Képzőművészet

A mozgás nézőpontja

A Kassák Lajos Múzeum Elmozdulás című kiállításáról
Dávid Anna Dóra
2012. augusztus 17. péntek

„A művészet nem mozgalom, a művészet az én geometriai elhelyezkedésem a térben” – idézi Palasovszky Ödön, a Zöld Szamár avantgárd színház rendezője a saját színpadi munkásságát ért kritikát, némiképp elismerve azt. Ehhez az elismeréséhez csupán négy fogalommal kell tisztában lenni: én, geometria, tér, elhelyezkedés.

A Kassák Lajos Múzeum Elmozdulás című, szeptember 30-ig nyitva tartó kiállításán e négy fogalom tánc-, kultúra- és esztétikatörténeti összefüggései rajzolódnak ki előttünk. Az archív fotókból, dokumentumokból összeállított válogatás a modern magyar mozdulatművészet Madzsar-iskolához kötődő állomásait mutatja be.

Madzsar Alice az én felől indult el, amikor 1912-ben németországi és norvégiai útja után, ahol Bess Mensendieck tornarendszerét tanulta, hazatért, s a hazahozott módszert saját intuitív belátása szerint fejlesztette tovább. Az elvárás alapvetően a haladó polgári és arisztokrata rétegekben született meg, de mivel Alice Jászi Oszkár húga volt, módszere művészkörökben sem maradt visszhangtalan; majd a húszas években társadalmi jelentősége is bontakozásnak indult.  A Zöld Szamár Színházzal való együttműködésben és Alice munkásegyesületekben végzett oktatói tevékenysége során a mozdulatművészet egyéni jellege részben az avantgárd térhasználat szabályai szerint alakult tovább. Művészei a húszas években a Zöld Szamár, a 100% és a Cikk-Cakk előadásain Majakovszkij, Ernst Toller, Iwan Goll, Jean Cocteau-műveket vittek színpadra. A mozdulatművészet, a torna személyközpontúsága után az előadások alkalmával zenei és irodalmi művekkel kapcsolódva a kórusjelleg is uralkodóvá vált, azaz a személy és tér közötti viszony már nem kizárólag egyéni vagy egyénien modelláló volt, hanem az én a tömeg részeként viszonyult a térhez: téralkotó elemmé vált.

Az archívum jellegű kiállítás minimális elemekkel reprezentál, szellős, szűkszavú. A fotók, táblázatok, interjúk a részletek iránti tisztelettel mutatják be az iskola hazai és külföldi kapcsolatait, mégsem mondanak többet a könnyen befogadhatónál. Ez a világos archív rendszer azonban természetesen finom történeti-értelmező hálóként is működik, amely reflexív figyelemre vár. A két szoba terét Katarina Šević és a Technica Schweiz által készített kortárs installációk szervezik. A kiállítás fogalmi terében nem mások ezek, mint színpadok: szerepük pedig a rákérdezés.

Bányász Capriccio címmel készült videómunkájuk tér- és emberszemlélete többszörösen elhagyja a geometria és a tömeg esztétika- és társadalomtörténeti ideáját, és az ebből a pozícióból keletkező űr felől közelít a modernitás tér–ember viszonyaihoz. Itt az emberi test nem egyéni, közvetlen jogait keresve, s nem is élettől duzzadó geometriai tömegként jelenik meg, hanem mint az üres térben installációba, művészi beállításba foglalt elem. Éppúgy viszonypont, ahogy a megjelenő tárgyak is azok. S miután a kiállítás terébe installált videó felajánlja a közvetlen és az elidegenített szemlélést is, lassan részeseivé válunk a kérdéskörnek – tulajdonképp mik vagyunk mi ebben a kétszobányi kiállításban?

Šević és a Tecnica Schweiz munkái kapcsán olyan kapcsolatba kell lépnünk a művekkel, melyben határozott pozíciót veszünk fel. Térbeli elhelyezkedésünkkel, mozgásunkkal interpretálunk is, meghatározzuk viszonyunkat az egyes művekhez, dokumentációkhoz, s ezt az interpretatív mozgást csakis saját magunk számára végezzük el. A kiállítás tétje végül is mi magunk vagyunk. S hogy ez mennyire így van, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a nyitva tartás során mozdulatművészetet is tanulhatunk. Augusztus három vasárnapján, 5-én, 19-én és 26-án a magyar kortárs tánc kiemelkedő tanárai adnak órákat a múzeum udvarán. (http://bodymoving.freeblog.hu/)

Végül is mi maradt meg nekünk a korai modern mozgáskultúrából? Befogható örökség számunkra vagy csak egy kipipálandó fotókiállítás? Testek természetes geometriája vagy több is annál? Felfedezzük-e magunkban ezt a geometriát? Meghatározzuk-e magunkat a térben? Vagy másként: meghatározzuk-e a teret magunk körül?


Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.