Irodalom

Petri György a Gödörben

2011. szeptember 25. vasárnap

Szeptember 14-én a budapesti Gödör Klubban különleges programon vehettek részt Petri György költészetének kedvelői. A klub Vallai Péter és David Yengibarian irodalmi estjét kínálta a költő verseiből.

David Yengibarian örmény gyökerű zenéje a kortárs jazz és az argentin tangó egyedi ötvözetével izgalmas élményt nyújt, néhol Astor Piazzolla világa, néhol Yann Tiersen juthat eszünkbe róla, de tőlük mégis egészen különböző zenét játszik. A jereváni születésű tangóharmonikás improvizatív zenei betétekkel kísérte a Vígszínház színészének, a Jászai Mari-díjas Vallai Péternek előadását.

Az előadás dohányfüstös félhomályban kezdődik. Yengibarian kezébe veszi fekete Scandalliját, néhány perces harmonikajátékával hamar feloldja a feszültséget. A nézőtéren sokféle ember ül – és áll, mert annyian vannak –, a legtöbb közülük fiatal, a levegő zajos, alkoholgőzös. Vallai rágyújt, majd a harmonikaszóló után készülődő csendben elkezd szavalni. A Beckett-szinopszissal kezdi, ám hamar meg is áll, hatásszünetet tart a vers utolsó előtti mondatának közepén: „Megvárják [ezután hosszú, feszült csend], amíg a várakozás elviselhetetlenné válik”.

A nagyjából húsz vers közül kiemelkedik az Egy szigorúan ellenőrzött klub című, amely nevetést és komorságot is tartogat a közönség számára, s ezek élőszóban, Vallai előadásában sokkal jobban hatnak, mint írásban. Így kezdődik:

„Undorító voltam, mint mindahányan,
egyszer a Maya télikabátzsebébe hánytam,
merthogy épp a Zeneakadémián voltunk,
és kínos lett volna, ha emberi mivoltunk
eruptíve nyilvánítja, hogy mi voltunk.”

A vers könnyeden is komor, humora ironikus: „oda cipelte Erdélyi Miki minden esten / rákját, demonstrálni, miként győz a szellem a testen” – s nem hiányzik belőle az önkritika, vagy inkább önismeret sem: „mert te biztosan jobban szeretted volna ezt / tiszta fejjel megbeszélni. Viszont tudtad, / hogy én szesz nélkül nem tudok huzamosabban figyelni, illetve / kizárólag arra, hogy valamit kellene innom” (Az ilyen fontos beszélgetések) – Vallainak kifejezetten jól áll ez a stílus. A hatás kedvéért felolvasás közben gyakran kortyolgat a borából és szív néhány slukkot a cigarettájából… Rengeteget számít, kinek a szájából halljuk a verseket, Vallain érezni lehet az akarást, a kellő alázatot, a humort, így Petri verseinek jó interpretálója. Az alkohol Petrinek azért „jobban állt”, számára az a napi rutin része volt. Ahogy ő fogalmazott a kilencvenes években: a szesz neki „a frakcionált öngyilkosság elmélete”volt.

Ahogy mindig, most is nagy hatása van a Hogy elérjek a napsütötte sávig című versnek, ami Petri talán leghíresebb költeménye. Ez a címe Kamondi Zoltán Petriről szóló dokumentumfilmjének és Fazekas Zoltán három éve készített kisjátékfilmének is, amely a versben rejlő történetet dolgozza fel. Az őszinte vallomás Vallai hangján kifejezetten hitelesnek tetszik, egy visszatekintés, az idősebb férfi konfessziója fiatalabb korának szégyellhető titkairól.

Vallai Péter nem először adja elő Petri verseit: hallhattunk tőle tavaly önálló estet is Petri György halálának tizedik évfordulóján, ám akkor Yengibarian zenei betétjei nélkül. A harmonikás részek által sokszínűbbé válik az előadás, kevésbé lesz tömör. A zene képes hangulatot teremteni, egy-egy komorabb tónusú, mélyebb dallam például megelőlegezi az utána következő vers(ek) atmoszféráját. Így van ez a Randevú előtt címűnél is, amelyet előkészít a dallam, de maga a néhány soros költemény is előkészíti az utána következő A fájdalmas szerető énekeiből és a K. M. szerelmes éneke című költeményeket. Előbbi a megszokásból unalommá fáradó párkapcsolatról szól, utóbbi aztán feloldja a feszültséget a nők számonkérésével:

„Mért nincs egy rendes nő? Aki nincs.
Ezek mind
vannak: szelelnek, párolognak,
szaguk van. Akkor is nő a hajuk,
amikor gépelek. Pedig csak azt kérem, hogy ne.
Ez a legkevesebb.”

Eközben már Yengibarian is rágyújt, maga is vigyorog a versen, majd amikor annak vége, ismét zenél, ezúttal egy harsányabb, gyorsabb dallamot improvizál, fokozatosan váltogatva a pianót és a fortét. Utána a Sári ne vigyorogj rajtam következik, Yengibarian kérésére, majd ismét harmonikaszó jön – komor, szomorkás, felkavaró zene –, ez már jelzi a performansz végét: emlékező könnyedséggel zárul. Ám ráadásként kapunk még egy költeményt, a Körülírt zuhanás kötet kezdő versét, a Viturbius Acer fennmaradt verse címűt, amely egyébként cenzurális okokból annak idején kimaradt Petri első kötetéből, és végül a második legelején jelent meg. Nem azért, mert a politika akkor már engedélyezte, hanem mert hanyagságból figyelmen kívül hagyta, így véletlenül jelenhetett meg. Ez a korai vers pontosan szemlélteti az idő múlását és a nihilt, Petri félelmét, a jövőnélküliséget: „A levegőégbe süti farkát / mind, aki a jövőt akarta”.

további írásai

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.