×

Damil

Győri László

2011 // 11
Aludjál hát, szép természet,
szép vagy mindig énnekem,
tudja isten, hogy mi okból,
szerelmem vagy, ünnepem.

Ünnepem vagy, szép természet,
szabadság vagy, szerelem,
mint hó alatt a szabadság,
ne dermedj hát mereven.

Aludjál csak, szép természet,
én is alszom nemsoká,
akit a tűz meg nem éget,
az eljuthat bárhová.

Oly epedve szomjazom már
nyugodt, téli életem,
bízva bízom, jön, poroszkál
szamárháton, ékesen.

Száraz öröm, keserű lé
oltogatja szomjamat,
nem korsóval, csak pohárral,
s egyre-egyre több a hab.

Metszd le róla, töltsd színültig...!
De hát nem panaszkodom.
Jobban fáj, ha térdem sajdul,
inkább azt veszem zokon.

Kimegyek a dombtetőre
kínnal, kínkeservesen.
Damil szálon egy pacsirta
libeg-lobog messze fenn.

Játszom. Száll a papírsárkány.
Röpül. Vagy én szállok el?
Szálljunk együtt, szép természet,
egy szálon, ha szállni kell!

Program

Szavakon túl 3.

Amit tudni akartál a művészetről, de sosem merted megkérdezni

Új beszélgetéssorozatunkban művészekkel beszélgetünk a művészeti területek különbségeiről és kapcsolódási pontjairól.

Bővebben

 

Pannon Filharmonikusok

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni. 

Eredményhirdetés

Ajánló

A Kortárs februári számából ajánljuk

Farkas Wellmann Éva: Becsukok most
Tóbiás Áron: Sorsok, utak, életek ’56
Szigethy Gábor: Napló múltidőben 1957. február
Vasy Géza: Nagy László

Szakolczay Lajos: Erkölcs, bátorság, rendíthetetlen hit „Támadó tűz voltunk”

Bővebben