Zene

With or without U2

Huszonöt éves a U2 Joshua Tree lemeze
, , , , ,
2012. március 30. péntek

„És te meg nézel: mi van, mi van?”
(Cseh–Bereményi: Esetleg Edit)

A U2 korábban is megkerülhetetlen banda volt, de ezzel a lemezzel végérvényesen és örökre a világ második legjobb zenekara lett. Az amatőr báj már a múlt, itt került igazán helyére minden egyes hang, minden egyes csend. Emlékszem, 1987-ben mekkorát durrant ez az album. Kölyökként még nem sok fogalmunk volt a zenéről, de az állunk leesett. Azóta ragadt ránk ez-az, de én ma is ugyanúgy keresgélem őszülő borostával fedett arcom a boka környékén.

Bornemissza Ádám

Finoman fogalmazva sem voltam soha „Júútúú”-fanatikus. Ami a zenéjük előnye rövid távon, az egyben a hátránya hosszú távon: az egyszerűség és a néha már túlzott emocionalitás, amelynek a végéről hiányzik az elementáris robbanás. Mindezek ellenére a With or without you hipnotikus lüktetése még az én agyamba is befészkelte magát, mert ebben a dalukban megvan a Bono hangjában rejlő érzelem és a zenéjükből egyébként hiányzó erő egyensúlya, akárcsak a korábbi Sunday Bloody Sunday-ben, vagy az újabb The Saints Are Comingban.

Nagy Zoltán

Világsiker, milliós lemezeladások, összetéveszthetetlen hangzás, rádiókban rongyosra játszott slágerek. Emellett miért is érdemes elővenni az idén 25 éves The Joshua Tree című lemezt?  Habár a hangzás még meglehetősen vegyes, de a számok már magukon hordozzák az összetéveszthetetlen U2-elemeket: néhol egy-két visítás Bonótól, néhol kicsit sok gitár Edge-től, és az elmaradhatatlan effektek. Számomra a rojtos farmerek, bőrkarkötők, széttaposott tornacipők és magnókazetták világát hozza vissza. A rockzenéért rajongók és a műfajt kicsit is kedvelők számára kötelező darab.

Varró Annamária

Kétségtelen tény, hogy a U2 a 20. század utolsó harmadában forradalmat idézett elő zenéjével. Soha nem követtem fanatikusként Bono és bandája karrierjét, azonban azok a dalok, amelyek bekerültek a slágerlistákra, számomra is kedvesek. Nincs ez másképp 1987-es klasszikusuk néhány dala esetében sem. A mindenki számára örök kedvenc With Or Without You mellett a Bullet The Blue Sky marad az abszolút favoritom, amely utóbbi nem csak rám tett nagy hatást, hiszen még a thrash metal brazil nagyágyúja, a Sepultura is feldolgozta.

Fejes János

Sose voltam U2-rajongó. A nagy slágerekkel persze találkoztam, de U2-albumot egyben most hallgattam végig először. A Joshua tree az egyik legjelentősebb alkotásuk, ez hozta meg számukra az áttörést. Meg is értem. A dalok nagyon szuggesztívek. Az album hangzása és hangulatvilága egységes. Hallható, hogy nem az első lemezük, már megtalálták a saját hangzásukat, letisztult a zenéjük. Más kérdés, hogy ez a U2-stílus mennyire tetszik. Noha kifejezetten jó volt hallgatni a lemezt, számomra a U2 továbbra is sokkal szimpatikusabb jelenség, mint amennyire tetszik a zenéje.

Seres Dániel

Kevés olyan könnyűzenei album van itthon, amit nem munkához, alkotáshoz, pillanatnyi érzelmek illusztrálásához való háttérzenének teszek a lejátszóba. Néhány lemez, ami nem marad az, ami, ha beletekerek, egy-kettő, ami történet és pillanat egyben, egy-kettő, melyre újra és újra rácsodálkozom. Egy: U2 – All that you can’t leave behind. Kettő: U2 – The Joshua tree. Hogy a The Joshua tree mérföldkő, kezdő- vagy csúcspont, én nem tudom.  Szerintem a tiszta zene és a tiszta U2 lenyomata, audiofénykép, hangmozi, óriásplakát a fülnek. És a szívnek.

Király Eszter

, , , , , további írásai

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.