Film

Sabloncunami és közhelyágyú

Lisa Azuelos: LOL
2012. augusztus 17. péntek

Nem mintha adnék a filmportálos oldalak szavazataira, de azért enyhe rémület fogott el, amikor az olyan nagyszerű alkotás, mint a LOL átlagát megláttam (2,0 – persze a magyar mozikban történő bemutatása után ez az átlag gőzerővel emelkedik: 2,7). Szóval, mielőtt elindultam a moziba, mindent számításba vettem: hogy látok egy újabb ultragagyi, Arany Málna-esélyes filmet, de rá kellett jönnöm, hogy vannak rémségek, amikre nem lehet felkészülni. Hiába a jóga és a meditáció, létezik a Földön még olyan dolog, ami kibillent, sőt kirúg a lelki egyensúlyból, és felborzolja az idegrendszerem legapróbb szakaszait is. A LOL „mindössze” másfél órás volt, de már a felénél azon gondolkodtam, hogy vajon otthon félreolvastam volna a hosszát. Viszont a nyári uborkaszezonba és a szokásos limonádéfilmek sorába bőven beleillett. Láttam már rosszabbat is – újabb nyugtató tényező. Tényleg.

A célközönség

Ahogy beléptem a moziterembe, rögtön láttam, hogy én leszek az egyetlen férfi ezen a filmen. Habár a nők többségben voltak, mégis közülük kerültek ki, ketten is, akik feladták a könnyed nyári filmecskét, és két hullámban távoztak. Egyébként az egész filmen látszott, hogy célközönségét a tinédzser lányok alkotják, akiknek a legnagyobb problémája, hogy megtalálják az igazit, aki mellett önmaguk lehetnek, és aki igazán szereti őket. Önmagában ezzel nem is lett volna baj, de a megvalósítás enyhén szólva sablonos lett, a legnagyobb fordulat is olyan volt benne, hogy rögtön lehetett tudni, mi után mi fog következni. A vonalvezetés egyszerűen élvezetes volt. Élvezetesen gyenge, s valóban egy LOL (hangosan felnevettem) – hangosan, de persze szigorúan csak magamban, nehogy a mögöttem ülő filmélvező tinik (akik meglehetős létszámfölényben voltak) meglincseljenek. Szóval néztem azt a rengeteg „tökéletes” fiút és lányt, a tökéletesen gazdag életüket, tökéletes telójukat, ruhájukat, és próbáltam elhinni, hogy milyen nehéz az élet szerelem nélkül.

Problémák

Adott egy elvált anya, Anne (Demi Moore), akinek az exférje a szeretője, de egy rendőrrel „véletlenül” megismerkedik, s a dilemmája, hogy kit is válasszon. Lola (Miley Cyrus), akit múlt évi szerelme nyáron megcsalt, azt hazudja, hogy lefeküdt egy másik fiúval, mert kemény lánynak kell lennie, különben a fiúk semmibe nézik őt. De akkor az idei szerelme – Kyle (Douglas Booth) – előtt el kell, hogy veszítse a szüzességét. És hogyan is lehetne teljes a boldogság: Kyle (a kis ártatlan) gyanúba keveredik egy másik nővel, hogy majd kiderüljön, mekkora tévedés is az egész. Anne megtalálja Lola naplóját, amit elolvas, és a legintimebb titkok is kiderülnek (lásd a beragasztott óvszeres zacskót), s mint egy modern urbánus anyuka, a pszichológusától kérdezi meg, hogy mit tegyen ebben a helyzetben, s végül csak kitör az anya–lánya konfliktus. Kyle-t a szigorú apja nem engedi zenélni, pedig „hatalmas tehetség”, majd a film végén, amikor a fia után megy, aki a tiltása ellenére mégis fellép a bandák csatáján, és meghallja, rögvest meglágyul a szíve. Halmozódó problémák ezek, melyek szépen megoldódnak végül, és megtudhatjuk, hogy az életben az az igazán fontos, hogy olyan társat találjunk, aki mellett önmagunk lehetünk. És ennek lehet igazán örülni: mindig jó új és fontos dolgot tanulni az életről. Milyen jó, hogy még vannak olyan zseniális rendezők (mint Lisa Azuelos), akik tudnak olyan nagyot mondani a fiatalságról, amely valóban földhöz vág, és egy kor életérzését fejezi ki…

Környezetbarát újrahasznosítás

Imádnivaló, ahogyan az amerikai álomgyár mostanában a filmkészítéshez nyúl, és feldolgozza az egyébként sikeres külföldi alkotásokat, mint ahogy most is szinte kockáról kockára lemásolta a 2008-as francia LOL-t, és mindezek mellett ugyanazzal a rendezővel készíttették el, sőt még a szereplők is hasonlítanak az eredeti filmbeli karakterekhez. Talán a fantáziátlanság révén akarnak még több pénzt kicsikarni, de az is lehet, hogy azt gondolják, őket majd többen nézik meg, s képesek becsapni a gyanútlan és manipulálható tömeget. Ez korunk legjobban fizető iparága: a bullshit-art. Mennyire fantasztikusan szégyentelenül kritizálták a csigafalókat a diákság franciaországi kirándulásán: a családokat, akikhez mentek, bolondoknak és nevetségesnek állították be, mintha alantas, a Föld nevű bolygótól távol élő népség lenne. És értem én, hogy ez vicc akart lenni, de valahogy ez a vicc inkább a kínos térfélre esett át, mint a nevetségesre.

És hogy megnézd-e a filmet? Ha tinédzser vagy, és valami igazán nagy igazságot akarsz hallani az életről, és úgy érzed, hogy a szerelem az egyetlen, ami hiányzik az életedből, akkor SE. Óvakodj ettől a rémségtől, és inkább kapcsold be a Moszkva teret. Ezer forintért pedig jobb helyen is alhatsz!

LOL
Rendezte: Lisa Azuelos
Színes, feliratos, amerikai romantikus film, 2012.

további írásai

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.