Képzőművészet

Erkély kilátás nélkül

Baglyas Erika: Bunker
2012. április 23. hétfő

Fehérre meszelt falak, és ami mögöttük van. És ami mögöttünk van.

Szorongáskeltő térleválasztás, elzárt terület, steril felület, kilátástalan erkély, helyette kamerával figyelt figyelők és az átlátható üvegre sorolt lista.

Baglyas Erika új kiállítása a Dovin Galériában állítás, esetleg kijelentés. De nem válasz. A megnyitón elhangzottak ezt a munkát a múlt feldolgozásával foglalkozó irányzathoz, jelenséghez sorolják, amely iránti igény egyre markánsabban fogalmazódik meg térségünkben és egész Európa-szerte. Ha visszaidézem egykori történelemtanárom szavait, mely szerint „a múlt ismerete nélkül nincs jövő”, ez a szándék maximálisan respektálható. A múltra vonatkozó kérdéseink azonban néha túllépnek a megismerés szimpla kíváncsiságán, romboló erővel kell feltenni őket, hogy bejussanak a padlótól plafonig érő, zárt válasz(tó)falak mögé.

A tér-szituáció finoman modellezi az ügynökkérdéssel kapcsolatos állásfoglalások, hozzáállások lehetséges változatait. Aki kívülállónak gondolja magát, az a kirakaton „díszelgő” lista soraival mindenképp találkozik az utcán járva. Aki a listán belülre merészkedik, azt a kamera látja, és a kivetítő mutatja, de a bunker csonka teste körül csak tétován vizslathat. Ez a szituáció a feszélyezőbb, már benne lenni valamiben, sejteni, de kicsit azért elfojtani a rossz érzéseket. Önfegyelemmel válaszolni a megfigyeltségre, a bunker fenyegetően magasodó, zárt falaira. Aki kintről jön, azért csöndesül, figyel; aki eddig is bent volt, az a kintről bejövőt méregeti; aki netán ismeri a bunker-zárka belső struktúráját – az lapít csak igazán. És lehet közöttü(n)k áttetsző üveg vagy masszív fal, az igazi távolságot a hallgatás aranyának talmi csillogása konzerválja.

És ez a reakció az, ami a múlt megismerésén túl a jövőre vonatkozó felelősségünket is példázza, mert a csend a kíváncsiságot paranoiává betegíti, a bezártság pedig bezártság marad, ha másként nevezzük is.

A megnyitóbeszédek alatt a kintről felvillanó vakuk fénye pillanatokra sötétlően rajzolták oda a galéria kirakatüvegén sorolódó lista betűit a vakfehér falon ferdén megcsúszó, bejárattalan erkélyre – villantak, feltűntek, de ottmaradtak. Ennyi idő nem elég elolvasni, felfejteni, de arra éppen elegendő, hogy felejteni ne lehessen. Ne lehessen felejteni és elfedni, hogy listák voltak és vannak – akkor lehessen majd felejteni, ha már nincsenek különbségek kívülállók és bent-jártak között, amikor az egymással való szembenézés is megtörténik, amikor mindenkiben tudatosul, hogy ez is közös: ami mögöttünk van.

A kérdések sorjáznak. A válaszoknak is jönniük kell.

A kiállítás megtekinthető a Dovin Galériában 2012. május 16-ig.

további írásai

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.