×

Damil

Győri László

2011 // 11
Aludjál hát, szép természet,
szép vagy mindig énnekem,
tudja isten, hogy mi okból,
szerelmem vagy, ünnepem.

Ünnepem vagy, szép természet,
szabadság vagy, szerelem,
mint hó alatt a szabadság,
ne dermedj hát mereven.

Aludjál csak, szép természet,
én is alszom nemsoká,
akit a tűz meg nem éget,
az eljuthat bárhová.

Oly epedve szomjazom már
nyugodt, téli életem,
bízva bízom, jön, poroszkál
szamárháton, ékesen.

Száraz öröm, keserű lé
oltogatja szomjamat,
nem korsóval, csak pohárral,
s egyre-egyre több a hab.

Metszd le róla, töltsd színültig...!
De hát nem panaszkodom.
Jobban fáj, ha térdem sajdul,
inkább azt veszem zokon.

Kimegyek a dombtetőre
kínnal, kínkeservesen.
Damil szálon egy pacsirta
libeg-lobog messze fenn.

Játszom. Száll a papírsárkány.
Röpül. Vagy én szállok el?
Szálljunk együtt, szép természet,
egy szálon, ha szállni kell!

Pannon Filharmonikusok

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni. 

Eredményhirdetés

Ajánló

A Kortárs decemberi számából ajánljuk

Tandori Dezső: Út fordulói
Hekler Melinda beszélgetése Eötvös Péterrel
Zsille Gábor: A félreértés. Tömörkény 150
Bányai Tibor Márk: G. István László: Repülő szőnyeg

 

Bővebben