Archívum

Kilenc hónap múlva; Emlékeidből kilakoltatva; Tél múltával

2011. december

Kilenc hónap múlva

Ahogyan múltam kampójába fogva
fölmutattam a kilenc hónap
torzszülöttjét, amivé idomultam
a szeretet elvékonyodó
köldökzsinórjához tapadva,
s hitetlenkedve néztük együtt:
mi nem ezt akartuk, elcserélték
a gyermekünk!,
szemem sarkából
egyszer csak észrevettem arcodon
az idegenkedés zavarát.
Mi közöm nekem ehhez, ujjaid közt
a cigarettán megnyúlt, s mint a szív
melegéből kivetett illúzió,
letörött a hamu rúdja.

Beszéltem szaporán, mint kisgyerek, ki
nem tudja még, hogyan kell gyónni,
mondja, ami eszébe jut, hadarva
győzködtem – nem, nem téged – magamat,
hogy ugyanaz a csönd lopakszik
felénk, amely ölelések, csókok
prédájává tette a kételyeinket;
hogy a március akár a május,
hisz minden hónapunkat, minden
évszakunkat te, te varázsoltad,
teremtetted, mint a Nagy-Kevély
ködéből földerengő villő, feslő rügyekkel
hízelgő ringyóm, szép-szerelmem;
hogy amíg mellettem ülsz, te vagy.

Megéreztem a tested, a tested
külön volt: úgy hallgatott közöttünk,
mint a villámütött szikla, amelyből
kihűlt már minden villamosság.
Mégis szerettem volna körülfolyni,
hogy elmorzsálljam, szerettem volna
letépni blúzod gombjait, nézd, úgy
gurulnak, mintha kacagnák: tenyeremben
megdermed a melled. – – – Jött a pincér,
hisz egyszer úgyis fizetni kell, a tea-
filterből kiázott már minden illat,
s úgy hulltunk az idő kimeddült
méhébe vissza, mint haragvó ikrek,
a piros metrót várva egymásnak háttal.

Emlékeidből kilakoltatva

Emlékeidből kilakoltatva
koslatsz ide-oda mint egy kóbor
kutya egy simogatásért egy jó
szóért fejét lesunyva hódol

ültél volna ki a küszöbre!
csaholtál volna a teleholdra
esténként összegömbölyödhettél
volna emlékeidhez láncolva

amerre jársz árnyak szél rázta
ágai csapnak arcul varangyok
gubbasztanak a kerítés mellett
nyomodban szétrugdalt göröngyök

egyszer úgyis megérkezel hideg szoba
fényképalbum kinyitva lapozgatod
az életed hátha egy ismerős arcra
mosolyra lelsz aztán félredobod.

Tél múltával
Tél múltával permetezni, metszegetni fogom
beteg gyümölcsfáimat, megszabadítom a
ribizli- s málnabokrot a gyomoktól. Háromhetente,
ha sokat esik, kéthetente kaszálok. A szüret
már a verebek dolga lesz: ide már csak
ők járnak haza. Én csupán szellőztetni, ne egye meg
a falakat a penész. Szellőztetni az idő
múlásával egyre párásodó emlékeket.
A perspektívám keretező ablaktáblát
nyikorogtatja a szél. Jellegtelen nyári délután lesz.

A gazda szeme hizlalja a kertet. Az enyémet
előbb-utóbb felveri a gaz, ha nem akad rá vevő.
Valaki, aki az édenbe vágyik. Kertbe menekíti
a vágyait, a félelmeit. Elkerteli magát. Vagy csak
innen akar ausztriai munkába ingázni. Még boldog
is lehet. Ősszel neki fog érni a vilmoskörte.
Édes ölelések nedve csurran, ha beléharap.
Én a szemben tornyosuló panel élettelen
ezerszemét bámulom egy pesti albérlet pattogzó
festékű ablakkeretébe zárva, vagy egy körút
cikázó fényeit, a magamba-zárulás tűzfalát.
Céltalan sóvárgással várom a reggeleket.

Mondd, hogy nem így lesz! Hogy valahol te is
vársz rám, mint a kertész a gyümölcsérésre.
Hogy meg akarsz enni! Hogy akarod, hogy
hogy én is meg akarjalak enni téged!
Hogy a nyarad legyek, tél-múltomban.
Szeder-szín ajkadon megcsillan egy áttetsző
csepp. Vagy az alkonyi napra hullottak
lila istenfoltok, amíg azt figyeltem az ablakban
állva, milyen rezzenéstelen, milyen részvéttelen
múlik az idő – csak én lüktetek ritmusra, aki mérem.

Mondd, hogy lehet másként: nem belerokkanva,
beletöppedve a levélrozsda-emlékek burjánzásába.
Hogy nem a szemnek nyíló kert szorul gondos
gazdára, hanem a szív eldudvásodott kertje. – – –
Hülyeség: mondd azt, hogy szeretsz. Hogy mondjam
azt, szeretlek. Lehet, hogy nem igaz. Hisz nem is
ismerjük egymást, mióta nem láttál, mióta nem láttalak,
hetente vesztettem el magam. Milyen jogon lennék a
szíved albérlője? Vessél ki: legyek hajléktalan!
Jellegtelen nyári délután lesz, esetleg részvétlen
tavasz vagy hamuszürke ősz. Hogy tél-múltomban
is újra tél jön, még ez a csoda is megeshet.

további írásai

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.