Irodalom

Élő is, meg hal is

Lackfi János: Élő hal
Szántó Daniella
2011. október 16. vasárnap

Lackfi János a nagy számok költője: Élő hal című új kötetében 278 oldalon 229 versét gyűjtötte egybe. A szokatlan bőséget magyarázza, hogy a könyv közel hét év munkáját öleli fel. A terjedelem és a változatos hangulatú, tematikájú versek ellenére a könyv egységes hatást kelt: az Élő halban szervesen kapcsolódnak össze formák és jelképek. Lackfi János szeretné, hogy megértsük verseit: a borító hátoldalán megmagyarázza (de csak sejtelmesen) a kötet főbb szimbólumait is.

Az Élő hal egyszerűségében is komplex szójáték: élettani, szakrális és nyelvi síkon egyaránt asszociációkat ébreszt és sűrítve foglalja magába a könyv főbb irányvonalait. Élettani verseknek tekinthetjük például a természetről (Olvadás, Tengerszem), az állatokról (Szobalegyek, Tárlatlátogatás egy macska agyában), illetve az emberekről (Május 18., Ünnepi örökmozgó) szóló műveket, szakrális alatt pedig a rendhagyó istenes verseket (Magán, Az idő ura, A pusztítás dicsérete, Isteni dilemma, Nincs vége) érthetjük. A címben feltűnő játék a kötet egészét is meghatározza: Lackfi verseiben megénekli nyelv és költészet szoros kötelékét, valamint felállítja saját irodalmi kánonját – főleg az Újjászületés ciklusban, a könyv legterjedelmesebb részében. A kánonba beletartoznak a magyar irodalmi klasszikusok Balassi Bálinttól Illyés Gyuláig (Kosztolányi Dezső és Weöres Sándor például jelentős hatással van a művekre), valamint a kortársak közül is jó néhányan szerepelnek a válogatásban: idősebbek (Kányádi Sándor, Lator László, Faludy György) és fiatalabbak (egyik gyűjtőhelyük a Kortárs-remix című mű) egyaránt. A szerző azért a világirodalomból is szemezget, a nyitóvers (Babzsák) például Liliane Woutersnek szól.

Lackfi költészetének a virtuóz nyelvhasználat mellett a zeneiség is ismertetőjegye, akár a ritmus, akár a hangok összecsengésére gondolunk. Ezt különböző zenei műfajmegnevezésekkel hangsúlyozza. Van a kötetben blues, etűd, ének, komolyzenei tétel, de még rap is. A kötet indító ciklusa például a Mária-tér blues címet viseli, felkészítve az olvasót a dallamos olvasmányokra. A zeneiséghez kapcsolhatók téma szintjén a Kaláka együtteshez és Lovasi Andráshoz írt versek is, a Kaláka negyvenedik születésnapjára például stílusosan József Attila: Születésnapomra versformájában készült köszöntő. Rengeteg költemény íródott az említett formában, minden bizonnyal 2005 környékén, a nyugatos költő születésének százéves évfordulója alkalmából.

A kötetben található sokak kedvence, a Véletlen című alkotás, amelyet Lackfi maga „költészeti update-nek” nevez. Ezt, valamint más „Élő halas” verseket már ismerhetnek az olvasók a Lovasi Andrással közösen készített vers-zenés cédéről.

A zeneiség mellett a képiség is meghatározó a versekben: hol formailag (Kínai kerítés), hol nyelvileg (az Origó című vers például mintha egy fénykép lenne), hol pedig téma szintjén (a Jan Van Eyck festményéről szóló, A bárány imádása című költemény).

A virtuóz formákban, a dallamosan csengő, közérthető, humoros felütésekkel teli, mégis komoly versekben való lubickolás közben bekapjuk a horgot, olvassuk a kötetet akár „a rekkenő utcán”, vagy „geometrikus vasdobozokban”. Nagy ritkán azért nézzünk fel, hogy „zizzen-e az éterben kontakt”.

Lackfi János, Élő hal, Helikon, 2011.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.