Film

Rutinos árnyak

Tim Burton: Éjsötét árnyék
Rédai Gergely
2012. május 24. csütörtök

Tim Burton az a mesemondó, akit a klasszikus hollywoodi ipar és a szerzői film kedvelői is egyaránt szeretni tudnak. Az álomgyár profiljába is jól illeszkedik Burton hagyományos mesei ívre fűzött, de mindig sajátos ízű elbeszélői stílusa, ugyanakkor mindezt groteszk humorral és ironikus éllel fűszerezi, így soha nem simul bele a futószalagok szűk sávjaiba. Johnny Depp-pel első közös alkotásuktól, az Ollókezű Edwardtól kezdve ez a nyolcadik együttes munkája a rendező–színész párosnak. Olyan jól azóta sem sikerült eltalálniuk az arányokat – a varázslatos mesevilág, a bizarr adalékok, a szatíra és a hollywoodi történetmondás keverékéből –, mint az első kooperáció alkalmával. Legújabb munkájukhoz, az Éjsötét árnyékhoz egy ’60–70-es évekbeli nagy sikerű szappanopera-típusú sorozat biztosította az alapot. A Warner Brothers nyilván szívesen fogadta a mostanság kétségbevonhatatlanul divatos vámpíros történet ötletét, de szerencsére nem kell azzal számolnunk, hogy Burton is beáll a sorba, és egy Alkonyat-típusú tinédzserfantazmagóriát sző, vagy egy felújított vámpírháborús kreálmányt lök elénk. A rendező a hagyományos kísértethistória terepén marad, vámpírmesét készít, és úgy helyezi mindezt a modern világba (pontosabban a ’70-es évekbe), hogy nem veszít túl sokat eredeti ízéből.

A történet szerint Barnabas, a Collins család legifjabb sarja rövid románc után elutasítja a szolgálólány szerelmét, akiről később kiderül, hogy nagy hatalmú boszorkány. Így az ifjú hiába leli meg később az igaz szerelmet, a boszorkány átka a halálba sodorja új kedvesét, és Barnabast örök életű szenvedésre kárhoztatva vámpírrá változtatja, hogy egy leláncolt koporsóban temesse el, ahonnan csak kétszáz év elteltével szabadul, mikor is egy építkezés során kiássák. A film fő humorforrását innentől a modern világgal szemben kétszáz éves lemaradásban lévő vámpír beilleszkedési kísérletei szolgáltatják, valamint a vámpírlét hétköznapi szükségleteinek magától értetődő bemutatása. Nagy a felelősség a fordítókon, hiszen a vámpír ódivatú nyelvezete és a modern kifejezésmód szembeállítása tartja mindvégig életben a különbözőségek ütköztetéséből fakadó könnyed komikumot, és bár néhol kicsit izzadságszagúnak is érezhetjük a nyelvezetet, összességében elégedettek lehetünk a több helyen mosolyt fakasztó magyar változattal.

A történetbe sok mindent zsúfoltak a forgatókönyvírók. Barnabas beilleszkedése régi-új családjába, a leromlott családi vállalat felvirágoztatása, szerelmi szál a családhoz frissen érkezett nevelőnővel, harc az üzleti konkurenciával, akit az átkot hozó boszorkány testesít meg, múltbeli kitekintések, a családi pszichológus ármánya, hippicsapatok lemészárlása, nehéz kamaszok, vérfarkasok és kísértetek – ezek mind helyet kapnak az éjsötét árnyékok között. Mindettől persze túlzsúfolttá is válik a meglehetősen egyszerű és jóindulattal is csak közepesen erősnek nevezhető alaptörténet. Hogy a film összességében mégis élvezhető, és képes bevonni minket a sodró lendülettel pergő cselekmény világába, az nagyban köszönhető a zseniális díszleteknek, a sminkesek és az operatőrök munkájának. Látszik, hogy Burton keze mindenben benne volt, ebből az alapanyagból is felépíti azt a hangulatvilágot, ami eddig is komoly rajongótábort toborzott számára.

Johnny Depp hozza a szokásos formáját, de most nem érezzük azt, hogy ezt a szerepet rá öntötték volna, nem lesz élettelen a régimódi vámpír, de nem is ragad igazán magával. Helena Bonham Carter, aki szintén kedvelt színésze (és társa) a rendezőnek, szerencsés választás volt a cinikus elmeorvos szerepére. Kellően szatirikus, mégis komolyan vehető megformálással vitte vászonra a színésznő a karaktert. Eva Green szerepe gyakorlatilag abból áll, hogy lebilincselően szexi legyen, és ezt a feladatot teljesíti is.

Az Éjsötét árnyék egy a rendezőtől már megszokott keverék. A film humora is a direktebb sorozathumor és a szatirikus hangnem elegye, élvezhető, de valójában nem átütő erejű. Az egész filmről hasonló benyomásunk lehet. A szerzői attitűd és a tömegorientált tervezés határmezsgyéjén táncol, és bár nem esik két szék között a pad alá, piedesztálra sem igen állítható.

Éjsötét árnyék (Dark Shadows)
Rendezte: Tim Burton
Színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 2012.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.