×

Életünk színe és fonákja
ATF: Abrak a dobra
Varró Annamária
2012 // 08. 05

A szó legjobb értel­mében véve kísérle­tező és bátor lemez ez, amely egy­szerre követi és meg is újítja a hazai hip-hop eddig meg­szokott világát. Hiszen ott van benne a lázadás, a válto­zás és a változ­tatás iránti vágy, kímélet­lenül, mégis lírai igénnyel megírt szöve­gekkel rámu­tatva éle­tünk színére és fonák­jára: ter­mészet­felet­tire, elcse­szett példa­tárakra, csókra kész Szókra­tészokra.
„Ez hip-hoppal teremtett új hagyomány”, ígéri az Abrak a dobra intrója, s végighallgatva a számokat a fogadalom valóra válik, hiszen igazán különleges – s bemutatkozó lemezként meglehetősen összeszedettre sikerült – albumot adott át a hallgatóságnak az ATF. A dalok mindegyikéről elmondható, hogy zene és szöveg végig egységben van, néhol előtérbe kerülnek az élőzenés elemek, dallamos refrének, frappáns és költői képek vagy a manapság különösnek ható témaválasztás. A szó legjobb értelmében véve kísérletező és bátor lemez ez, amely egyszerre követi és meg is újítja a hazai hip-hop eddig megszokott világát. Hiszen ott van benne a lázadás, a változás és a változtatás iránti vágy, kíméletlenül, mégis lírai igénnyel megírt szövegekkel rámutatva életünk színére és fonákjára: természetfelettire, elcseszett példatárakra, csókra kész Szókratészokra.

Nem vagyok avatott szakértője a műfajnak – valamiért soha nem érintett meg ez a szubkultúra, így nem tudtam ráérezni sem a hazai, sem pedig a külföldi rapzene ízére –, bár tény, hogy a zenehallgatók széles táborához nem is jut el a hazai hip-hop igazi esszenciája, és tény az is, hogy a zenei fősodorba is az elmúlt években kerültek és kerülnek be folyamatosan, egyre nagyobb hangsúllyal az igényes szövegelést produkáló bandák. Sokszor furcsán hatottak a nagy „megmondó emberek” még nagyobb szavai, és hiteltelennek éreztem szavaikat. A semmitmondó szövegek mögött nem láttam azt, ami számomra is belátható, elfogadható és átérezhető. Pedig a műfaj kulcsa itt van, hiszen a zene minden ága közül a legnagyobb tétje a szövegnek itt van. Így azok, akik kilépnek a telep- és a gengszterrap atmoszférájából, sokkal szélesebb közönséget képesek megszólítani, olyanokat is, akik számára eddig tényleg üres, lapos szövegelést jelentett. De miért érdemes mindezek ellenére beszerezni az ATF lemezét? Mert a fent említett negatívumok közül egyik sincs jelen a korongon, izgalmas és egyedi album lett, mindenképp figyelemre méltó kezdőlépés egy még csak szűk körben ismert bandától.

A számokon sorra haladva, s azokat újra- meg újrahallgatva feltűnik, hogy az ötletesség a dalok szinte minden egyes momentumában ott van. Mert elfér az Intróban Brahms magyar tánca, Ady Endre egy verssora, a középkori krónikás említése és a Holt költők társasága is – igazi kultúrsokk ez, amely nem dönti le a hallgatót a lábáról, hanem mindinkább felvillanyozza. A rövid beharangozó igazán ütős lett, az album egyik legjobban sikerült darabja.

A lemezen egyértelműen három slágergyanús szám van: a Szeretni, az Éld át, valamint a BB – de mindhárom dal másért. Talán furcsa, meglehetősen ingoványos, de mégis örök téma a szeretet: bátor vállalkozás manapság erről nemhogy rappelni, de még énekelni is. Sokak számára nemcsak a téma, de maga az érzés megélése is kerülendő, hiszen „az ember úgy siet, közben elkésett szeretni”, a negatív adok-kapok sorozatra mutat rá a szám szövege, de ezzel együtt mégis olyan örök dologra, amely az emberek fölött áll, mindben, mindenhol és mindenkor jelen van.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=K5GwkC7Wlk8[/youtube]

Az Éld át egy tipikus korjelenségre mutat rá, hihetetlenül ironikus és humoros szöveggel, szófordulatokkal figurázza ki a zajtól s nem zenétől hangos party-világot. A dalszöveg olyannyira jól sikerült, hogy már az első néhány sor után a szórakozóhelyek fülledt, lüktető atmoszféráját érezzük magunk körül: önmagukat a ruhatárban hagyó emberekkel, strasszkövekkel, szinglis pírral, party-arcokkal – tényleg nehéz eldönteni, hogy jelmezbál vagy társkereső az, ahol vagyunk. Hiteles kép és egyben görbe tükör ez a ma huszonéveseinek éjszakáiról, zenéjéről, árnyékharcaikról és belső pislákolásukról.

A BB a kísérletező számok legjobban sikerült darabja, hiszen itt vezető szerephez jut az élőzenés hangszerelés, amely már a szám első másodperceiben és akkordjaiban figyelmet követel magának, s fokozatosan, egyre erőteljesebbé válik, a refrénben torzítással még több teret nyer, s a szólóban pedig kiteljesedik. A szám szövege és refrénje szinte teljesen ellentétben áll egymással, hiszen az egyes verzék erős költői képekkel teszik nagyon súlyossá a dalt, melyet a refrén már-már klisészerű „te meg én”-je kicsit ki is olt, de az erőteljes hangszerelés miatt mégis felerősít.

[youtube]http://www.youtube.com/watch?v=aRTYYNtaVLg&feature=relmfu[/youtube]

Az album komolyabb darabjai közé sorolható az Indianaval közösen elkészített Fehér lap, valamint a Kicsit mindig gyerek leszek. Mindkét szám sűrű, erőteljes, komoly szövegrésszel bír, a Fehér lap kissé zaklatott effektjei, valamint a Kicsit mindig… szinte légies gitár-, zongora- és hegedűszólama teszik különlegessé a hangzást, így ez a két dal is az album erősségeit és újdonságait mutatja meg.

A számok közé felvett skitek jól illeszkednek a dalokhoz, a Példakép előtt megszólaltatott stand uposok elmélkedése ugyanúgy telitalálat, mint a sablonos csajozós dumát megörökítő bevezető a Koktél előtt.

Az Abrak a dobra humoros, friss, átütő, de egyszersmind komoly és elgondolkodtató lemez. Zeneileg ötletes és kísérletező, a szövegeket nézve bátor, szókimondó és rendkívül expresszív – talán zene nélkül is megállnák a helyüket. Igényesen összerakott számok követik egymást, így igényes album született, amely bár még csak az első a sorban, de semmiképp nem egy kiforratlan csapat innen-onnan összeszedegetett dalainak gyűjteménye.

Pannon Filharmonikusok

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni. 

Eredményhirdetés

Ajánló

A Kortárs decemberi számából ajánljuk

Tandori Dezső: Út fordulói
Hekler Melinda beszélgetése Eötvös Péterrel
Zsille Gábor: A félreértés. Tömörkény 150
Bányai Tibor Márk: G. István László: Repülő szőnyeg

 

Bővebben