidéki városokban biztosan nem, mert egyre kevesebb gyerekkönyv kerül be a könyvesboltokba. A minőségi, igényes kiadványok nem olcsó könyvek, ez is lehet oka, hogy viszonylag kevesen engedik meg maguknak a könyvvásárlást. Mindenhol azt hallani, hogy egyre kevesebb gyereknek olvasnak otthon.Ez valószínűleg így is van, ennek látjuk is keserűségeit az iskolákban. Mégis van egy réteg, ami feltétlenül fontosnak tartja gyermekei fejlődése érdekében az olvasást. Például Erdélyben egyre nagyobb ezen családok köre. Egyébként nem a mennyiség, hanem a minőség a fontosabb. Jó lenne a tankönyveket átírni sok kortárs szöveggel, vonzóbb illusztrációkkal, hiszen a tankönyvek nagymértékben hozzájárulnak a kanonizálási folyamathoz.

Papírhajó: A minőségi nem jut el az olvasóhoz, ahogyan a felnőtt irodalomban is alig. Vannak sikerszerzők és sikerkönyvek, és a siker itt sem garancia a minőségre. És persze, itt is megtalálja minden szerző a maga író-/olvasótársát – ha meg nem, „kineveli” magának.

Prae.hu: Rengeteg jó gyerekkönyv jelenik meg itthon, amely nemcsak a szöveg, hanem a képi anyag tekintetében is kiváló, és nagyon is meg tudja szólítani a mai gyerekeket. A probléma inkább az, hogy a szülők és a pedagógusok nagy része nem tud róluk. Vagy csak kevésről.

Csodaceruza: Ahol van rá igény, oda eljut a minőségi kortárs gyermekirodalom. Némely szépirodalmi szövegek jól megtalálják a hangot, és szerethetővé teszik a művet a gyerekek számára.



Milyen változásokat hozhatnak az új generáció megváltozott körülményei, szokásai és értékrendje a gyerekirodalomban?



Csodaceruza: Ez nagyon bonyolult kérdés. Erről szívesen olvasnék egy tanulmányt.

Könyvmutatványosok: A jó gyerekirodalom azt a társadalmat tükrözi, amelyben most élünk. És ez a változás meglátszik. A fiatal szülők szabadabb nevelési elvei tükröződnek a mai gyerekirodalomban is (lásd Hisztimesék).

Prae.hu: Itthon is megjelentek azok a – témaválasztás és az illusztráció szempontjából is – bátor, merész, egyedi stílusú könyvek, amelyek komolyan veszik a gyerekek autonóm világát. Egyre nagyobb teret kapott a humor, az irónia, a játék – a gyerekkönyvkiadók közül többen is vállalták a kísérletezést, a nyitást egészen új, talán elsőre bizarrnak tűnő gyerekkönyvek felé, amelyek most már – hála nekik – sokak kedvencei.



Papírhajó: Végre kimondható: a gyerekirodalom nem lehet unalmas!



Mondjatok három könyvcímet, amit mindenképpen javasoltok a karácsonyfa alá!



Könyvmutatványosok: Szerencsére a mostani kínálatot még hatra leszűkíteni is a lehetetlennel határos, de háromra sehogyan sem sikerült: Máté Angi: Az emlékfoltozók (Magvető Könyvkiadó), Mautner Zsófia: Tejbegríz (Cerkabella Kiadó), Tóth Krisztina: A londoni mackók (Csimota Kiadó), Otfried Preussler: Torzonborz, a rabló (Kolibri Kiadó), Ragyog a mindenség. Erdélyi gyermekvers-antológia a Kaláka lemezével (Gutemberg Kiadó), Martin Widmark: Szállodarejtély (Könyvmolyképző Kiadó)



Csodaceruza: Ragyog a mindenség (Gutenberg Kiadó), Darvasi László: Háromemeletes mesekönyv (Magvető), Sally Gardner: A Hold legsötétebb oldala (Kolibri)



Papírhajó: Gimesi–Jeli–Tasnádi–Vészits: Időfutár – A királynő palástja (Pagony), Tejbegríz – finom irodalom gyerekeknek és felnőtteknek (Cerkabella), Sinica Nopola–Tiina Nopola: Risto Rapper és Spagettifej (Cerkabella)



Prae.hu: Nem tudnék jó szívvel három címet kiemelni, mert rögtön másik tizenhárom is odakívánkozna. Talán érdekes lehet a népszerű angol író, Neil Gaiman egyik nemrég elhangzott gondolata: nincs olyan, hogy a gyerek számára ez vagy az rossz könyv. Gaiman szerint a gyerekek mindig megtalálják az őket érdeklő történeteket, és nem baj, ha az éppenséggel egy, a szülő által értéktelennek tartott könyv vagy akár képregény. Ha a gyerek annak köszönhetően megismeri az olvasásban rejlő élményt, akkor magától is eljut majd a minőségi irodalomhoz.

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni. 

Ajánló

A Kortárs áprilisi számából ajánljuk

Koblenc Zsuzsanna: Ottó a szélben
Tóth László: Az eltüntetett vers(szerűség) és a „nyakoncsípett idő”. Futamok Vida Gergely verseihez
Fábián (T.) László: Észrevételek és javaslatok a közoktatás rendszerének korrekciójához II.
Kollarits Krisztina: Vastag Andrea / Csinszka – a „Halálra szánt, kivételes virág”
Artzt Tímea: Tóth Krisztina / Világadapter

Bővebben