×

Emlékkép

Kalász Márton

2011 // 09
Ismét apám van soron – s ha emlékeim
bennem ennyit vergődnek így, akár tudom,
valami, e szűk lét, itt omlóban. Csodálatom
mégis ma még álmomba is velem átköltöző,
féltett, igaz kép – nem szüntelen képzeletem
teremtené: mindazáltal apám
áll, még hajnali homályos szobában,
áll, én, mint sose nézhettem, teljes meztelenül.
Anyám egy melence vizével fürdeti,
törli, apám fésületlen hajkoronán matat –
én, mindezt az ágy felől láthatom. Apám,
ami – történet valóban, kevéssel virradat után,
frissen lett ládával, férfitársaival a város felé
indul. Annyi e dombvégről, még látszunk, még éltünk nekik.

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni. 

Ajánló

A Kortárs áprilisi számából ajánljuk

Koblenc Zsuzsanna: Ottó a szélben
Tóth László: Az eltüntetett vers(szerűség) és a „nyakoncsípett idő”. Futamok Vida Gergely verseihez
Fábián (T.) László: Észrevételek és javaslatok a közoktatás rendszerének korrekciójához II.
Kollarits Krisztina: Vastag Andrea / Csinszka – a „Halálra szánt, kivételes virág”
Artzt Tímea: Tóth Krisztina / Világadapter

Bővebben