Színház

…én, elromlott extrapéldány…

Hullám és gumikötél – Nők Szabó Lőrinc életében
2012. június 7. csütörtök

Szabó Lőrinc „telhetetlen aljasságának” és „tanulmányozó ösztönének” rövidke anyaga hangzik el a Katona József Színházban Hullám és gumikötél címmel, a darab értelmezhetőségét némileg átszűrve a nők biológiai és társadalmi nemének, illetve szerepeinek ütköztetésével az 1920-as, ’30-as évek Budapestjén. Azonban korántsem bizonyos, hogy monodráma és filologikus adatközlés elegendő mindehhez.

Pletykaéhes irodalmi befogadók étvágyát számtalan alkalommal kielégíthették már Szabó Lőrinc, Mikes Klára és Vékesné Korzáti Erzsébet szerelmi háromszögének zsíros adatfalatjai. Levelezésből, visszaemlékezésekből, naplókból, a Huszonöt évből mára már az is kideríthető, ki, mikor, kivel, hogyan, hol – már ha a nyájas olvasó ilyenfajta kíváncsisággal kezd neki e könyvek lapozgatásának. Érdekesebb befogadási szempont társadalmi helyzetek, szokások, szociális viszonyok korszakdokumentumaként vagy akár szöveginterpretációs háttéranyagként olvasni a rendelkezésre álló írásokat (már azokat, melyek a háborúk sodrában nem semmisültek meg). Sajnos ez utóbbi aspektus kevésbé dereng át a május 19-én bemutatott előadásból, az alcím (Kiss Eszter Szabó Lőrinc-estje) így kissé megtévesztővé válik, bár lehet, hogy csupán a hagyományos befogadói nézőpont várja e kitétel után versek és más műalkotások elhangzását, nem pedig egy szerelmi bonyodalom teleregényét.

Az est mindenesetre máris vitaindító és váratlan jelenettel nyit, Kiss Eszter egy egészalakos Szabó Lőrinc-bábuval imbolyog, lassúzik a színpadra fel, a Just a perfect day feledhetetlen akkordjaira. E báb különben inkább hátráltató, mint segítő alkatrész marad a darab során, kevesebbszer válik élő, élvezhető bábjáték eszközévé, többször csak szervetlen, zavaró, élettelen figura, a csetlő-botló, tartás nélküli Lőrincet a színésznő olykor csak kínlódva tudja maga után cipelni, székbe ültetni, maga mellé állítani, bevonni a játékba.

Az előadás letisztult kelléktárában fontos szerepet játszanak ezen túl a lábbelik, egy konszolidált fekete, Mikes Klára szimbóluma, és egy flitteres lila, Erzsike megtestesítője. Ahogyan az előadó váltogatja a cipőket, úgy bújik egyik szereplő bőréből a másikba, és mondja el leveleik, naplóik egy-egy részletét, melyek a témához (hármójuk szerelméhez) kapcsolódnak. Szabó Lőrinc szólamát, főként a költő Vers és valóság című művének Erzsike fejezetéből vett idézeteit Máté Gábor tolmácsolásában (aki ezúttal nem csupán hangban, de testben is jelen volt a közönség soraiban) hallhattuk magnóról. A darab dramaturgiai felépítése egyébként elég világos és kétséget kizáró, azok számára is kitisztul a kép, akik eddig még nem vájkáltak a költő magánéletében. Hogy hajszálnyi bizonytalanság se maradjon senkiben, a színésznő elhagyva szerepeit néha-néha egyszer csak narrátori szólamba csap át, és dátummal egybekötött adatokat közöl velünk.

Maga az elhangzó anyag tehát felejthető, egy nap alatt elolvasható a Huszonöt év gyűjteményes kötetében, vagy a számtalan tanulmány egyikében, az előadás nem tudta művészileg beteljesíteni a tényadatokat. Valamelyest árnyalja a képet a színésznő különben derék játékának vélhető üzenete: a nők nehéz és vergődő sorsa a század első felének még szigorú és kötött társadalmi helyzetében, ahol másrészről azonban a szexuális forradalom kezd teret nyerni. Eszerint egy női test nem csupán vágy tárgya, de vágy forrása is, egy asszony nem csupán anya, de intellektuális karakter is.

Az előadás kifutása azonban marad ennyi: Szabó Lőrinc, a gazember, aki Klárát háromszor majdnem, és Erzsikét egyszer sikeresen az öngyilkosságba taszította. A darab nem tudta áthatóbb jelentésmezőkbe mélyíteni a Szabó Lőrinc művészetétől független empirikus adatot: „Hol az egyik, hol a másik járt rosszul, én mindenesetre mind a kettőt igazi feleségemnek tekintettem.” Holott a költő maga is kimondja, hogy szerelme „újra felfrissült és máig él, azazhogy a legutóbbi évek óta csak szellemi.”

Hullám és gumikötél – Nők Szabó Lőrinc életében – Kiss Eszter felsorolásában
rendezte Bereczki Csilla, Katona József Színház, Budapest, 2012. május 19.

további írásai

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.