Irodalom

Jelben idéző

A jelek és szimbólumok titokzatos világa
2012. február 27. hétfő

A jelek és szimbólumok titokzatos világa izgalmas és gyönyörű összefoglaló mű rengeteg fotóval és illusztrációval. A borító is meséket idézően szép, de mára már-már szokatlan módon a könyv dombornyomott kötése lila színű, amin csupán egy színárnyalatban eltérő, csipkeszerű virágminta fut végig. Az egész könyv megjelenése azt sugallja, hogy a szócikkek ismerettartalma mellett anyagokat, köveket, kincseket kapunk. A sok kép a lehető legtisztábban és a lehető leginkább térszerű megvilágításban szerepel (általában három-négy kép van egy oldalon, de előfordul kilenc apróbb is).

Öt nagy fejezetre osztott a könyv; az első részben bevezetést kapunk a megértéshez, a másodikban következnek a témakörökbe gyűjtött jelképek (természet-, emberiség-, istenszimbólumok, alakzatok, formák és tulajdonságok, a mindennapi élet szimbólumai), végül pedig a különféle mutatók, bibliográfia és a képjegyzék. Az ajánlott irodalom két irányban vezet bennünket tovább: Junggal az elvont, lélektani értelmezés felé indulhatunk, a kötet azonban hagyományos lexikonformájú szakirodalmat is kínál a vallási és eszmerendszerek értelmezéséhez. Mivel a látványos megjelenés a gyors keresést támogatja inkább, két alapvető gyűjteménnyel vetettem össze a jelen kiadást. A Pál József és Újvári Edit szerkesztette Szimbólumtár, valamint a Hoppál–Jankovics–Nagy–Szemadám-féle Jelképtár című munkákat szintén sok, de leginkább fekete-fehér és apró illusztrációk sora teszi érthetőbbé. Mindkét mű alapvetőnek tekinti a betűrendes felosztást, de mindkettő jelzi az összetartozó fogalmakat, illetve a Szimbólumtár külön mutatóban csoportosítja a témaköröket; ezen a ponton tart egyensúlyt ez a munka. A tartalomjegyzék előre vétele feltételezi, hogy nem egy-egy kiragadott szimbólumot, hanem adott témakörhöz kapcsolódó, átfogó segítséget keres az olvasó, ugyanakkor a záró fejezetekben szerepel az elengedhetetlen név- és tárgymutató.

David Fontana munkájában a témákon belül finom jelzések igazítanak el egy pontosabb csoportosításhoz. A mindennapokban is előforduló, de a témakörben többletjelentéssel bíró jelképek szócikkszerűen, színes háttérrel, keretbe foglalva jelennek meg; ráadásul minden témának saját színe van. Az elvontabb tartalmakhoz, ahogy az első fejezet minden oldalán, a keretet és hátteret egy leheletfinom négyzetrács adja. Érdekes a szögletes, szabályos, sőt talán objektivitást sugárzó háttér kapcsolata azokkal a gondolatokkal, amelyek közelebb állnak az álmokhoz, és értelmezésük szubjektivitást enged.

Minden szöveges és képi rész vékony és halvány vonalakkal határolt, még azokon az oldalakon is, ahol a háttér papiruszra hajazó megjelenése az egész tartalmat egy képbe fogja össze; és mégis, szinte minden oldalon találhatunk olyan ábrát, amely kilóg a keretből. A szövegek is feloldják olykor a határokat, hiszen az egyébként rendre jellemző sorkizárt szerkesztést néha felváltja a szabadabb jobbra zárt, illetve a sorok a papirusz minta csíkjainak ellenszegülve lépnek át vonalakat.

Egyes témák pedig megengedik, hogy napjaink digitalizált világáig szélesítsék az értelmezést. Például a számmisztika tárgyalásánál minden számhoz olyan ábrákat párosítottak, amelyek ki is egészítik a szócikkeket (a tizenhármasban egy ajtószámot, a tízesben az amőba játék jellegzetes „x” jelét, az ötösben egy pénzérmét, a hatosban a dobókockákon át egy másik játékot ismerhetünk fel, amellett, hogy magyarázatot kapunk a bibliai előfordulástól kezdve a szám jelentéseire).

A témák megjelenésére jellemző az a gondolat, hogy a legnagyobb entitásokat is megtalálhatjuk a legapróbb tárgyakon, mint egy bölényt egy bélyegen, vagy észrevehetünk egy pici részletet a templomok színes és lenyűgözően hatalmas ablakain. A könyv nem kimondva, de félreérthetetlenül jelzi az olvasónak: mindez csupán segítség ahhoz, hogy a minket körülvevő világot máshogy is értsük. Így a számunkra mindennapi lábbeli jelentéseitől olyan misztikus jelképekig juthatunk, amelyeket csak titkos társaságok használnak, mint a kard és egyenes vonalzó együttes szimbóluma. Összességében nemcsak izgalmas, hanem gyönyörű kiadás, amely könnyen érthető egy gyermeknek, de elgondolkodtató egy felnőtt számára is.

David Fontana: A jelek és szimbólumok titokzatos világa, ford. Béresi Csilla, Kossuth Kiadó, 2011.

további írásai

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.