Irodalom

„Ha az embernek van módja, hogy beszéljen…”

Parti Nagy Lajos: Fülkefor és vidéke
2012. június 28. csütörtök

Parti Nagy Lajos 2011 tavasza óta publikálja hétről hétre az Élet és Irodalomban azon különleges meséit, amelyek most egy kötetbe foglalva megjelentek a Magvetőnél. A könyvhét szombati napján, a Rózsavölgyi Szalonban tartott bemutatón Szegő János, a könyv szerkesztője beszélgetett a költővel.

Parti Nagy Lajos legújabb kötetének szerkesztése során máshogy járt el, mint egyébként: alig-alig írta át a már meglévő szövegeit, csupán minimális stilisztikai korrigálást hajtott végre rajtuk, épp csak annyit, hogy az olvasónak ne tűnjön fel, például kötőszavakat írt át. Nem akart változtatni sem az időrenden, sem a szövegek tartalmán, ami a későbbi események tükrében sokszor embert, írót próbáló feladat volt. Ezek a mesék viszont éppen aktualitásuk, krónikás jellegük miatt érdekesek, arra a hétre vonatkoznak, amikor születtek. Persze van ennél egy mélyebb rétegük is, és szinte mindig egyfajta demagógiával bírnak.

A mesékben egy olyan fiktív jövőidő születik, ahonnan ezek a történetek (rég)múltként olvashatóak. A szövegek a Benedek Elek-szerű mesék vagy a székely-hun mondák nyelvére emlékeztetik az olvasót, mégsem azonosak azok nyelviségével: a Parti Nagy-féle nyelv egy olyan (valós és a szerző által létrehozott elemekből) megkonstruált, kitalált eszköz, ami kitűnően alkalmas az ironizáló, humorral vegyített társadalomkritika kifejezésére. Ez a nyelv viszont csak akkor működik, ha szerzője betartja a terjedelmi korlátokat; a mesék nagyfokú stilizáltsága nem bír el akármekkora szöveghalmazt, rövidnek kell lenniük – Parti Nagy tudatában van ennek, és nem is megy három flekk fölé.

A kötetbe 53 írás került, amelyek az ÉS-ben jelentek meg – egy kivételével, amely a Litera szilveszteri bulijára készült. A meséket Parti Nagy mindig cím nélkül publikálta, s csak utólag, a Fülkefor kapcsán nevesültek. Parti Nagy a kötet kiadásától függetlenül folytatja a sorozatot – most már a hatvanadik szövegen is túl van –, és addig nem is tervezi abbahagyni, amíg nem érzi, hogy kifutna, unalmassá válna ez maga és az olvasók számára.

A mesék írása egyébként úgy indult, mesélte el Parti Nagy Lajos, hogy nagyjából két éve megkereste őt Banga Ferenc grafikus azzal, hogy van egy csomó rajza, amelyeket különféle népek meséire készített, ám ezen mesék fordítása elég gyenge, nem csinálna-e velük ő valamit. Parti Nagynak tetszett az ötlet, előadta Morcsányi Gézának, a Magvető igazgatójának is, aki szintén támogatta a tervet. Végül „nem volt más választásom, meg kellett csinálnom” – fogalmazott Parti Nagy. El is kezdett dolgozni a szövegekkel (összesen tizenhárom mesével), és kitalálta, hogy egy magyar-székely népmese jellegű nyelvbe foglalja őket. Így kreálta meg a mesenyelvet, amely konzekvensnek mutatkozik, pedig egyáltalán nem az, az angol szlengtől a székely tájnyelv elemeiig mindenféle formát felhasznál, ami épp kínálja magát a tartalomhoz, sőt új, kreált szavakat is tartalmaz. A Fülkefor célja egyáltalán nem a mesenyelv kifigurázása vagy a „magyarkodás” – mégis nemzeti érzelmű könyv ez, bármennyire is nem úgy tűnik. Parti Nagy szerint ha már az ország egyik fele megkérdőjeleződött a maga magyarságában, és nem mer, vagy nem tud máshogyan megszólalni, akkor szólaljon meg ezen a szignifikánsan magyar nyelven. Miután ez a nyelv elkészült, Parti Nagy Lajos hétről hétre olyan tartalommal töltötte meg, amely mindig aktuálpolitikai és közéleti eseményekre reflektált, általában még a valós neveket sem változtatta meg. A címben szereplő név, mondjuk, éppen a jelenlegi miniszterelnök neve Parti Nagy világában, A fülkeforság szárbaszökése is azzal a mesei fordulattal kezdődik, mint az összes többi szöveg: „Egyszer volt, hol nem volt, vót eccő, hogy a gép, amit I. Fülkefor megálmodott, elkezdett forogni.”

Radnóti Sándor az ÉS-ben „korrekciós meséknek” nevezte Parti Nagy szövegeit, a szerző maga pedig a vágykiteljesítő mesék elnevezést kínálta a bemutatón. Egyébként álmeséknek, a népmese nyelvét irritáló teherbíró kisformáknak, hazanzáknak nevezi saját műveit, olykor pedig így fogalmaz: „abszurdok a rögvaló abszurditásáról” vagy „glosszák a helyzet margójára”. A könyvbemutatón Parti Nagy Lajos több szöveget is felolvasott, s jó volt az ő hangján hallani ezeket. „Ha az embernek van módja, hogy beszéljen, akkor nem teheti meg, hogy ne szólaljon meg” – mondta.

Parti Nagy Lajos: Fülkefor és vidéke. Magyar mesék, Magvető, Budapest, 2012.  Könyvbemutató: 2012. június 9., Rózsavölgyi Szalon

további írásai

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.