Képzőművészet

Magáért beszél!

2011. szeptember 25. vasárnap

2011. július 16-tól szeptember 4-ig volt látható a Magyar Nemzeti Galériában A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület éves kiállítása, amely a Magáért beszél címet viseli. E fiatal generáció munkássága azért fontos, mert előrevetíti a jövő művészeti szemléletét, tehát a most látható művek a későbbi évek alkotásaiban is visszaköszönhetnek, ezért, hogy haladjunk a korral, érdemes volt ellátogatni a kiállításra és jól megnézni magunknak, mit tartogat a jövő a (képző)művészet számára.

A kiállítás nagy teret kapott, hiszen több szinten és több teremben voltak láthatók az alkotások, amelyek három téma köré szerveződtek: A médium mindegy, legfontosabb az üzenet; Napi rutin – az ember esendő; Kísérleti egoizmus. Festmények, fotók, szobrok, installációk, videók és kivetítések —  egyszóval különböző és sokszínű alkotások kaptak helyet a termekben, ahol mindenki megtalálhatta a neki tetsző, őt leginkább megragadó művet vagy műveket. Fontos azonban, hogy kellő nyitottsággal álljunk a bemutatott darabok elé, mert aki csak végigszalad előttük, nem biztos, hogy értékelni tudja őket. Kortárs, most formálódó művészetről lévén szó a laikus vagy akár a művészeteket kedvelő ember számára is kihívást jelenthet egyes művek befogadása. Próbáljunk elidőzni az alkotások előtt, esetleg a tematikai beosztás segítségével ráérezni a kiállítás ízére.

A legelső helyszínen A médium mindegy, legfontosabb az üzenet kategória köré csoportosuló műveket tekinthettük meg. Itt, mint az elnevezés is mutatja, az alkalmazott technika által bemutatott téma a meghatározó. A művész dönti el, hogy milyen technikához nyúl, hogy a mondanivalóját kifejezze. Ebben a kategóriában számomra a legérdekesebbek Szabó Klára Petra munkái: az Érinthetetlen, a Gyónás és a The only thing standing in between you and me is reality. De Albert Ádám Goethe dolgozó szobája és Humboldt dolgozószobája előtt is hosszan elidőztem. Rajtuk kívül még számos alkotó és alkotás képviselteti magát a témában.

Az emeleti termekben a Napi rutin — az ember esendő kategóriában megjelenő alkotások kaptak helyet. Ezek közös jellemzője, hogy alkotóik az aktuális és meghatározó politikai, kulturális és társadalmi kérdésekre reagálnak, és egyúttal saját nézeteiket, véleményüket is kifejezik a témában. Érdekes Oravecz Tímea Anita Cosmopolitan címet viselő filmje, melyben egy fiatal lány szavain keresztül tárul elénk a mostanában igen sokat emlegetett „magyarként külföldön”-téma. Ötletes és nagyon igaz Borsos Lőrinc A pénzünk útja című alkotása.  Egyszerre vidám és szomorú Borsos János és Lőrincz Lilla V. kerületi szoborpályázati anyag című munkája. Elgondolkodtató Kaszás Tamás Fametszet-tervek figyelmeztető plakátokhoz című alkotása, amely az egyre aggasztóbb kőolajproblémát állítja középpontba. Szintén szót érdemel Gruppo Tökmag Rózsafautcája, amely azért érdekes, mert bemutatja a műalkotás ihletét, keletkezésének történetét és magát a műalkotást is.

A kiállított munkákat nagyon érdekesnek és elgondolkodtatónak találtam, talán azért, mert a világban jelenleg zajló eseményekre, folyamatokra reflektálnak. Noha ezeket az alkotók saját művészetükön keresztül mutatják be, a ma emberének, aki szintén érdekelt ezekben az eseményekben, talán könnyebb befogadnia, saját maga számára értelmeznie. Rengeteg kreatív ötlet és sokszínűen megvalósított elképzelés kapott helyet a kiállításon.

A harmadik, utolsó kategória a Kísérleti egoizmus nevet viseli. Itt kicsivel kevesebb alkotás látható, mint az előzőekben. A kiindulópont a művész érzéseinek, saját világszemléletének kifejezése a műalkotáson keresztül, úgy, hogy azt a befogadó is közel érezze magához. Mivel a művész egyénisége és saját véleménye kerül középpontba olyan élethelyzetekben, amelyek minden ember számára szubjektívek, ezért kicsivel talán nehezebb a befogadás, mint az előző kategóriák esetében. Figyelemfelkeltő a Szabó Eszter által készített Mária című alkotás: egy falra kivetített hölgy beszél arról, hogy milyennek látja magát.

A kortárs képzőművészet kapcsán gyakran hallani, hogy „ilyet én is tudnék csinálni” vagy „ennek semmi értelme”. Ezeket a kijelentéseket felejtsük el, hiszen, ha mi is tudnánk ilyet csinálni, akkor miért nem a mi alkotásaink szerepelnek a kortárs kiállításokon? Az értékelés és az ítélkezés helyett pedig csak próbáljuk meg élvezni a látottakat. A jelen művészete kiindulópontját képezi majd a jövőének, örüljünk annak, hogy mi is a folyamat részesei lehetünk! Aki látta a kiállítást, gazdagabb lett a kortárs művészet kínálta új élményekkel.

Fiatal Képzőművészek Stúdiója: Magáért beszél című kiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, 2011. július 26. – szeptember 4.

további írásai

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.