Zene

Érezd magad jól!

Interjú Mikus „Tass” Tamással
2012. április 23. hétfő

A tatabányai Agregator a magyar underground metalélet egyik színfoltja. A maguk által skandináv metalként aposztrofált zenéjük kiemeli őket pályatársaik közül, dallamaik és szövegeik minősége örök garancia, ha tartalmas, de vadabb zenére vágyunk. Inspirációról, az undergroundról és az „agregálásról” volt szerencsém elbeszélgetni Mikus „Tass” Tamással, az alakulat énekes-szövegírójával.

Fejes János: Első körben kérlek, foglald össze néhány szóban, mikor és hogyan alakult meg az zenekar!

Mikus Tamás: 1997-ben alakultunk egy tatabányai szórakozóhelyen. Mivel a környéken minden barátunknak volt már valamilyen zenekara, nekünk is fel kellett mutatni valamit, így kitaláltuk, hogy az északi metalzenék iránti érdeklődésünkhöz hasonlót csinálunk. Körülbelül két évre volt szükségünk, hogy komolyan összeálljunk, így 1999 körül kezdtünk el játszani, amikor bele is kerültünk a helyi pezsgő zenei életbe, hiszen sokan kezdték meg akkoriban a karrierjüket, mint például az Ideas, a Cross Borns vagy a Watch My Dying, ami egy kifejezetten inspiratív környezetet jelentett. Szinte minden hónapban össze is gyűltek a zenekarok, hogy megvitassák egymással a terveiket, így kezdtük el a demókat felvenni (Sötét éden; Puszta lét). Az egyik első és legfontosabb döntésünk az volt, hogy magyarul kívánjuk közvetíteni a mondanivalónkat, hiszen ez az anyanyelvünk, bár ettől függetlenül a korai időkben néhány dalnak megírtuk és felvettük az angol változatát is.

F. J.: A zenében kik voltak hatással rátok?

M. T.: Főként az északi metalvilág kiemelkedő csapatai, akik épp megalakulásunk idejében szakítottak a szélsőségesebb, death metalos múltjukkal, és kicsit darkosabb irányba indultak el, de még a kettő között félúton alkottak. Csak néhány példa, köztük nem csak északiak: Moonspell, Paradise Lost, Tiamat, My Dying Bride, Katatonia, Sentenced.

F.J.: Kik a saját kedvenceid?

M.T.: A nekem legfontosabbak még mindig a ’90-es évekből származnak, a Cemetary és a Sundown kettőse máig örök favorit. Mostanában még a korábban említettek mellett a Monster Magnet zenekar az, ami az Agregatorra hatást gyakorol, számomra pedig a Guns’n’Roses, a Mötley Crüe és pályatársaik az igazi kedvencek.

F. J.: Miért éppen Agregator lett a zenekar neve?

M. T.: Bár lehetne egészen misztikus dolgokat idekapcsolni, a válasz nagyon egyszerű. A szó eredeti, összegző, egyesítő jelentése az, ami miatt erre esett a választás, hiszen a csapat tagjai mind más érdeklődéssel rendelkeztek, amit a zenénkben akartunk agregálni. Akkoriban nem gondoltuk, hogy Magyarország a tízmillió műszaki értelmiségi hazája, és mindenki az áramfejlesztőre fog asszociálni, de hát ezt már nem mossuk le magunkról. Ha viccesre akarom venni a dolgot, akkor azt szoktam mondani, hogy Agregator ősi sumer isten volt…

F. J.: Ehhez kapcsolódóan a saját, közismert becenevedről is kérdeznélek. Miért éppen Tass?

M. T.: Annak idején Tatabányán Somlói Fecával, a Cross Borns frontemberével csináltunk egy szerepjátékklubot, amelynek keretein belül sokat kalandoztunk a Dragonlance világában, és ott gyakorta alakítottam egy surranó karaktert, aki a játékhoz kapcsolódó regényekben a Tass, illetve Tasslehof nevet viselte. Később ez rám ragadt, hiszen a helyi kocsmák és szórakozóhelyek jelentős hányadában dívtak ezek a szerepjátékok, így hamar hozzám nőtt a becenév.

F. J.: Hogyan határoznád meg a zenéteket egy, a metal világában nem járatos ember számára? Neki vagy a metalosoknak nehezebb kategóriába sorolni az irányvonalatokat?

M. T.: A laikusok számára könnyebb megmagyarázni, hiszen a metalosokkal ellentétben ők még nem ismerik azt a szövevényes kategória-, esetenként bélyegrendszert, ami jellemzi ezt az egész szcénát. Mindenképpen egy dallamos, erőteljes rock-metal bandának mondanám magunkat, durva énekkel. Ha egy metalosnak próbálnám meg ezt megmagyarázni a saját szókincsünkkel, akkor arra előbb-utóbb azt mondaná valaki, hogy marhaság, mert egyéb elemek is keverednek a zenénkben. Hosszú ideig jól működött a skandináv metal elnevezés, de mára ennek az értelme is megváltozott ahhoz képest, amit akkor jelentett, amikor alakultunk.

F. J.: Ha információim nem csalnak, nem énekesként kezdted a karrieredet a zenekarban. Hogyan kerültél erre a posztra?

M. T.: Mielőtt eljutottunk volna az első felvételekhez, rengeteg cserebere volt a zenekaron belül. Az, hogy ki mit csinál, függött attól, hogy mihez értett, mihez volt kedve vagy éppen hangszere. Az első énekesünkkel váltottuk egymást a gitáros pozícióban, majd Tóth Miklós kilépése után maradtam én meg mint az együttes hangja, főként, hogy az első kazettánkat is nagyrészt én énekeltem fel, illetve a szövegeket is magam írtam.

F. J.: Rövidesen megjelenik az Eredendő című kislemezetek. Hogyan zajlottak a felvételek? Készül-e hozzá klip? Várható-e új nagylemez a közeljövőben?

M. T.: A felvételek lezajlottak februárban, a maguk nemében érdekes voltak, mert extra rugalmasan kellett dolgoznunk, hiszen most született meg a dobosunk, Gábor gyermeke. Továbbá az új felállás most került össze együtt a stúdióban. Mi is kíváncsian várjuk a végeredményt, folytatjuk az Emberség nagylemezen megkezdett dolgokat, mint például dallamos vokálok alkalmazását. Jelenleg Svédországban van az anyag, nagy kíváncsisággal várjuk, hogy mit hoznak ki belőle. A klip is úton van, ismét Sánta Balázzsal és csapatával dolgozunk együtt, akikkel 2004-től, a Gyökerek Nélkül klip elkészítése óta kooperálunk.

A korábbi videókhoz képest annyi lesz az újdonság, hogy nem leszünk láthatóak zenélés közben. Nekünk is meglepetés lesz, a rögzítéskor egy erdőben rohangáltunk, sötétben… Emellett pedig úgy döntöttünk, hogy a közeljövőben nem erőltetjük a nagylemezeket, inkább EP-kkel és kislemezekkel jövünk ki minden évben. A terv három dal és klip készítése a következő években, ami számunkra is nagyobb könnyebbség, mintha háromévente akarnánk kijönni egy teljes albummal.

F. J.: Hogyan születnek a dalok, mi történik „zeneszerzéskor”?

M. T.: A dalszerzőnk Szabó Dávid gitáros, aki a 2006-os Szürkület albumon mutatkozott be, majd a 2009-es Emberség nagylemezen már nagyrészt az ő szerzeményei voltak hallhatóak. Általában úgy dolgozunk, hogy Dávid hoz egy alapot, amihez mindenki hozzáteszi a maga részét, és ezt addig pofozgatjuk, amíg mindenkinek nem tetszik. A vokálok kidolgozása a legújabb kérdés, amivel szembe kell néznünk, hiszen szinte mindenki énekel a dalainkban. A továbbiakban az elképzeléseket feldemózzuk, majd a visszahallgatás után véglegesítünk egy-egy számot.

F. J.: Merre halad ma a metal?

M. T.: Mivel minden zenei stílushoz hasonlóan nagyon sokrétű, így nehéz a kérdés. Mióta az internet ennyire elterjedt, és ilyen könnyű mindenhez hozzáférni, azóta még inkább színesedik a kép, ezért nem is nagyon tudnék kiragadni egy konkrét irányt, ami most esetleg trendibb lehetne. A főváros–vidék ellentét nyilván itt is megvan, tehát ami a fővárosban népszerűbb, az lehet, hogy vidéken nem, és fordítva. A szélsőségesebb irányzatok mindig az undergroundba szorulnak. A magam részéről azt gondoltam, hogy a southern zenék talán jobban felvirágoznak majd, de végül ez nem történt meg. Igazából minden hullámot hasznosnak és jónak tartok. Itt van például az emo: aki tizenévesként ezen nevelkedett, így kerülve a rock és a metal közelébe, az a későbbiekben bármerre eljuthat ezekben a stílusokban. Bármilyen trend, ami közelebb viszi az élőzenét a fiatalokhoz, az hadd terjedjen.

F. J.: Mit gondolsz a hazai undergroundról? Kik a legjelentősebb csapatok?

M. T.: A legfontosabb az, hogy működik. Minden új kezdeményezés, új klub, ahol fel lehet lépni, vagy fanzine, ami némi reklámot ad, nagyon sokat tesz hozzá ehhez a világhoz. A múltkor nagy csodálatomra találkoztam egy igazi, nyomtatott fanzine-nal, ami régebbi hazai hard rock dolgokkal foglalkozott. Utoljára ilyen, valódi papír alapú kiadványként csak a Stygian Shadowst ismertem. Lehetséges, hogy mostanában ezek is újra felütik a fejüket, hiszen régebben az underground szerves részét képezték az ilyen nyomtatott anyagok. Szóval látom, hogy működik ez az egész, a koncert- és rendezvényszervezők is igyekeznek fenntartani, de nyilván van egy szint, ameddig el lehet jutni, feljebb már nem. Biztos, hogy sokakat ki fogok hagyni az igazán kiemelkedő képviselők közül… Szerintem a legfontosabbak között ott van a Watch My Dying és a Blind Myself, akik elég sokat lépnek fel. A legtöbben azonban az ő szintjük alatt maradnak. Sajnos mostanában a fesztiválok is némileg visszaszorulnak, főleg ha a pécsi Rockmaraton vagy a MetalFest megszűnésére gondolunk, amelyek épp azok a rendezvények lennének, ahol az underground megmutathatja magát. Mivel alig vannak szponzorok, a nagy pénzügyi problémák erősen rányomják a bélyegüket az undergroundra. Vannak jó kezdeményezések, mint a Fekete Zaj Fesztivál, de sok a nehézség.

F. J.: Miben van inkább a jövő szerinted? Az élőzenében vagy a stúdiókiadványokban?

M. T.: Ez az egész arról szól, hogy összejövünk, eljátsszuk és együtt hallgatjuk a zenét. Teljesen más a hangulata így, másképp szólnak a hangszerek, életszaga van mindennek. Szerintem az élőzene nem fog kikopni, amit elősegít az is, hogy a letöltések korát éljük, ezért, mivel a bandák nem tudnak lemezeladásból megélni, inkább koncerteznek. Emiatt újdonság, hogy azok a kedvenceink, akikről korábban azt hittük, hogy sosem fogjuk látni őket élőben, biztos, hogy el fognak jönni, sőt akár évről évre eljönnek, mert szükségük van az így befolyó pénzekre. Ettől függetlenül a stúdiómunkák sem fognak hanyatlani, de néha inkább szükséges rossznak érzem, hogy rögzítve legyenek a dolgok. A hangmérnökök munkája persze rengeteget tehet hozzá egy-egy dalhoz vagy lemezhez, ami olyan értékeket jelent, amelyek élőben nem mindig rekonstruálhatók. Persze a látható folyamatok inkább az élőzenét erősítik, minden zenész érdekelt abban, hogy minél szélesebb körhöz eljusson, amit csinál.

F. J.: Gondolom, ez utóbbihoz hasonló megfontolásból tettétek letölthetővé a lemezeiteket a honlapotokról.

M. T.: Egyrészt természetesen ez is mozgatott minket, illetve az, hogy szerencsés módon ezek a lemezek elfogytak, sőt a helyek is megszűntek, ahol gyártattuk őket, ezért egy újrakiadás nagyon sok macerával járna. A jövőben sem nagyon tervezünk konkrét fizikai megjelenést a promóciós példányokon túl, hanem a honlapról lesznek elérhetőek a dalok. Ez a hosszú távú terv.

F. J.: Honnan merítesz ihletet a szövegíráshoz?

M. T.: Először mindig a dal készül el, majd annak a hangulatához igazítom a szövegeket. Maguk a zenék, amiket hallgatok, az élethelyzetek, amiket átélek, mind hatnak rám, de a legfontosabb mindig az, amit a dal kíván. Vannak persze gondolatok, amik nagyon kikívánkoznak belőlem, ezekből néhány már az Emberség albumra is felkerült, mint például a Zárt ajtók jogán vagy a Mindentelenül. Jellemző, hogyha benne vagyok valamilyen érzésben, akkor azt általában ki is akarom írni magamból, de nem kell elnyújtott szövegírási folyamatokra gondolni, pár hét alatt készülnek el, erős lenyomatot hagy rajtuk az adott időszak hangulata. Ez az élő előadás során is extra löketet nyújt, szinte újra átélem az adott helyzeteket, a rock ’n’ roll pedig az érzelmekről szól.

F. J.: Mi a civil munkád?

M. T.: Világmegváltás… Valójában az IBM-nél vagyok szoftvermérnök, üzleti programokkal dolgozom, ami azért érdekes, mert ezáltal sokféle üzletágat megismerhetek. Továbbá elég rugalmas ahhoz, hogy tudjam mellette csinálni a bandát is.

F. J.: Informatikusnak is készültél?

M. T.: Programozóként végeztem egy szakközépiskolában, később egy erőteljes pálfordulás után a Rendőrtiszti Főiskolán szereztem diplomát, majd ezen a vonalon tevékenykedtem egy darabig, de ott is informatikusként. Mellette elvégeztem egy rendszerprogramozói képzést, később pedig váltottam, és a piac felé kezdtem orientálódni.

F. J.: A honlapotokon fut egy műsor Bűn TV címmel. Kérlek, szólj erről néhány szót.

M. T.: Korábban koncertek után vezettem egy naplót, ami felett eljárt az idő. Látszott, hogy van iránta érdeklődés, amit aztán egy ilyen vizuális, videónapló formában akartunk folytatni. Mivel a mondanivalónkban pedig úgyis benne van a bűnösség, illetve voltak vadabb dolgok is a felvételeken, ezért lett Bűn TV a címe. Mostanság foglalkozunk a 2011-es események feldolgozásával, szóval várható az új évad.

F. J.: Van-e valamiféle eszmény vagy cél az Agregator mögött?

M. T.: Sosem gondoltuk, hogy valaha idáig fogunk eljutni, de azért kezdtük el ezt az egész zenekarosdit, hogy az álmunkat teljesítsük. Imádunk fellépni, nemcsak itthon, de most már külföldön is, remek lehetőség kapcsolatok építésére. Körbejársz a világon, hallgatod a zenét, megismered az embereket. Ráadásul olyan zenét csinálhatunk, ami nemcsak nekünk, hanem másoknak is tetszik. Nyilván nem fognak szobrot állítani nekünk ezért, de számunkra jó érzés a fellépésekre gondolni, vagy kézbe venni a lemezeinket, a saját alkotásainkat. Feltölt a mindennapokban. A világmegváltás nincs benne, de az a néhány perc, amíg a színpadon állunk, és valaki élvezi a zenénket, elfelejti a stresszt, az mindennél többet ér.

F. J.: Mi metal és a rock ’n’ roll lényege?

M. T.: Hogy érezd magad jól. Ennyi.

A képeket Vékássy Lili készítette

további írásai

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.