Zene

Elő síp, dob, zene!

A Walesi Bárdok Projekt
2012. július 10. kedd

Valódi walesi bárdok látogattak Budapestre, hogy fontos történelmi tettnek lehessenek tanúi: Arany János világirodalmi rangját igyekeztek méltó helyére emelni a Művészetek Palotájában június 29-én. A Walesi Bárdok Projekt kezdeményezéshez kapcsolódó koncertnek nevesebb és nagyszerűbb védnökei nem is lehettek volna: őfelsége Károly, Wales hercege, Prof. Pálinkás József, az MTA elnöke és a Walesi Bárdok Rendjének Fődruidája, Jim Parc Nest. Mi tehát az ég alatt szem-fülnek kellemes lehet, a Müpában ott gyülekezett!

Nagy-nagy várakozással indultunk neki ennek az igazán ígéretes eseménynek, mely ráadásul a nyár derekán valódi komolyzenei, kulturális élménnyel kecsegetett: A walesi bárdokat a szakma egyik legkeresettebb szerzője, a walesi származású Karl Jenkins zenésítette meg kantáta formában. Igaz, a premier már tavaly lezajlott, és ősszel a Müpában is elhangzott a darab, de akkor még angol nyelven csendültek fel a magyarok számára „eredetiben” oly ismerős sorok. Idén nyáron tehát a magyar nyelvű bemutatót rendezték meg a MÁV Szimfonikus Zenekar, a Debreceni Kodály Kórus, a Nyíregyházi Cantemus Vegyeskar és nem utolsósorban kiváló énekes szólisták közreműködésével.

A koncert előtt impozáns, igényes kétnyelvű könyvecskét osztogattak, melyben a ballada angol nyelvű fordítása (Zollmann Péter munkája), Zichy Mihály illusztrációi és a híres Montgomery várának képe is fellapozható volt. A magasztos légkört csak fokozta a koncert első félideje, melynek hangütése igazán forradalmi volt, Beethoven Egmont-nyitánya és a Sors szimfónia szólalt meg a teremben, képzeletben elringatva a magyarokat ’56 képei között.

A szünetben felcsigázva vártuk a folytatást, hisz a zeneszerzőt legtöbben csak jazz-, illetve popzenei karrierjéről ismerik (Adiamus című slágere mindannyiunk fülében ott szól), épp ezért különösen izgalmas, hogy egy kortárs walesi–angol művész hogyan gondolja újra a romantikus, politikailag motivált, nyelvében unikális magyar balladát. Közös szál a sorsbeli együttállás, az elnyomott és leigázott istenadta nép érzelemvilága, a fenyegetett anyanyelv, a heroikus ellenállás – mindez erős szellemi kapcsot fonhat két alkotó, költő és zeneszerző között.

Ráhangolódnunk a sok vitéz, a vendég walesi urak szívszorongató helyzetére könnyű volt, a jelenlévő fődruida, Jim Parc Nest a kantáta előtt rendkívül dörgedelmesen és intenzíven elszavalta angolul a verset, olykor óangol kiejtéssel meg-megfűszerezve a sorokat, ezzel megteremtve az autentikus atmoszférát. Ráadásképp olyan sámáni erővel mormolta a balladát, hogy még azokat is visszavarázsolta a 13. századba, akik egy hangot sem beszélnek angolul.

A csodálatos kezdet után sajnos hamar visszaesett az est színvonala, noha elvétve átélhettünk katartikus pillanatokat is, ezt főképp a kórusok és az Operaház magánénekeseinek hathatós közreműködésének köszönhettük. Karl Jenkins szerzeménye híven követi a ballada drámai szálát, a hangokban élénken megelevenedik a fakó ló léptetése, a máglyára menők menetelése, az őrült király víziói, a halálon túl is zengő vértanúk dala. Ám zenéje programzene, hatásvadász vagy épp könnyűzenei betétekkel, melyek a különben vadromantikus megoldásokra, bartóki dallamokra vagy Kodály kórusműveire is emlékeztető melódiák között indokolatlannak tűntek. Az előadást segíthette volna a felfüggesztett vásznakon zajló vetítés, ám Zichy Mihály rajzai, a máglya lobogó tüze és a walesi tájak képei kissé ritmustalanul, néha pedig már nagyon is direkt üzenetként követték egymást.

Az előadás végén felzúduló taps Arany Jánosnak szólt, akinek zseniális életműve ezáltal talán egy kissé reflektorfénybe kerülhetett, s így az európai kánon ranglistáján is ugorhatott néhány helyet… A koncertet a BBC élőben közvetítette, reméljük, hogy bár messziről lobogva, de valami átszivárgott a tenger pusztaságon a magyar művelődéstörténet egy remekéből, és a hallgatók valamit megérthettek Arany János művészi egyéniségéből. Hallani dübörgő hangjait szavának ugyan sosem lehetett, de igazán ember volt, ha kellett, a gáton.

további írásai

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.