Irodalom

Mennyi száz

Örkény-kiállítás a PIM-ben
2012. április 13. péntek

Örkény István születésének centenáriumán kezdetét vette az Örkény-emlékév, amelyet a Petőfi Irodalmi Múzeum egy Örkény-nappal indított el. A sajtótájékoztató és a könyvbemutató után az év végéig megtekinthető Örkény-tárlatot Esterházy Péter nyitotta meg.

Örkény István 1912-ben született, április 5-én. Születésének századik évfordulója kapcsán sok minden szól róla idén, valóságos örkényuralomnak lehetünk tanúi: a centenáriumra Örkény-emlékérem készült, és kiállítások, színházi estek, prózamondó versenyek emlékeztetnek az íróra. Megújult az Örkény-honlap (orkenyistvan.hu) is, és elindult egy érdekes kezdeményezés: Budapest több pontján elhelyezett Örkény-idézeteket vagy Örkény-köteteket olvasgathatunk, az idézeteket leginkább buszmegállókban, az egyperceseket vagy hosszabb műveket pedig az Örkény-szigeteken, ahol kézbe lehet venni a köteteket a magyar mellett angol, spanyol és német nyelven. Ráadásul most két új könyv is a boltokba került, amelyek közül az egyik az Egyperces levelek, a másik pedig Örkény még kiadatlan, fiatal kori műve, az Április című kisregény – ezek a PIM centenáriumi délutánján kerültek bemutatásra.

A születésnap folytatásaként kiállításmegnyitót szervezett a PIM, a Pádár Eszter által rendezett tárlatot Esterházy Péter nyitotta meg. Rengetegen jöttek el, ahogy ez várható is volt: a folyosón és a szomszéd teremben kivetítőn lehetett követni E. Csorba Csilla, a PIM főigazgatója és Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes beszédét, illetve Fesztbaum Béla színművész előadását.

Navracsics a Viccelődünk című egypercest idézve elmondta, hogy politikai neveltetésére nagy hatással volt Örkény, aki olyan abszurdabbnál abszurdabb helyzetekben kellett, hogy éljen és alkosson, ami ma már példátlannak tűnhet. Annak ellenére, hogy munkaszolgálatba, majd hadifogolytáborba került és szilenciummal is büntette az éppen aktuális hatalom, később Kossuth-díjat kapott, és „közben óriássá tudott válni”. Fel is tette a kérdést Navrasics, hogy mi történt volna velünk, ha Örkény nem 1912-ben született volna, ha közege a demokrácia s nem a diktatúra lenne. Szerinte a hatalom és az egyén viszonyát leíró egypercesek akkor nem születhettek volna meg, vagy legalábbis nem ebben a formában.

A beszéd után Fesztbaum Béla olvasott fel egyperceseket, például A magunk megvalósításának néhány változatát, amelynek már egy-két sorából kitűnik írója zsenialitása: „Távoli rokonunk, dr. Kniza apátplébános, iskolázott és megfontolt férfiú, arra próbált rávenni, hogy kavics legyek, s engem vonzott is a végérvényesség, a lekerekített csönd. Anyám viszont, épp fordítva, azt kívánta, hogy keressek valami kapcsolatot az idővel. »Menj te csak el, kisfiam, tojásnak – nógatott néha –, hiszen a tojás a születés és az elmúlás egyszerre, a törékeny burokban múló idő. Egy tojásból minden lehet« – érvelt a jó mama.”

A felolvasás után a Tóték című filmből vetítettek egy részletet, majd Esterházy Péter mondta el üdvözlő beszédét, és nyitotta meg a kiállítást. Esterházy túlélőgyakorlatoknak nevezte Örkény István szövegeit, egyperceseit pedig világszabadalomnak, de a másoktól idézett szavaknak sem volt híján, Nádas Pétert citálva például elmondta, hogy semmi pátosz és romantika nincs Örkényben, továbbá (itt már Márton Lászlót idézve) hogy ő volt a szolidáris pesszimizmus írója. Enerváltság nélküli kiábrándultság és reményvesztettség – egyrészt ez jellemzi Örkényt; alapvetően vátesz, de időnként mégis olyan, mintha konkrét életvezetési tanácsokat adna, például az olyan írásaival, mint ez a sor: „Élni: nyitott szemmel, Írni: csukott szemmel”. A csukott szem persze nem az elzárkózást, sokkal inkább a fantáziát jelenti, és ez ma nagyon aktuális Esterházy szerint. Sőt, az összes egyperces aktuális, mert azok múltról és jövőről is beszélnek.

A kiállítás egyébként két részből áll: az első Örkény életpályáját mutatja be az íróvá válásáig, a Tóték és a Macskajáték színpadra kerüléséig, a második etap pedig a szerző világát, mindennapjait ismerteti. Utóbbi helyszínre egy hatalmas tükrös ajtón jutunk be, így megkerülhetetlen a szimbolikus tükörbe nézés. A kiállítás dobozokból, kartonokból teremt egyéni miliőt, de interaktív eszközöket is használ, például felvehetjük a kagylót egy telefonfülkében, amiből Örkény hangja szól (saját művét olvassa fel). A Tótékra hajazó kerti vécében pedig a filmadaptáció részletei láthatók. A nagyrészt dobozokból és papírokból álló installációk nemcsak alacsony költségvetést biztosítottak a kiállításnak, de hitelességet is, hiszen Örkény talán jobban érezné magát dobozok között, mintha csillogó vitrinekben örökítenék meg élete állomásait. A tárlat megnyitóján jelen lévő Örkény Antal, Örkény fia is így gondolhatta, hiszen ezt írta a vendégkönyvet szimbolizáló régi írógépen: „Ha apám élne, nagyon szeretné ezt a kiállítást. Köszönet mindazoknak, akik létrehozták.”

Mi mennyi – Örkény István százéves című kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
A tárlat megtekinthető 2012. április 5. és december 31. között.

további írásai

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.