Irodalom

Utazás Nádas Péterrel

Varga Viktor
2011. október 19. szerda

Nádas Pétert elsősorban prózaíróként tartjuk számon, de esszéistaként is fontos egyéniség. 2011-es, Fantasztikus utazáson című kötete 2007 és 2010 közötti írásokat tartalmaz, amik különböző előadásokon hangzottak el, folyóiratokban jelentek meg; ezeket most összegyűjtve tarthatja kezében az olvasó.

Az író 1942-ben született, s mára komoly tapasztalati anyagot „gyűjtött össze”, amelyet – ahogy tőle megszokhattuk – elfogulatlanul, objektíven kezelve, több oldalról megvizsgálva tárgyal és tár az olvasó elé. Esszéit rendkívüli irodalmi, történelmi, politikai tudás hatja át, s a kötetben szereplő írásokat gazdagítja szépírói stílusa is. Értékrendje hangsúlyozottan határozott – ahogy ő fogalmaz: „Tőlem igen távol áll az etikai relativizmus vagy az értékek relativizálása.” Ez később tovább is fokozódik: „Az esztétikai tűrőképesség legszélső határáig mentem, gyakran adtam primátust az etikának, csak hogy a diktatúrában is megőrizhető legyen.”

Írásai olyan kulcsszavakkal is jellemezhetőek, mint a „felelősség etikája”, a bizalom kérdése, az identitás, az emlékezés lehetőségei, a tartás. Leghosszabb esszéje, a címadó Fantasztikus utazáson, melynek alcíme Richard Swartz tíznyelvű délkelet-európai antológiája. Az írás recenziószerű áthallásokat tartalmaz – Richard Swartz délkelet-európai szerzőkről írt antológiája kapcsán Nádas itt az állampolgárságot és nyelvet váltani kényszerülő írók pályafutását és alkotását értékeli, történetükön keresztül pedig az identitásválság és -keresés kérdését, problémáját járja körül. Az esszé keretét egy, még a rendszerváltás előtti erdélyi utazás jelenti, a történet fókuszpontja pedig megdöbbentő módon egy autóbaleset, ami mintegy az esszé esszenciájává is válik.

Peter Eisenman kőtemetője kapcsán (is) olvashatunk olyan megdöbbentő sorokat, mint: „Én gyűlölöm az emlékműveket. Az alkalomhoz illő fekete ruhákat.” Végül valahogy minden élesen megfogalmazott, szokatlan vélemény beláthatóvá, megérthetővé válik. Az álságosság fölötti pálcatörés ez. A rádöbbentés, hogy mennyi olyan méltatlanul, igazságtalanul elpusztult csoport, rassz, közösség nem kapott és nem fog kapni emlékművet, amely kaphatott volna, és ezt továbbgördítve addig formálja gondolatait, míg rájövünk, hogy a világ egyénekből áll: „személynevükön kéne őket megszólítanom”. Az emlékmű őt a gyilkosokra, a tettesekre emlékezteti, tehát a gesztust alapvetően elhibázottnak tartja.

Ortutay Gyula néprajzkutatót és politikust – háromkötetes naplójának elolvasása után – határozottan ellenszenves alakként mutatja be esszéjében Nádas. Karrierista hóhányónak látja és láttatja a tudóst, aki mindig úgy fordult, ahogy a hatalom megkívánta: leírásából egy folytonosan panaszkodó, határtalanul nárcisztikus értelmiségit ismerhetünk meg. Zavarba ejtő, hogy semmi sem kerüli el a szerző figyelmét, és senki sem menekülhet el árgus szemei elől, felismeri, hogy milyen részek hiányoznak, hogy fontos dokumentumok nem szerepelnek a naplóban, amit a szerkesztőn számon is kér.

Nádas hasonlóan éles figyelemmel fordul a társadalmi, gazdasági jelenségek felé is: megdöbbentő statisztikai adatokat sorol fel A dolgok állása című szövegében, ahol az árnyékgazdaság és az átlagember (értsd: nem politikus) személyes felelősségvállalásának hiányáról értekezik.

A botrány jelenségét mint külön témát járja körül Golden Adele című írásában. Itt fokozottan jellemző, hogy a szépíró erős fölénybe kerül – a metaforikus és erőteljes nyelvezet ugyanakkor sokszor követhetetlenné, eklektikussá teheti a szövegeket; az esszék olvasása, értelmezése időt, türelmet kíván.

Nádas Péter mintegy külső szemlélőként foglalja rendszerbe ezeket az alapvető és mindenkit érintő kérdéseket. Társadalom- és politikatörténeti meglátásai, gondolatai érdekesek, sokszor állítja párhuzamba a rendszerváltás előtti időszakot a maival, a jobboldalt a baloldallal, az átlagembert a politikussal. S összevetéseiből kiderül, hogy nincsenek is olyan messze ezek a látszólag ellentétes státusok, szerepkörök; ha másként nem, magukban hordozzák egymás nyomait.

Nádas Péter: Fantasztikus utazáson, Jelenkor, Pécs, 2011.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.