Képzőművészet

Cirkusz a hajón

Szigeti Tamás: Önhatalom / A38
2012. május 19. szombat

Se előtér, se háttér, csak kontúrokkal hangsúlyozott alakok a vászon natúr alapközegében, rájuk nyomódó népművészeti hímzésmotívumok, amitől én is nyomott leszek.

Veres Bálint megnyitó szavaival élve „boldogtalan olvasóként” kerülök szembe mindennapjaink porondján fenyegetően ígérgető bohócokkal, a torz cirkusszá alakult nemzeti önmeghatározás szélsőséges elemeivel, a koncon marakodó kutyafajzatokkal. A boldogtalanságot csak fokozza a rács mögé zárt vadállat tehetetlensége, akár valósak a rácsok, akár csak a reklámok neonfényéből szövöttek.

Szigeti Tamás képein valójában nincsen semmi bántóan konkrét utalás, a szép és finom időtlenség miatt mintha mindezt csak én gondolnám, mintha a fejem feletti rajzfilmes buborékba zárva lebegnének ezek a valószerűtlenül párosított elemek, szürreálisan csurranó festékek. De félreérteni mégsem lehet, ez van, ez a köztéri cirkuszolás, ez a vásári összevisszaság, ahol egymás mellé-alá-fölé kerülhet hímzés, árpádsáv, szocreál műemlék, barna ing, trikolor, múlt és jelen; az aláfestést tiszta forrásból buggyanó népdalaink adják a veresegyházi asszonykórus hangján.

Nem véletlen a többes számú fogalmazás, a képek közegtelensége erősíti a mindenhol érzetét, a köz-hely pedig mindenkié, hogy ott önhatalmát gyakorolhassa. (Csontó Lajos az Önbarátok című installációjában ön-kifejező kifejezésekkel borította a Lajos utcai kiállítótér falait, és „Öncenzúra” feliratú transzparenst helyezett közéjük – a kiállítás címe alapján azonnali ez az asszociáció, de ennél jóval mélyebben lévő kapcsolat is van a gondolatok között.)

Nem biztos, hogy a cirkusz mindig köztérre való, de Szigeti figurái akár az utcán is megjelenhetnek – nem pusztán átvitt értelemben. A figurák körvonalai stencilszerűek, így felveszik a háttér mintázatát és a vászon textúrájának szinte pixelszerű anyagiságát is – a határozott kontúrok azonnal a street artot idézik. Bár ezt talán csak önhatalmúlag jelentem ki.

Lehet, hogy egy porondmester hiányzik, aki kellő önuralommal gyakorolná önhatalmát és a reá ruházott hatalmat. De a kockázatot ki vállalja a trükkös kártyamutatványban, ha mégsem a nyerő lap jön ki? Mintha nem csupán a képekről hiányozna a perspektíva…

Hol a határ hatalom és uralom között? Nem tudom. Szigeti Tamás azonban pontosan tudja, mi az önhatalom, és mi az önuralom. Ezek a fegyelmezett, finoman éles, hasító képek legalábbis erről győznek meg.

A kiállítás megtekinthető az A38 hajón 2012. május 24-ig.

további írásai

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.