Irodalom

Szótárt írni maga a gyönyörű reménytelenség

A magyar nyelv nagyszótára
2012. január 10. kedd

Az elmúlt hetekben mutatták be A magyar nyelv nagyszótárának III. és IV. kötetét: a b betűs szavakat tartalmazó két kiadást. A szótár bemutatására két fórumon került sor: november 29-én a Nyelvtudományi Intézetben, majd december 8-án a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

A nagyobb európai nemzetek többségének van nagyszótára. A nagyszótár mint műfaj a 19. század közepén kezdett terjedni, s megjelent először a németek nagyszótára, a Grimm-szótár, majd sorban más európai nemzeteké is: az angoloké, a hollandoké, az olaszoké, a franciáké, a románoké. A magyar vállalkozás ötlete először 1831-ben vetődött fel, ám a tényleges munka végül csak az 1990-es évek elején kezdődhetett meg. 2006-ban adták ki az első két – a segédleteket és az a betűs szavakat tartalmazó – kötetet. Az MTA Nyelvtudományi Intézete előreláthatólag 2030 körülre teszi a sorozat kiadásainak lezárását –az időtartam viszonylag rövid ahhoz képest, hogy az Oxford szótárt 44, az olasz nagyszótárt pedig 41 éven keresztül adták ki.

A magyar nyelv nagyszótárának forrásanyaga, amire az egyes szócikkek támaszkodnak 1772 és 2000 között gyűjtött, megjelent írásokat tartalmaz. Összesen nyolcszázezer önálló címszóból körülbelül száztízezer kerül majd be a sorozatba, ebből mintegy 5500 szócikket tartalmaz a most bemutatott két kötet. A szótár jelentőségét az is bizonyítja, hogy – bár nem az első, s nem az utolsó kötet bemutatására került sor a napokban –, a nyelvészeti bemutatón tiszteletét tette Pálinkás József, az Akadémia elnöke is. Felszólalásban kiemelte, hogy személy szerint is elkötelezett az irodalom- és nyelvtudomány számára egyaránt hasznos kiadvány folytatása mellett, s buzdított a gyors és alapos munka folytatására. Nádasdy Ádám a Nagyszótárt egy térképhez hasonlította, amelyen a legkisebb patakot is megtalálja az ember.

A két kötet irodalmi bemutatója másfajta megközelítésben kívánta értelmezni a szótár súlyát. Mártonffy Marcell irányításával Szabó T. Anna, Márton László, Parti Nagy Lajos és Bojtár Endre beszélgetett a megjelent műről. Parti Nagy egy gigantikus posztmodern szöveggyűjteménynek nevezte a szótárt, s azt is megállapította, hogy a szótárírói állapot és a költői állapot nagyon közel áll egymáshoz: mindketten művet teremtenek szavakból. A vendégek kiemelték, hogy amikor szótárt olvasnak, gyakran elvesznek a szavak gyönyörűségének tengerében, s állandóan vonzza őket a számukra ismeretlen jelentésű szavak felkutatása.

Szabó T. Anna a Nagyszótár kapcsán elmondta, hogy őt a szavak mágikus hatása nyűgözi le leginkább. Bojtár Endre pedig rávilágított arra, hogy az irodalom támaszt ad a nyelvnek, s azok a nyelvek, melyeknek akkora és olyan színvonalú irodalma van, mint a magyarnak, nem fognak kihalni. Ugyanis a nemzet a nyelvében él, a nyelv pedig az irodalomban.

Az irodalmi beszélgető est hangulata viszonylag kellemes és kötetlen volt, a beszélgető vendégek többször meg is szólították Ittzés Nórát, a Nagyszótár főszerkesztőjét, hogy beszéljen nekik tapasztalatairól. Az esten érdekes témák kerültek középpontba: hogyan olvas szótárt egy író-költő, miért fontos az irodalom számára egy ilyen szótár léte, és egyáltalán ki olvas szótárt? A bemutató nagy hátránya volt sajnos, hogy a vendégek nem tudtak kibontakozni eléggé, a moderátor több időt hagyhatott volna a vélemények megformálására.

Szóban forgó – könyvbemutató, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2011. december 8.
A magyar nyelv nagyszótára III. és IV. kötetének bemutatója, MTA Nyelvtudományi Intézet, 2011. november 29.

további írásai

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.