Film

Sorozatjunkie vagy műélvező?

2012. május 19. szombat

A tv-sorozatokról már egyre kevésbé a szappanoperák jutnak elsőre eszünkbe, hiszen manapság rengeteg különböző műfajú széria érhető el a közönség számára. Ennek ellenére sokan még mindig nem úgy tekintenek a kortárs filmfolyamokra, mint a mozira tervezett darabokkal egyenrangú alkotásokra. Ez persze nem véletlen, hiszen akármennyire is konvergál a film és a sorozat a kortárs mozgóképkultúra világában, a két típus eltérő hagyományokkal és keretekkel rendelkezik.

A sorozatokat ma már nem mosóporcégek finanszírozzák, és a termékmegjelenítés korlátozása miatt közvetlen reklámnak sem alkalmasak, de a csatornák számára ezek a történetszériák elsősorban egy biztos, jól körülhatárolható közönségbázis kiépítésére szolgálnak. A nézettségi kényszer egész mást jelent egy többévados sorozat esetében, ahol nemcsak egyszeri alkalommal kell felkelteni a nézők figyelmét, de részről részre meg kell tartani azt, biztosítva a kezdetedben kialakított elvárások mentén az állandóságot és a frissességet is epizódról epizódra.

Épp ezért a tv-sorozatok sokáig a különféle narratívák közül alsóbbrendű műfajnak számítottak. Egyszerű, stilizált látvány és elbeszélői technikák, valamint harsány humor jellemezte, továbbá tömegorientált logika vezette tervezésüket, míg a komplexebb cselekményvezetésű, kidolgozott karakterekre építő, kísérletező megoldásokkal operáló technikák a mozi világába tartoztak.

A televízió megjelenésével leginkább a folytatásos rádiójátékok képernyőre ültetése volt jellemző, a tv-sorozatok a rádiós szappanoperák hagyományába helyezkedve próbálták megszólítani az új médium közönségét, elsősorban az otthonülő háziasszonyokat. A szappanoperák korszaka azóta sem ért véget, ráadásul mai változatai nem sokban térnek el az ’50-es években megszilárdult műfaji alapoktól. Idővel azonban világossá vált, hogy a folytatásos történetekkel nem csak a nőket lehet megszólítani, így tehát egyéb tematikájú és formájú szériák is megszülettek, és a szappanoperák világa is némileg kibővült.

A szappanoperákra a folytatásos, serial cselekményvezetés a jellemző, egy végtelen történetívbe ágyazva (Esmeralda; Vad angyal), míg a vígjátékok vagy egyes krimisorozatok jellemzően epizodikusan építkeznek, vagyis a részek elején felmerülő problémák az epizód végére fel is oldódnak, hogy a következő etapban egy új bonyodalom elsimulását követhessük szemmel, kísértetiesen hasonló narratív szerkezetben (Rém rendes család; Rex felügyelő).

Ma már a narratív kísérletezés, a határok feszegetése a jellemábrázolás és a cselekményvezetés terén, ami korábban a filmipar sajátja volt, a sorozatokra is legalább annyira jellemző, mint a kortárs amerikai mozi világára. A sorozatok hagyományos műfaji kategóriái is felbomlottak, új keverékek láttak napvilágot. A series, vagyis a folytatásos típusú életmesék és az epizódokon belüli statikus narratív szerkezettel dolgozó történetek gyakran egyszerre vannak jelen a kortárs tévé világában, elsősorban persze az amerikai csatornák terítékén. Megoszlanak a vélemények, hogy ez a kreatív áttörés mikor jelentkezett először, de a ’90-es években már mindenképpen tetten érhető az újító szándék a sorozatok világában. Ma is találkozunk olyan egyszerűbb típusokkal, mint a tisztán series típusú szitkom (pl. a Két pasi meg egy kicsi), de egyre több olyan üdítő kreatív szériát láthatunk, mint az Így jártam anyátokkal című kevert típusú szitkom, vagy a Dr. House, amit nehezen lehetne egyszerűen series típusú kórházsorozatként definiálni.

Az epizódokon átívelő történetek és a folyamatos kapcsolati problémák mellett egyre jellemzőbb az adott epizódra korlátozódó cselekményszál, felértékelődik a történet és a történeti elemek szerepe. A kapcsolati bonyodalmak, akárcsak a szappanoperákban, több részen át húzódnak, de egy-egy eset, probléma (pl. bűnügyi nyomozás) megoldódik egy részen belül, így az egyes epizódok is egyéniséggel töltődnek fel, és nem csak építőelemei lesznek egy kapcsolati háló hosszasan épülő-bomló szerkezetének.

A narratív kísérletezést jól fémjelzi például a 24 című sorozat elnevezése, hiszen Jack Bauer történetében, a filmfolyam belső világában a 24-es szám semmi szerepet nem kap, de a történet tálalásának alapja, a majdnem valósidejű elbeszélés, amiben minden rész egy órát láttat a terrorelhárítók eseménydús napjaiból, és egy 24 részes évad alatt forog le egy nap a cselekményből.

A megújulás korszakát a műfaji paródiák sokasága is jelzi, ami leggyakrabban az animációs szériákban jelentkezik, de egy-egy rész vagy inzert erejéig alapvetően nem komédia típusú sorozatok is élnek vele. Az Odaát című sorozat például odáig merészkedik, hogy a hatodik évad egyik részében önmagát parodizálja. Főhőseink, Sam és Dean egy párhuzamos univerzumba kerülnek a démonok és angyalok harcának színhelyéül szolgáló megszokott világból, és ez az alternatív univerzum nem más, mint a mi világunk, ahol Dean (Jensen Ackles) és Sam (Jared Padalecki) találkoznak a valódi Jensen Acklesszel és Jared Padaleckivel, akik ráadásul az Odaát című sorozat forgatásán vesznek részt saját univerzumukban.

A mai sorozatok gyakran megbontják a hagyományos lineáris történetvezetést és kronologikusságot (Az elnök emberei), többször élnek nézőponteltolással vagy szokatlanul a  narrátor előtérbe helyezésével (a Buffy egyes részeiben), vagy épp műfajkeveréssel, műfajparódiával színesítik a megszokott szerkezetet (Így jártam anyátokkal – pl. a 100. epizód musical-betétje).

A narratív megújulás egy a sorozatok világában új nézői magatartást hívott életre, illetve próbált kijátszani. A komplex elbeszélésű tv-sorozatok egyaránt szem előtt tartják, hogy a nézőt meglepjék az elbeszélés során alkalmazott manipulációk, de közben a cselekmény belső világának izgalmai is fogva tartsák.

Rovatunk írói sem idegenkednek a kortárs sorozatoktól, és amellett, hogy elismerjük, sok igénytelenebb példány képes részről részre bevonzani a közönséget jó önreklámmal, könnyű, de üres kikapcsolódást ígérve, van néhány figyelemre méltó széria, melyekre fontosnak érezzük, hogy figyelmet fordítsunk, és ne csak esetleges „sorozatjunkie szemünkkel”, de filmkritikusi nagyítónkkal is górcső alá vegyük ezeket a következőkben.

további írásai

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.