Képzőművészet

Múzeumi önreflexió

Helyszíni szemle a Ludwigban
Kiss Borbála
2011. szeptember 25. vasárnap

Az a művészet, amit a múzeumban látunk – így szól a szellemes meghatározás. A Ludwig Múzeum első állandó kiállításának huszadik évfordulója alkalmából magába tekint, múzeumi funkcióit, feladatait és kritikáját is számba veszi. Teszi ezt akár ironikusan, külsőségeiben szocialista mintájú elégedettségi felmérés készítésével dogozói között, akár modern és kortárs művészek intézménykritikus alkotásainak felvonultatásával.

A folyamatosan változó múzeumi funkciók hangsúlyeltolódást mutatnak, mely legmarkánsabban a kortárs művészeti múzeumokat érinti. Ennek legfontosabb eleme a cselekvés szerepének megnövekedése a tárggyal szemben – így a múzeum sem elsősorban passzív „tárolóhelyként”, hanem komplex kulturális központként működik, melynek talán legjobb példája a Pompidou központ rendszere. A Ludwig Múzeum tisztességgel követi ezt a trendet; filmvetítések, előadások, színes programok tarkítják repertoárját.

Az október 23-áig megtekinthető Helyszíni szemle – A múzeum a múzeumról című tárlat a múzeumreflexió 60-as, 70-es évekbeli előzményeitől a kortárs megmozdulásokig mutat átfogó képet arról, hogyan látják a művészek a múzeum intézményét, mely tulajdonságait domborítják ki kritikus nézőpontjukban. A klasszikus értelemben vett műalkotások száma visszaszorul – jellemzően a dokumentum, azaz a videó, a fénykép vagy akár a hangfelvétel játssza a legnagyobb szerepet. Ezek nagyrészt magyarázatot igénylő műfajok, némelyek nehezen értelmezhetők a körülményeket leíró feliratok nélkül, így kár ezek elolvasását elmulasztani.

Egy művészeti múzeum talán legfontosabb működési területe a műtárgyszerzés, annak kiválasztása, hogy mi alkotja majd a jövő művészettörténetének maradandó részét. Ezt figyelembe véve készítettek avantgárd művészek olyan műtárgyakat, melyek nem illeszkednek a műtárgypiac igényeihez, így – legalábbis egy darabig – nem kerülhetnek múzeumba, vagy olyanokat, melyek eleve múzeumi térbe készültek. A szelekcióval a múzeum felsrófolhatja egy művész vagy egy tárgy árát, így a művészeti piac diszfunkcióinak korrigálása is tényezővé válik, különösen a kortárs, újító, (még) el nem fogadott alkotóknál.

A tárlat anyagát részben magyar és régióbeli művészek 70-es évekbeli alkotásai teszik ki, amelyek elsősorban a múzeumot mint a politikai hatalmat képviselő intézményt állítják pellengérre; a múzeumot, ahová újító szellemük miatt nem, vagy csak ritkán volt esélyük bekerülni, ahol a hivatalos művészetet csak hivatalos keretek között lehetett megtekinteni, ahol a magas és a tömegkultúra élesen elkülönült. „Létezik-e a kép, ha nem nézi senki?” – tette fel a központi kérdést a művészet szerepéről Birkás Ákos. Ugyanez másképp: a kiállítás recepciója fontosabb lehet, mint maga a kiállítás; Thomas Struth a múzeumban nézelődőket fotózza, Allan Sekula hanginstallációt készít egy galériában beszélgető közönségről.

Mára a szórakoztatás előlépett a múzeum klasszikus feladatai közé, méghozzá előkelő helyre, hatalmas és briliáns múzeumépületek jelentek meg, melyekben szinte teljesen elvész az egyébként is második helyre szoruló műtárgyanyag, de ezt képviseli a koncepciótlan, turistacsalogató műtárgy-összevásárlás, a Guggenheim-szindróma is. A múzeumok piaci működését Hubert Czerepok videója figurázza ki: a nyitott, barátságos múzeumigazgató körbevezet néhány fiatalt, köznyelvi fordulatokkal magyaráz, interakcióra buzdítja őket, de időközben komoly visszásságokra derül fény (mobilon eladja a falon lógó képeket, több hamisítvány is található a múzeumban stb.).

S ha már a kiállítás megnyitójának videója is kiállított alkotás, ha a múzeum dolgozói is osztályozhatták munkahelyüket, miért ne mondhatna véleményt a látogató is? Ezt egy humoros felmérés képében teheti meg, ami az SMS (Sick Museum Syndrome) nevű tünetegyüttest vizsgálja. A kiállítás látogatása során felmerült kérdéseinkre talán majd választ kaphatunk a Téreltérítés Munkacsoport kutatásából, mely górcső alá veszi a modern múzeumépület károsanyag-kibocsátását, a múzeumban elvárt viselkedésformák, a szabályozott környezet befolyását és a kiállított művek komplex mentális hatását is.

A múzeum a múzeumról című kiállítás, Ludwig Múzeum, 2011. július 22. – 2011. október 23.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.