Irodalom

Káosz a cirkuszban

Márton László: Te egy állat vagy!
2011. szeptember 23. péntek

„Azt hiszem, akkor járok el tisztességesen, ha máris tudatom az olvasóval, hogy a címben szereplő kutyuskát sohasem láttam, és tulajdonképpen semmit sem tudok róla. Fogalmam sincs, vajon Flokinak vagy Bimbinek hívták-e (ez a két kutyanév jut eszembe arról a városról, ahol az alábbi történet játszódik).” – így indul Márton László Te egy állat vagy! című elbeszéléskötetének első, A kutyuska című novellája. A bizonytalanság, ami az idézett szövegrészben megjelenik, tulajdonképpen az egész történetet jellemzi, illetve nem csak azt, hanem a teljes kötetet is. A narrátor folyamatosan hangsúlyozza, hogy amit elmesél, az puszta fikció, amelyet kénye-kedve szerint teremt. Ezzel saját hitelességét kérdőjelezi meg. „Egyre közelebb és közelebb hajolok a nem létező varjúhoz, ehhez a megnyesett szárnyú fikcióhoz. Ha leírnám a külsejét, akkor egy másik, teljesen érdektelen varjún végzett megfigyeléseimet lopnám el önmagamtól…” (A varjú). Ezenkívül szüntelenül reflektál az írás folyamatára, több esetben különböző prózapoétikai technikák erőltetett alkalmazásával.

Márton László könyvhétre megjelent kötete alaposan kidolgozott koncepció szerint épül fel. Mind a tíz novellának egy-egy állat a címszereplője, azonban a történetek nem róluk, hanem átlagemberek tragédiáiról szólnak. Minden egyes történettel egy cirkusz új szobájába nyithatunk be, ahol a hősök elvesztették idomárszerepüket, s az állatias ösztön győzött felettük. A címadó mondat újra és újra megjelenik a szövegekben, mint burkolt vagy épp egyértelmű figyelmeztetés: „Te nem vagy ember!” – hol törölközőbe hímezve (A kaméleon), hol egy beteg ember mantrájaként (A féldisznó), hol pedig egyszerű szemrehányás formájában (A papagáj) tűnik fel Az elbeszélések szerkezete is hasonló, s bár állandó narrátor nincs, mindenhol egyes szám első személyű az elbeszélő. A kaméleonban – a kötetben egyedüli kivételként – nem férfi, hanem egy fiatal nő meséli el párkapcsolatának és kaméleonjának végnapjait, sanyarú családtörténettel fűszerezve. A gúny és az abszurd szerzői humor állandó részei a novelláknak, azonban sok írásban fellelhetőek eltúlzott humoros elemek (muflon-teflon) – olyan ősrégi, szakállas viccek, amelyektől még akkor is égnek áll az olvasó haja, ha pusztán a korrajz részének tudja be őket. Az egyes elbeszélésekben megjelenő túlmagyarázás ugyancsak zavaróan hat; mintha Márton nem bízna az olvasó szövegértési készségében. „A gyertyatartót odaállította az asztalka szélére, melyen még mindig ott hevert A sérült című regény javításra váró levonata. Ezt a munkát Viola már nem tudta elvégezni. Ő volt az igazi sérült, őt kellett volna kijavítania valakinek.” (A papagáj)

A novellákban rendelkezésünkre állnak olyan elemek (tárgyak nevei, intézménynevek, újságcím), amelyek segítségével minden történetet el tudunk helyezni térben és időben. Az egyes korok társadalomrajza már-már szociográfiai pontosságú. Ám az elbeszélés nem minden esetben áll meg a leírásnál – olykor társadalomkritikába fordul; A makákó például ijesztő és tragikus képet fest napjaink társadalmáról, a kegyetlenségről, tudálékosságról, a gyorsan terjedő, alaptalan pletykák veszélyéről és a rombolás közösségformáló erejéről. Kettős befejezést kínál: egy véresen végzetest és egy félig happy endet. Nem ez az egyetlen történet, aminek nincs egyértelmű befejezése, ilyen A varjú is, amelyben valójában semmi nem világos: sem a történet eleje, sem a vége, sem az, ami közben történik, mert csak azt tudjuk meg, mi történhetett volna. Ez azonban még mindig jobb, mint az asszociációk és élettörténetek tengerében hánykolódni: bár a könyv alapkoncepciója logikus és kidolgozott, ez nem mondható el a kötetben szereplő minden elbeszélésről – a szerző, aki máskor túl határozottan is irányít, sokszor épp a mélyvízben engedi el kezünket.

A kötet egyik legjobb és leghosszabb története A papagáj, amely terjedelme miatt akár kisregénynek is tekinthető. Az elbeszélés Juhász Sára és Pelczer kapcsolatát dolgozza fel, ebbe szövődik bele egy kislány sorsa, illetve Shakespeare Othellójának sorozatos szövegbeli említésével felsejlik Sára anyjának, Nagyell Violának szerelmi tragédiája. A könyv kiterjedt intertextuális hálóval rendelkezik, rendszeresen idézve meg más szerzők műveit az egyes elbeszélésekben. A szerelemre vágyó légikisasszony visszatérő alakja a temetőben (A féldisznó) Krúdy Szindbád-novelláit hívja elő; de előfordulnak vendégszövegek például József Attilától (Az egér) és Petri Györgytől (Az egér, A kaméleon) is. Szövegközi utalásaival és állandó asszociációs játékával Márton László cirkuszba, s egyúttal látványos labirintusba is csábítja olvasóját – az út során idővel minden ösvény ismerősnek tűnik, s egyre közelebb visz a történet mélyén várakozó Minotaurushoz: a mindenkiben ott lakó emberállathoz.

(Márton László: Te egy állat vagy!, Jelenkor, Pécs, 2011.)

további írásai

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.