Irodalom

Szép versek 2011

2011. szeptember 24. szombat

A kötet a 2010-es év azon verseit tartalmazza, amelyeket szerkesztője, Péczely Dóra, a Magvető feje összeválogatott. Vannak versek Háy János, Kukorelly Endre, Sajó László, Tandori Dezső vagy Tolnai Ottó tollából, illetve a fiatalabb nemzedékből is sokan teret kaptak, köztük Acsai Roland, Kemény Lili, Ughy Szabina vagy Nemes Z. Márió.

„A versnek ilyen hülyén
– nagyon –  kell jónak
lennie, különben
rossz.  A vers attól vers,
ha valami ellenszenveset
vagyunk kénytelenek
megszeretni benne.”

A Szép Versek évente megjelenő kortárs magyar költészeti antológia, idén a 82. Ünnepi Könyvhétre került kiadásra, amelyet a József Attila-díjas író és költő Tóth Krisztina nyitott meg – ő is szerepel a tárgyalt könyvben. A Magvető egyébként 2011-ben ismét elnyerte az Év Kiadója címet.

Az első kötet, a Szép versek 1964, olyan költők verseit tartalmazta, mint Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes, Somlyó György, Juhász Ferenc vagy Orbán Ottó – több mint ötszáz oldalon. A Szép versek 2011 oldalszámban alig a fele ennek. Szerkesztője erről így vélekedik: „A szerkesztő elődeim azt a mintát követték, hogy a lehető legtöbben szerepeljenek a kötetben, én inkább arra helyeztem a hangsúlyt, hogy a költők versei megmutassák, hol tart most az adott alkotó a pályán” – persze ettől még szerepelhetett volna a kötetben több költő is. Péczely Dóra, a Magvető kiadó főszerkesztője immáron harmadik éve válogatja a Szép verseket.

Juhász Ferenc – több mint négy évtizeddel az első Szép versek után – az ideiben is szerepel, ám rajta kívül még ötvenöt költő versét tartalmazza ez a válogatás, akik közül több mint tíz először került bele a sorozatba. Leginkább azok, akik sokat publikáltak a 2010-es évben. Péczely Dóra válogatott az idősebb nemzedékből, a középkorosztályból és a legfiatalabbak közül is, hiszen így tükrözheti igazán a jelenlegi költészeti paletta sokszínűségét. Mindegyik korosztály, sőt szinte minden költő egészen más stílust képvisel. A legtöbben nem a hagyományos, kötött formát részesítik előnyben, ám vannak azért példák ennek ellenkezőjére is, kiemelkedő Juhász Ferenc, Tóth Krisztina vagy László Noémi egy-egy formailag kötött verse. Tóth Krisztinában nem hallgatott el a költő, annak ellenére, hogy mostanában prózaköteteket (is) publikál. Három verssel szerepel az antológiában, ezek egyike az Élfény, amely igen hatásos ritmusával és ismétlődéseivel mágikus erőt sugározva húzza magába olvasóját. Az ilyen rövid, néhány soros költeményeken kívül találhatunk a Szép versekben igen hosszú, alig tagolt verseket például Borbély Szilárd, Tolnai Ottó és Juhász Ferenc tollából.

Már régóta ismert kortárs költőként szerepel a könyvben Kukorelly Endre, aki Péczely szerint most formabontóvá vált azzal, hogy: „Nagyon érdekes, már-már az élőbeszéd határát súroló költészetet csinál”. Kukorellyre mindig is jellemző volt az élőbeszéd-szerűség, a beszélt nyelvi elemek és akár az msn vagy email-üzenetek stílusához közeli versbeszéd használata. A költeményei spontaneitást sugároznak, a hétköznapi események hétköznapi nyelven jelennek meg, ám „szereplőiben” általában van valami keserűen ironikus vagy humoros. A Szép versekben publikált ötoldalas verse is egy játékos szóáradat, ilyen részekkel: „Na heló már tűkön ülök mennék haza most épp 1 / óra 2 perc van visszaváltottam farmerre a csini / kosztümömből eszméletlen / sok passziánszot játszottam itt a gépen mert” és így tovább…

Korántsem Kukorelly a legfiatalabb költő az antológiában, hiszen 1984 óta jelennek meg önálló kötetetei. Van egy sokkal frissebb nemzedék is, köztük Simon Márton, Nemes Z. Márió vagy Krusovszky Dénes, akik a már feloszlott Telep-csoport tagjai voltak, utóbbi kettőnél „megfigyelhetőek poétikai átfedések, látszik hogy hatottak egymásra” – mondta a szerkesztő. S bekerülhetett a kötetbe olyan is, aki még csak tizenéves, és most kezdi az egyetemet – ő Kemény Lili, Kemény István lánya. A már Petri-díjas költőnő egy bemutatkozása így szól: „Egy terráriumban élek. Ady Endre van a falamon. Annyi növényem van, hogy ha nem porszívózok három napig, térdig járok az avarban. Szarkák raktak fészket az ablakom elé”. Lili két verse került bele az antológiába, amelyek a bűnök és a nemzedékek témáját járják körül.

A fiatal generációt képviseli Szöllősi Mártyás, Lázár Bence András vagy Ughy Szabina is, neki nemrég jelent meg az első kötete. Ahogy a Szép versek több költője, ő is sokszor merít a fővárosi élet mindennapi elemeiből: „turistáknak való, pesti hajnal. / Aztán az első 49-es, a Duna.”. Hartay Csabánál például így jelenik meg: „Rázkódtam a 47-es villamoson.”, „Álmomban még mindig a Szabadság utcában lakom”. Az antológia hiteles korrajzot ad, sok helyszínnel, Budapest többször felsejlik konkrét és explicit utalásokkal másoknál is, például Nemes Z. Máriónál: „visszautaznak / Pestre a zsidó orvosok.” vagy Poós Zoltánnál: „Vonulunk a síkság halvány izzása / felé, mint autókaravánok az M5-ösön”. Nemcsak a fővárost, hanem világunk tárgyait, divatjait, a popkultúra elemeit is bemutatják a versek: „Leo jégkrémre gyűjt.” (Hartay Csaba), „téged a CIA küldött” (Háy János), „egyél / valami fincsi epret / habbal túró / rudit párizsis zsömlét” (Kukorelly Endre), „talán az utolsó randitok volt az Esőember / (…) A mozitól kétszáz méterre, / a Szabadság téri lakótelepen lakunk” (Toroczkay András).

A versek mind lapokban jelentek meg, többek között az Élet és Irodalom, a Holmi, a Jelenkor, a Kalligram, a Műút, a Népszabadság vagy az Ex-Symposion hasábjain. Talán a következő Szép versekbe már belekerülhetnek olyan alkotások is, amelyeket a szerzők saját kötetükben publikáltak csupán, vagy akár a blogjukon. Ám azon felül, hogy honnan,  kérdés az is, hogy miért éppen az a vers kerül be, amelyik. Valójában ez szinte csupán a szerkesztőtől függ. És hogy mit választ a szerkesztő? Elég nagy szabadsággal bír, nyilván szubjektív érzései szerint dönt, persze próbálva a legjobb verseket kiválasztani. De mitől jó egy vers? Erre mindenki másféle választ adna. Nézzük most meg Vörös István válaszát, akitől a mottó is származik – egy részlet a Szép versek 2011 legutolsó költeményéből.Vörös szerint „A kötött vers és a szabad-/ vers ugyanattól jó. / A formától. Csakhogy / a forma éppen más / bennük. Az egyikben / a szabadság hiányától // fulladunk a vágyig. / A másikban a kötöttség / hiányától fulladunk / a vágyig. Alig marad idő / a szavak jelentésére”.

Szép versek 2011, Budapest, Magvető, 2011.

további írásai

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.