Képzőművészet

Érzékekkel nem tapintható

Dréher János Összegzés című kiállítása
2012. május 4. péntek

Rétegződések, felszín alatti, szabad szemmel nem látható, érzékekkel nem tapintható minőségek. Faktúrát, frottázst, freskótechnikát, táblaképet, leegyszerűsített formavilágot, természet­közeli­séget, szürreális spontaneitást és kísérletezést kínál Dréher János festészete, és ennél jóval többet, hiszen az alkotásai nyújtotta forma–matéria világ olyan élő közeggel szolgál, aminek alakítását mindenki magában folytathatja. Felidézhetné a gyerekkori élményt, egy nyári vályogfal tapasztását, a szalma illatát.

Hatvan év alkotását bemutatni, mely összegezve jellemez, kényes feladat. Azonban hozzá társítható nagy terű befogadó galériában gond nélkül elfér az a hatvan mű, amely Dréher János munkásságát legjobban reprezentálja. Az Összegzés egyben a Mazart Galéria nyitányát is jelentette, hiszen újonnan érkezett a művészeti bemutatótermek körébe. Ennek alkalmából tartotta avatóestjét is. Minden bizonnyal felélénkíti a művészeti életet, hiszen olyan összművészeti törekvést tűzött ki céljául, aminek során művészeti előadásokkal, közönségtalálkozókkal, zenei esttel kedveskedik. Magára vállalva a múzeumok által megkezdett interaktív, közönség és művészet találkozását, alkalmankénti kulturális-művészeti összegzéseket rendez. A kezdet sejtelmekkel, halk pusmogással, találgatással, bizonytalansággal, ugyanakkor dinamizmussal, bizonyítási vággyal, rengeteg munkával és még több reménybe, eredményességbe vetett hittel tarkítja a palettát. Egy-egy véletlen sok mindent meghatároz, amint egy megcsúszott ecsetvonás is, melynek színes foltja újdonsült jelentéseket szólaltat meg.

Festék, homok, farostlemez és kötőanyag a kiállításon látható alkotások alapanyaga. A hagyományos freskófestés analógiájára készültek a művek, de nem csupán technikai bemutatóval kecsegtetnek. A paticsfaltól kezdve sokfajta falazási technika nyomon követhető, de nem a realista festészet mikéntjeként, hiszen Dréher János változatos méretű művein mindenki szemügyre veheti a keresztmetszeti képet is. A művész saját művészetét „hautes pâtes”-ként, azaz magasan, vastagon felrakott, pasztózus felületek játékaként jellemzi. Kapart, lemázolt, bevakolt, átfestett felületek dinamizmusa, melyben a spontaneitás mellett ott húzódik a szándékolt tervezési munkafolyamat. Kísérlet a maradandósággal, a meghaladhatóval. Geometrikus, organikus formavilág, térélmény keresése, miként a jellegzetes vetületi képek is egyaránt megtalálhatóak a sajátos absztrakt felfogásmódban. Nagy sematikus felületek, letisztult, díszítést célzó funkciónak tűnhetnek, ám dekorációnál, technikai ki mit tudnál jóval többet vihetünk haza!

Tapintás nélküli tapintható felületek kísérnek a köztes szférákba, ahol a részleges vakság állapotában kénytelenek vagyunk a vizualitást mellőzve gondolatokra, megérzésekre hagyatkozni. Mi lapulhat egy monotonnak látszó felület mögött, ahol a szín is jelzés csupán? Lényeges és lényegtelen találkozások? Vajon hol futnak össze az enyészpontok? Milyen biztos pont lapul az általánost és egyedit is megszólaltató művekben? Alkotások, melyekben a matéria kínálta lehetőségek kiaknázatlan tárháza rejlik. Forma és anyag esztétikai kettősség határán lavírozó alkotói szándék, kísérletezés a festékkel, kötőanyagokkal és farost hordozóval. Hol kezdődik a mű, meddig tart, és mi az, amit még elbír? Kell egyáltalán keretek közé szorítani?

Az Áttörések; Falak, matériák; Mező és megannyi hasonló címet viselő Dréher János-alkotás jelentősége, hogy kérdéseit egyfajta belső monológként szólaltatja meg, az anyagot, formát nem külön létezőként kezeli. Párbeszédre hív bennünket, miközben kutatja az újabb anyagban rejlő variációkat, de mindezt távolságtartó tisztelettel kezeli. Elvégre minden, ami körülvesz, minden létező magában hordozza a spontán alakulás közegét és önmaga meghaladását is. Összegzése kibontható munkafolyamatot, összeszedettséget tükröz, tovább görgethető gondolatokat ébreszt. Ez a belső nyugalom, harmónia fogja át munkásságát, melyben mindig megmarad a kíváncsiság, ahogy kérdések is, amire talán soha nem születik válasz.

Mazart Galéria
2012. március 30. – május 06.

további írásai

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.