Irodalom

„egyszerűen csak megújította a magyar novellairodalmat”

Szakonyi Károly nyolcvanéves
2011. december 12. hétfő

2011. október 25-én a Digitális Irodalmi Akadémia és a Petőfi Irodalmi Múzeum közös programja köszöntötte a 80 éves Szakonyi Károly Kossuth-díjas írót, az Életem, Zsóka és az Adáshiba szerzőjét.

„Az ember ne sajnálja azt, ahogyan élt. Minden a javára volt, ha túlélte.” Szakonyi Károly szavai ezek, aki egyben dramaturg is, és a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. Most töltötte be nyolcvanadik életévét, ebből az alkalomból telt meg a Petőfi Irodalmi Múzeum alkalomhoz illő terme, a Díszterem. Szakonyi Németh vezetéknévvel született, majd írói névként vette fel nagyanyja Győr-Moson-Sopron megyei szülőfalujának nevét. 1963 óta hivatalosan is Szakonyi a vezetékneve, amikor is megírta első drámáját, az Életem, Zsókát, amelyet rögtön be is mutattak, nem kis színészekkel: Domján Edit, Sinkovits Imre és Kállai Ferenc szereplésével. A születésnapi összejövetelen ebből a darabból hallhatunk egy korabeli hangfelvételt, a kivetítőn pedig fotók futottak az egykori, sikeres előadásról. Az Életem, Zsóka bemutatója egyébként nem volt egészen botránymentes, az egykori kultúrkorifeusoknak nem tetszett, hogy az egyik szereplő, Rácz elvtárs öngyilkos lett – mesélte Kalász Márton. Ő a Magyar Írószövetség (korábban Magyar Írók Szövetsége) képviseletében köszöntötte Szakonyit, aki 1962 óta vezeti a drámai szakosztályt az egyesületben. Kalász felemlegette első találkozásukat egy pesti presszóban, és méltatta Szakonyi kemény hangú műveit, kiemelve az Adáshibát és az Ami nincs című kötetet, amelyek számára a legemlékezetesebbek az író eddigi életművéből. Kalász szerint Szakonyi Görgey Gáborral és Csurka Istvánnal új fejezetet nyitott a magyar drámairodalomban.

Az ünnepelt 1996 óta a Magyar Művészeti Akadémiának is tagja. E szervezet képviseletében Vathy Zsuzsa volt jelen, aki Szakonyival kapcsolatban legtöbbször a hangjáték, a humor és az abszurd szavakat emlegette, és Thomas Mann Hans Castorp-jellemzése („az élet egyszerű féltett gyermeke”) után szabadon „az élet kivételesen féltett gyermekének” nevezte őt. Vathy Zsuzsa is beszélt az Adáshibáról, drámai bravúrnak titulálta az 1970-ben színpadra került darabot, amelyet Várkonyi rendezett meg, olyan színészekkel, mint Páger Antal vagy Bulla Elma. A darab olyannyira sikeres volt, hogy annak előadásán többek között Kádár János vagy Aczél György is ott ült anno a közönség soraiban – mesélt Halász Judit a mű fontosságáról, amely szerinte az emberi kapcsolatok elidegenedését tűzi zászlajára. Jelen volt Málnay Levente, a darab mai rendezője is. Eljött György Gábor író, aki nyolcvankét évesen humoros kárörömmel vette tudomásul, hogy Szakonyi is öregszik, ezt tanácsolta neki: „Emlékezzünk, az író az emlékeiből él.”

Kiss Dénes költő, a Magyar Írók Egyesületének elnöke is anekdotázgatott Szakonyiról, így kezdte mondandóját: „Ötvenhárom éve találkoztunk először.” Kárpáti Kamil (1929) mutatta be őket egymásnak az Egressy Klubban. Később Szakonyi életében a Marika expresszó volt meghatározó, társaival ott itták a szimplát alkotás és filozofálgatás közben. Nyaranta Lázár Ervin, Gyurkovics Tibor és Bertha Bulcsu társaságában üdült – sajnos ők már nincsenek köztünk, de felidézésképp Kiss Dénes felolvasta Bertha Bulcsu egy több évtizedes levelét, amelyben az Szakonyi tehetségét és műveit méltatta. Kiss annyit tett még ehhez hozzá, hogy barátja, Szakonyi „egyszerűen csak megújította a magyar novellairodalmat”. Szakonyi szerényen azt mondta később, hogy már az nagy szerencse, ha az ember életében két-három jó novellát meg tud írni… A drámák felé mindig a novellák felöl közelített, Csehov volt a példaképbe ebben.

Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkár is részt vett volna az eseményen, azonban más elfoglaltsága miatt csupán köszöntő levele jutott el Szakonyihoz. Személyesen E. Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója laudálta még Szakonyit, és adta át mások üdvözlő szavait, majd Baranyi Ferenc szólalt még fel, aki fél évszázada ismeri már az írót. Baranyi felolvasta saját novelláját, az Emlényeket, egy humoros fricskát Szakonyi fiatalságáról, arról, hogy mekkora nőcsábász volt – és ma is az, hiszen rengeteg nő után most éppen egy nála ötven évvel fiatalabb van mellette.

A köszöntők után maga Szakonyi is megszólalt, Farkas László irodalomtörténész beszélgetett vele. Ekkor mesélt el egy történetet fiatal korából, amikor is jelentkezett a Színművészetire, ahol Gobbi Hilda és Ladányi Ferenc vizsgáztatta. Ladányi a felvételi után megkérdezte tőle, hogy mit csinál még, mire Szakonyi azt felelte, hogy novellákat ír. Ladányi reakciója erre ez volt: „Akkor inkább írjon!” Az összegyűlt tömeg örömmel helyeselte, hogy Szakonyi végül az írást választotta.

további írásai

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.