Irodalom

Vagánykodás a költészet napján

Vagány Históriák
Rédai Gergely
2012. április 13. péntek

A Petőfi Irodalmi Múzeum az idei Költészet Napját egy rendhagyó, négy felvonásos programmal ünnepelte. A „költészetnapi fesztivál” néven beharangozott esemény záróakkordja volt a Vagány históriák címre hallgató íróportré-sorozat, mely est nevét is adta. A program nem csak irodalmi különlegességeket tartogatott: K. Kabai Lórántot talán kevesen láthatták eddig ágyékkötőben.

Húsz perc csúszással Juhász Anna nyitotta meg az estét a PIM dísztermében, alkalomhoz illően a költészetről és József Attiláról szóló bevezetővel, idézetekkel. A házigazda külön köszöntötte az első sorban helyet foglaló Juhász Ferenc Kossuth-díjas írót, majd ismertette a további menetrendet. Az első programpont a JAK All Stars-felolvasás volt, Jász Attila, Schein Gábor, Solymosi Bálint, Erdős Virág és Zalán Tibor költőkkel, akik a József Attila Kör folyóiratában is többször publikáltak. A kicsit több mint háromnegyed órás verselés alatt a közönség hullámzó figyelemmel követte a felolvasásra többé- kevésbé alkalmas művek egymásutánját. A talán legtöbbet olvasó Jász Attila, a nemrég elhunyt írónak, Hazai Attilának is ajánlotta a felolvasást. Legjobban talán Erdős Virág válogatott verseiből, aki könnyed, ritmusos és rímjátékokkal teli rövid darabokkal üdítette fel a közönséget, Schein Gábor hosszú kötetlen szabad versei és Solymosi Bálint hallásra szintén nehezen emészthető költeményei után. Zalán Tibornak a negyed hétre kilátásba helyezett szünet miatt csak egy versre jutott ideje, mely szintén egy jól hallgatható, anaforikusan építkező darab volt.

Húszperces szünet után Benedek Anna moderálásával megkezdődött a kerekasztal-beszélgetés az irodalom és a fénykép viszonyáról. A vendégek: Kiss Noémi, aki nemcsak szépíró, de tanulmánykönyvet is írt a fotográfia és az irodalom kapcsolatáról; Bartis Attila, akinek regényei mellett fotográfiái is öregbítik hírnevét, és Szüts Miklós festőművész, akitől szintén nem idegen a fotózás (E. Csorba Csilla ugyanakkor le kellett mondja itteni szereplését). Sajnos a beszélgetés a megfelelő irányítás hiányában nem érte el az érdekes témához és a megfelelően válogatott, kompetens vendégkörhöz illő színvonalat. A moderátor körkörösen bővülő, hosszú felvetései és mellékkérdései között olykor elveszett a lényeg, így a beszélgetés banalitásokba csúszott, kissé csapongó lett. Néhány rövid eszmefuttatás révén azonban közelebb kerülhettünk az írói oeuvre és portré viszonyának témájához, Kiss Noémi elgondolkodtató válaszai pedig színt vittek a beszélgetésbe.

A harmadik programpont a múzeum belső lépcsőjénél Béki István és Kabai Lóránt meglehetősen avantgárd performansza volt. A két, ágyékkötőt és láncokat viseli előadó kezdésként festékkel kente be egymás testét, egyiküket fehérre, másikjukat feketére színezve. A fekete, hatalmi szerepbe bújt karakter vonta a láncokkal felfelé az ártatlanság színeit viselő társát, aki a lépcsőfokokra írt egysoros versidézeteket müezzin-hangon mormolva haladt a nézők felé a múzeum lépcsőjén –  jócskánt meghökkentve a közönséget.

Végül, visszatérve a díszterembe, következett az est központi és egyben utolsó eseménye, Bach Máté és Nagy Márta kortárs költőkről készített portrésorozata, amire a díszterem ülőhelyei teljesen megteltek. Ötven költőt láthattunk a vetítés során, amint általuk választott kedvelt helyszínen és tárgyakkal körülvéve, általuk választott zenei aláfestéssel fejezhették ki magukat Bach  közreműködésével, a Vagány Históriák portrésorozatban. Az egyes költőket közel fél percig szemlélhettük a maguk alakította önkifejező díszletek között.

Ahogy az esemény honlapján olvassuk, a fotósorozat és az est célja többek között az volt, hogy az utca emberéhez közelebb hozza a kortárs költőket. Ezen a ponton némi szkepticizmusnak kell hangot adnom, hiszen a vetítés – amelyben néhány névtől eltekintve kevésbé ismert költőket szemlélhettünk, mindenféle kiegészítő információ nélkül – nem biztos, hogy megragadta a kortársakra kíváncsi vendégek figyelmét, még ha más keretek között valóban jól használható ötlet is lehet egy ilyen képgaléria. Az ezt előkészítő, meglehetősen öncélú beszélgetésről sem érezhettük, hogy a Költészet Napját ünneplő kíváncsi vendégek igényeit igyekezett volna kiszolgálni. Összességében azt kell mondanom, hogy az április 11-ére megemlékező érdeklődők nem jártak szerencsével idén a PIM-mel, valószínűleg kevés maradandó élménnyel távozhattak. Reméljük, a magát sorozatindítóként prognosztizáló esemény kiforrottabb formában jelentkezik a következő alkalmakkal.

Vagány Históriák, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2012. április 11.,

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.