Irodalom

Beszélgetés az olvasásról és az értékekről

2011. október 11. kedd

A Könyvhét szeptemberi számának bemutatóján a központi téma az
olvasási szokások megváltozása volt, amellyel idén nem először
foglalkoztak a lapban. A beszélgetésben az aktuális szám
interjúalanyai – vagyis Bodó Balázs médiakutató, György Péter esztéta,
Nagy Attila szociológus és Kőszeghy Péter főszerkesztő – vettek részt,
a rendezvény moderátora pedig Kőrössi P. József költő volt.

Elsőként Nagy Attila beszélt arról, hogy miért nem olvasnak a fiatalok – s egyúttal rámutatott az ezzel kapcsolatos kutatások hiányosságaira is. A szociológus szerint a jelenlegieknél átfogóbb vizsgálatokra lenne szükség: a PISA (Programme for International Student Assessment) például a társadalomnak csak egy szeletét tudja feltérképezni a kérdőív kritériumai miatt: maximum 15 éves, legalább hetedikes diákok az alanyok, így eddig kiszorultak olyan hátrányos helyzetű rétegek, akik bár ugyanennyi idősek, de nem járnak iskolába, vagy hetedik évfolyam alatti osztályba járnak. E gyermekek száma jelentősen torzít az eredményen. További buktató, hogy a felmérések – mint például a 2005 őszén elvégzett olvasásszociológiai vizsgálat –eredményei önbevalláson alapulnak, és nem minden esetben lehet kiszűrni a társadalmi kívánatosság-faktort – tette hozzá Nagy.

Ezután Kőszeghy Péter vette át a szót, aki az olvasás 1980-as évekig betöltött funkciója és mai szerepe közötti különbségekről beszélt. Régen a tudás a könyvön keresztül érkezett az emberhez, míg ma már különböző eszközök, rövidebb szövegek állnak rendelkezésünkre az információszerzéshez. A technikai változásoknak köszönhetően sokszor már nem is olvasunk el teljes egészében egy könyvet, helyette szövegeket, részleteket keresünk. A téma kapcsán Bodó Balázs is hangsúlyozta a könyv mint fogyasztási egység értelmetlenné válását – szerinte a funkcionális íráskészség ma leginkább arra való, hogy az audiovizuális tartalmakat el lehessen érni; ez az ún. audiovizuális vagy digitális írástudás.

„Bár az olvasás szokása megmaradt, a könyv mára kiment a divatból” – kommentálta György Péter az előtte elhangzottakat. Az esztéta szerint félreértést szülhet, hogy az olvasást általában normatív értelemben, „hosszú olvasásként”, antropológiai jelentéssel használjuk, miközben a mindennapi élethez elegendő a funkcionális olvasás. Ez társadalmi pozíciótól függetlenül érinti korunk népességét. Kőszeghy Péter ezzel szemben úgy gondolja, hogy az olvasás hat az emberek lelkére, értékrendet ad – bár azt ő is elismerte, hogy ma elsősorban nem szövegszolgáltatás folyik, hanem tartalomszolgáltatás. Nagy Attila szerint megszűnőben van a lineáris olvasás is: a linkeken keresztül ugrálni tudunk a szövegek közt, azonban az internetes dokumentumok nem olyan maradandóak, mint a könyvek. A nagyregények olvasásának visszaszorulását jelzi, hogy a tanulmányokban egyre több internetes hivatkozás található.

Körössy P. József ezután azt kérdezte a meghívottaktól, hogy vajon fetisizálja vagy inkább rombolja az olvasást az internet. Bodó Balázs gazdasági oldalról közelítette meg a kérdést: ha megvan az üzleti környezet is az újfajta olvasáshoz, akkor vajon visszaállítható-e a normatív értelemben vett olvasás? Vagy esetleg az olvasás népszerűsítésének egy új eszköze lehet az „instant szöveg” (online diskurzusok, fórumok, blogok)?

Kőszeghy Pétert a téma jogi vonatkozásai is érdekelték. Felvetette, vajon lehet-e beszélni copyrigthról az elektronikus szövegek esetében. Szerinte a DRM (Digital Rights Management) nem megoldás a szerzői jog megvédésére, de a nyolcvanas évektől kezdve már egyébként sem fontos a szerzői jog. „A modern írót a copyright tette íróvá, és a könyvek ára tartalmazta a szerző eredetiségéért járó fizetséget is. Esterházy Péter Harmonia caelestise azonban megkérdőjelezte ezt a klasszikus értelemben vett eredetiség-fogalmat.” Másrészt, a mai technikai adottságok képesek lennének biztosítani az alkotásokhoz való minél szélesebb körű hozzáférést. György Péter szerint fontos kérdés, hogy ebben a felemás helyzetben mit lehet tenni a kultúra fennmaradásáért nem piaci körülmények között. Azonos-e egyáltalán az írók piaci értéke, vagy mint a könyvkereskedelemben, úgy itt is különbséget kell tenni író és író között? Az esztéta szerint meg kell nézni, hogy a kulturális fogyasztás hogyan hat vissza a kulturális életre.

Kőrössi P. József végül visszakanyarodott a felmérésekhez azzal a kérdésével, lehet-e tudni, hogy kik olvasnak. Évről-évre ugyanazok? Az olvasók beletartoznak-e egy kulturális célcsoportba? Nagy Attila az ismert adatok alapján annyit mondott összefoglalóan, hogy a nők, az iskolázottak, a fiatalabbak és a városi lakók olvasnak. Ezen kívül kimutatható a vizsgálatokból, hogy a gyermekek számára fontos az olvasott történet, mivel saját életüket is történetben gondolják el. Az olvasás tehát nemcsak információszerzés, hanem lelki reflexió is. Éppen ezért a szociológus szerint mindegy, mit olvasnak a gyermekek, csak olvassanak, mert így tudják csak elsajátítani a szövegértés technikáját. Kőszeghy Péter egyetértett az elhangzottakkal. Rilkét idézve („Változtasd meg az életed!”) az értékközvetítés vonatkozásában a szépirodalmi alkotások fontosságát emelte ki. György Péter szerint a jelenkor olvasóinak feladata, hogy megtanuljanak felépíteni egy kulturális kommunikációt a nem-olvasókkal közösen.

Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum, 2011. szeptember 6., 17 óra

további írásai

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.