Képzőművészet

Mona Lisa képében

Az MKE intermédia szakos hallgatóinak csoportos kiállítása
2012. július 26. csütörtök

Az Art Moments vizuális művészeti fesztiválja alkalmából nyílt meg az Erzsébet tér központjában, az Akvárium Galériában az MKE intermédia szakos hallgatóinak kiállítása. A kiállítási anyag két pont köré szerveződött: az egyik kérdéskör a hagyományos, klasszikus műfajok, mint portré és tájkép, a másik megközelítés pedig a különféle identitástudatok vizsgálatán alapszik. Az irányadó kérdések Mona Lisa emblémává rögzült mosolyán, a sminkelés álarcán, a régi mesterek festményein keresztül járják körbe a fent kiemelt gondolatkört.

A hagyományos ikonográfiai elemek nyújtotta kompozíciós sémákon a kiállítás résztvevői a műfaj eredetét, összetevőit tették nagyítólencse alá. Nem csupán arra hívják fel a figyelmet, hogy egy tájkép egy üres vászonfelületnél is elkezdődhet (Bálint Bence: Plein Air), hiszen arra is rámutatnak, hogy a kép mint vizuális látvány nem feltétlenül szorítható képkeretek közé. Külön érdekesség a megszokott figurák, elemek elhagyásával megváltozó befogadás vizsgálata. Hajdú Bence Elhagyott festmények című alkotásainak kisatírozott szereplői, lecsupaszított tájkompozíciói; Szabó Márk Térképei technikai oldalról is rekonstruálják a képalkotás folyamatát, mely során újabb és újabb vizuális kivetülések jöhetnek létre. A hangsúly a megközelítésmódra helyeződik. Nem mindegy ugyanis, hogy az elképzelt valóság vagy egy megélt „filmkocka” alapján áll e össze a kép.

Miben nyugszik a tájkép eredete? Milyen hagyományos kompozíciós elvárások alakították azzá e műfajokat, ahogyan ma ismerjük és elfogadjuk a látványt annak, ami? Mettől meddig nevezhető egy kép tájképnek, portrénak? Ezen túllépő esztétikai kérdéskör: mi a kép, mint vizuális látvány? Honnan kezdődik a mű-világ, a természeti lenyomat, és hol érinthető még a tünékeny valóság?

A videó, fotó, kollázs, montázs munkákon keresztül a társadalmi elvárások konzerválása, megkérdőjelezése és ironikus megközelítése leíró és provokatív véleményalkotásokon át tárgyalja a szemmel látható problémakör aktualitását. Mit is kaphatunk, ami mindannyiunk számára elérhető?

Egyetemes elidegenítést a természetestől, kényszer diktálta megjelenést, álarcot, mely a látszatot konvertálja valósággá, tudatos, mégis tudattalan projekciók kivetüléseinek tömegeffektusát. Valóságelferdítés, deformáció, új ideák és a hozzá elvezető, megjelölt passió útvonalak csábítanak. A média által közvetített „élőképek” sok esetben jóval inkább azonosíthatók egy színpadi jelenettel, ahol az egymással történő rivalizálás táptalaja nyújt ideiglenes kielégülést. „Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb e vidéken?”  (Szentpétery Annamária: I am Better Than You)

Kényszercselekedetek köszönnek vissza a napi sminkelési ceremóniában, a külső megfelelési kényszer diktálta szabályokban, a tudatosan alakított magatartásformákban, a merev „dress code”-ban, amit a hagyomány nevében újra és újra legitimizálnak (Simon Zsuzsanna: Veronika kendője installációja). Mindeközben fel sem tűnik, hogy az egyediség tömegcikké determinálódik, hogy az irányadó elvek követendő divathullámokon keresztül teremtenek tökéletesen manipulálható társadalmakat, és határok között vegetáló műfajokról már rég nem beszélhetünk.

Can You Repeat the Smile of Mona Lisa? Formálisan természetesen ismételhető az ikonikus mosoly. A mai napig nem született rá magyarázat, mely kielégítő válasszal szolgálna a titokzatos portréra; talán nem is baj. Mona Lisa élő közegét ez a rejtély teszi minden korban elevenné, hisz ő most is csak mosolyog a problémákon, ami szerencsére sokak számára megoldandó kihívást jelent.

Kiállító művészek:
Bálint Bence, Erdős Zsófia, Hajdu Bence, Karácsony Dóra, Mihályi Barbara, Simon Zsuzsanna, Szabó Márk, Szentpétery Annamária, Tésy Dániel

Erzsébet tér, Akvárium Galéria, 2012. július 6–12.

további írásai

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.