Mappa

Az e-book: jövő vagy utópia? I. rész

2011. szeptember 26. hétfő

Új fogalmak

Sokan a könyvpiac jelenlegi problémáinak megoldását az e-book-ban látják. Írásomban arra keresem a választ, hogy vajon mitől lehet az e-könyv az a mérföldkő, ami megváltoztathatja a könyvpiac állapotát, valamint ezzel kapcsolatban a kulturális helyzet egyéb problémáira is kitérek.

Az e-könyv letölthető dokumentum, melynek mind az olvasása, mind a terjesztése elektronikus formában történik. Két kategória állítható fel: van olyan e-könyv, amely rendelkezik nyomtatott alappal („offline változattal” – ahogyan Szabó Gábor, a Fókusz Könyváruház igazgatója fogalmaz), és van olyan is, amely csak számítógépen létezik.

A e-szöveget többféleképpen lehet megjeleníteni: egyrészt a számítógép felületén, másrészt különböző készülékeken (laptopon, iPadon, okostelefonon), valamint – ami igazán forradalminak számít manapság az elektronikában és a könyvpiacon – úgynevezett e-book olvasón, e-readeren is. Ez utóbbi megjelenítő felülete az e-papír, egy e-ink technológiával[1] készült vékony acéllemez, ami a szakértők szerint még fejlesztésre szorul, ugyanis jelenleg csak „fekete-fehérben” tud megjeleníteni (a lemezek közötti folyadékkristály fekete és szürke). Működése során a szemcsék elektromosság hatására a megfelelő módon válnak ki, így mutatják meg a szöveget. Az e-papír azért egyedülálló, mert nincs folyamatos képfrissítése, ezáltal a számítógéppel ellentétben nem károsítja a szemet. A készítők azt a hatást próbálják elérni, mintha hagyományos könyvet olvasnánk. Ma már van olyan készülék, ami a szürke tizenhat árnyalatát képes megjeleníteni, így a kontraszt szempontjából olyan, mint a nyomtatott könyv.

Az e-könyv olvasókban is e-papír van, aminek alacsony energiaigénye lehetővé teszi, hogy a készülékek mérete, formátuma is kényelmesebb olvasást biztosítson, mint például a laptopé. Egy e-reader nagyjából megegyezik egy kisebb könyv méretével és súlyával. Az e-olvasók ára harmincezer forintnál kezdődik. A piacon elérhető ebook-olvasók közötti árkülönbségek a különböző szolgáltatásokból erednek. Az alap ekönyv-olvasók még nem érintőképernyősek, és számítógépen keresztül, USB segítségével tölthetők rá az anyagok. Középkategóriásak a WiFi-s, érintőképernyős készülékek, amelyekre már az internetről tölthetők le a könyvek. A legfelső kategória a Magyarországon nemrég forgalomba került, SIM kártyával rendelkező olvasóké, ezekkel gyakorlatilag internetezni is lehet. Az e-olvasók akkora – és bővíthető – tárhellyel rendelkeznek, olyan nagy számban képesek dokumentumokat tárolni, hogy nem tűnik valószínűnek, hogy a nagy tárhely egy magánszemély számára kihasznált legyen. A készülékek akkumulátora tölthető, rengeteg időt kibírnak töltés nélkül, mivel csak lapozáskor fogyasztanak energiát.

Az e-könyvek letöltése olvasókészülékekkel egyelőre még céghez kötött. Általában úgy veszik az emberek az e-readereket, hogy megnézik, mely webhelyről akarnak e-bookot letölteni. Az e-könyvet árusító webhelyek természetesen preferálnak egy-két e-olvasót, amivel letölthetők a könyveik. A jelenség oka, hogy többféle titkosítási rendszer létezik. Konkrét webhelyeken fel vannak sorolva (alkalmazás formájában), hogy honnan vásárolhatunk e-könyvet az olvasón elhelyezett titkosítási rendszer-kompatibilitástól függően[2]. A letöltés úgy működik, ahogyan minden más elektronikus vásárlás. Egyelőre még főleg számítógépes vásárlások a jellemzők, tehát nagyrészt az emberek inkább asztali gépen vagy laptopon veszik meg a könyveket, majd onnan töltik az olvasóra. Ez főleg a marketing területén használt kifejezéssel élve, az „innovátorok”[3] csoportjának köszönhető, tehát azoknak az embereknek, akik megjelenéskor egyből megvették a terméket, így a legtöbb e-könyv fogyasztónak még olyan e-olvasója lehet, ami valószínűleg nem képes csatlakozni az internethez, és onnan letölteni az e-könyvet.

A digitális jogok

Az e-könyvek elterjedésével párhuzamosan kialakult az illegális előállításuk és forgalmazásuk. Az illegális másolatok készítését különböző kódolási technikákkal lehet megakadályozni. Mára egy egész üzletág foglalkozik ezzel is: különböző formátumokat, illetve ezekhez tartozó olvasó- és szerkesztőprogramokat hoznak létre bizonyos cégek, ezen kívül vannak kifejezetten titkosítással foglalkozó vállalatok, akik terjesztőhálózatoknak is dolgoznak alvállalkozóként.

Azoknak, akiknek fontos, hogy a vásárlás előtt kezükbe fogják, átlapozzák a könyvet, megoldásként kínálkozik az e-könyv egy bizonyos részletének elérhetővé tétele, hogy beleolvashassanak az érdeklődők. A rövidebb terjedelmű műveknél azonban fennáll a veszély, hogy könnyebben átkerülnének a titkosított tartalmak is HTML formátumba (a MEK, az EPA és a DIA mintájára, csak szerzői jogi támogatás nélkül),[4] és mindenki számára ingyen elérhetővé válnának az interneten. A beleolvasás igényét próbálja kielégíteni a Google Books[5] üzleti keretek között. Itt a könyvek szövegében lehet keresni, majd a kapott találatok megjelenítik a könyv megfelelő részét, ahol megtekinthető néhány oldal belőle, ezen kívül ajánlások szerepelnek a találatokban, valamint az is megtudható, hogy hol kölcsönözhető vagy vásárolható meg az adott kiadvány. A szerzői joggal már nem védett könyvek teljes egészükben elolvashatók és ingyen lementhetők a honlapról. A készítők az oldalt eredetileg egy óriási könyvmegosztó bázisnak tervezték, azonban a Google aránytalanul nagy versenyelőnye,[6] illetve eddigi nem teljes mértékben szabályosan folytatott tevékenysége[7] miatt valószínűleg egy ideig még marad jelenlegi formájában. Lentebb látni fogjuk, hogy a könyvtárak is hasonló megoldásokban gondolkodnak. Az online boltok és egyes kiadók is igyekeznek pótolni a kézbevétel élményét olyan formában, hogy egyrészt néhol beleolvashatunk a könyvbe[8] (bár ez kevésbé jellemző), másrészt az olvasók véleménye kommentekben[9] jelenik meg a könyvek alatti felületen. A későbbiekben esetleg helyet kaphatnának a könyvekről írt szakmai kritikák is, de ehhez előbb változásra lenne szükség a magyar irodalmi életben.

Titkosítási módszerek és az ezekkel kapcsolatban felmerülő problémák

Nemcsak az e-szövegek megjelenítésre alkalmas készülékeket nevezzük e-book olvasónak, hanem magát a programot is, amivel megnyitjuk. Az e-könyvek illegális terjesztése ellen, a jogtulajdonosok, szerzők és kiadók érdekeinek védelmében különböző titkosítási rendszereket dolgoztak ki a programok fejlesztői. Az e-könyvek különböző szintű korlátozásokat tartalmazhatnak a DRM (Digital Rights Management) segítségével. A DRM korlátozhatja, hogy hány másolat készülhet adott könyv különböző eszközökön történő használathoz, tilthatja a nyomtatást, a módosítást, a szövegfelolvasást, valamint szabályozhatja a kölcsönzést. A védelem szintjét a kiadók és a forgalmazók határozzák meg. A titkosítások formátuma azonban nem egységes. Európában az ePub formátumhoz kapcsolható Adobe DRM rendszer terjedt el. Még nem létezik egyértelműen hatékony megoldás a feltörés ellen, de a DRM üzemeltetői szerint túl nagy befektetés szükséges a feltörő programok kidolgozására irányuló fejlesztésekhez, ezért nem éri meg ezzel foglalkoznia senkinek.

A szakértők szerint a DRM-nél hatékonyabb megoldás lehet a másolásvédelemben a digitális vízjel, amelynek célja a kép-, film-, hang- vagy szövegfájlok tulajdonjogainak megóvása. Tehát nem az illegális terjesztést korlátozza, hanem az így közreadott példányok származási helyét és szerzői jogát teszi ellenőrizhetővé. Alapvetően két fajtája létezik: az emberi érzékszervek számára látható, illetve a rejtett, de lehetséges a kettő kombinációja is. A digtális vízjel továbbfejlesztett változata a dinamikus vízjel, ami tartalmazza a felhasználó azonosítóját, a letöltés időpontját és egyéb adatokat. Ma már nemcsak a számítógépen, hanem mobiltelefonokon és egyéb elektronikai olvasó eszközökön, internetes terjesztésnél is alkalmazható ez a megoldás.[10]

A titkosítási rendszerek ügye a mai napig megoldatlan, folyamatosan különböző problémák merülnek fel velük kapcsolatban. A könyvtárak, valamint az Európai Unió adatvédelmi és adatbiztonsági tanácsadó testülete aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az egyre jobban terjedő digitális jogkezelési technikákat, különösen a használók azonosítására szolgáló digitális vízjeleket az emberek tisztességtelen és fölösleges megfigyelésére is fel lehet használni: vannak olyan programok, amelyekkel a felhasználók összes lépését nyomon lehet követni, egyben rögzíteni is. Márpedig igen sértő beavatkozást jelent a magánszférába, ha valakiről minden olyan adatot összegyűjtenek, amelyből meg lehet állapítani, mikor mit olvasott, nézett vagy hallgatott meg az interneten.[11] Abból a szempontból nem jogosak ezek a tiltakozások, hogy mindenhol ellenőriznek bennünket: a mobiltelefon készüléke és kártyája is bemérhető, illetve bármilyen fizetős internetes szolgáltatást veszünk igénybe, adatainkat tárolják. Nem értem tehát, miben lenne ennél jogsértőbb a védelmi rendszer, hiszen ma is legalább IP cím alapján meg lehet állapítani, ki, mikor, milyen könyvet vásárolt, milyen videót nézett, mely honlapokat látogatta, stb. Ami pedig az illegális másolásokat illeti, a vízjel jogosan segítené az internetrendőrség munkáját (már ha segítené, hiszen tudjuk, hogy a törvényellenes terjesztéseknek csak töredéke kerül elbírálás alá). Az is igaz viszont, hogy egyelőre nincs egységesen szabályozva, hogy melyik programmal hány másolat készíthető legálisan, így e szempontból helytálló lehet a tiltakozás.

Problémás a kereskedelmi különbözőség is, vagyis vannak könyvek, amelyeket letöltött fájlokként forgalmaznak, másokat pedig az interneten lehet megtekinteni a megadott kódú helyekről (pl. számítógép esetében IP címekről). Az első verzió esetében, ha csak egy helyen engedélyezi az olvasóprogram az olvasást, akkor a készülék megsemmisülése esetén nem tisztázott, hogy újra meg kell-e vennie a vevőnek a könyvet, vagy egy szolgáltatói távellenőrzéssel lehet-e új fájlt igényelnie. Az internetcsatlakozást igénylő megoldás esetén azonban az első generációs készülékekkel rendelkezők kerülnének hátrányba, így az e-könyv fogyasztók első hullámának jogosan lehetnek panaszai ezzel kapcsolatban. Én mégis inkább ez utóbbit tartom járható útnak, mert az újabb felhasználók esetében kikerül néhány terjesztési és hordozót érintő problémát.

A DRM üzemeltetői tudják, hogy mint minden, ez is feltörhető, de szerintük túl nagy a költség ahhoz, hogy ne érje meg feltörni. Jelen pillanatban a DRM rendszer használhatósága melletti és elleni tábor is elég nagy, de igazából ma még nem lehet tudni, kinek van igaza.

Lehetőség van e-könyv kölcsönzésre is, és talán ez a jövőben is egy baráti megoldás lenne mindenki számára. Az e-könyv kölcsönzés úgy működik, mint a vásárlás, azzal a különbséggel, hogy a letöltött tartalom csak egy meghatározott ideig tekinthető meg, és az ár attól függően változik, mennyi időre kölcsönzünk. Az értékesítésnek ez a része még kevésbé elterjedt, mint a sima eladás. Kérdés, hogy vajon a jövőben mennyire lesz népszerű ez a megoldás, a birtoklás mennyire lesz fontos a fogyasztók számára a hozzáférhetőséghez viszonyítva.

Számolni kell azonban azzal is, hogy a könyvtárakban az idő előrehaladtával egyre több e-könyv lesz elérhető, tekintve, hogy már napjainkban is vannak kezdeményezések ekönyv-olvasók kölcsönözhetőségét illetően,[12] főleg az Országos Széchényi Könyvtár részéről. Egyelőre még nem tudni, milyen feltételek mellett fog megvalósulni később, hogy egyáltalán egységes lesz-e az ebook-kölcsönzés a könyvtárakban, illetve azt sem, hogy az ezirányú intézkedések megközelítőleg mennyibe fognak kerülni.

Az elektronikus könyv kapcsán egy másik felmerülő probléma lehet a kiadói tevékenység szükségessége, illetve szükségtelensége. Tény, hogy az interneten egyszerűbb eljuttatni egy szöveget a nagyközönséghez a kiadó kihagyásával, de kérdés, hogy a piac mennyire vevő erre. A titkosítást így a magánszemélynek kell állnia, ahogyan manapság is van olyan kiadó, ahol a költségek fedezésével bármi kiadható. Esztétikai szempontból tehát úgy néz ki, nem változnak a dolgok, azonban még mindig ott van a terjesztés kérdése. Amikor megkérdeztem a szakembereket ezzel kapcsolatban, mindig azt a választ kaptam, hogy hiába teszi fel valaki a „könyvét” az internetre bárki számára elérhető formában, kérdéses, hogy ki fogja elolvasni azt. Már megjelent egy réteg, akik a könyvpiac bürokráciájára hivatkozva ingyenes, szerzői jogi védelem nélküli könyveikkel próbálják felkelteni az olvasók figyelmét. A kiadók és a könyvtárak nyilván a szerzői jog előfeltételét támogatják az e-könyveket illetően, Szabó Gábor szerint a terjesztők viszont nyitottak lennének a piac egyéb alakulásaihoz alkalmazkodni.

Kérdés, hogy mi lesz a MEK és a DIA szövegeivel az e-readerek térhódításával, hiszen ezek a ma ingyenesen hozzáférhető szövegek idővel az e-olvasó előnyeiből adódóan sokkal kihasználtabbak lesznek. Az olvasáskultúra felvirágoztatása előtt biztosan nem válnak fizetőssé a jelenleg térítésmentesen elérhető tartalmak, azonban ha az e-könyv valóban megváltoztatja a könyvpiacot, és az olvasás ismét népszerű lesz, de az állam és/vagy az OSZK költségvetése továbbra is válságos helyzetben lesz, akkor esetleg kialakulhat egy-két olyan cég, ami megveszi az ingyenes művek jogát és árusítja azokat, így ezek sem lesznek legálisan ingyenesen elérhetők.

A szerzői jog által védett, főleg rövid terjedelmű szövegek (versek, novellák) is megtalálhatók különböző kalóz változatokban az interneten. Talán azért sem fogynak annyira a verseskötetek, mert az érdeklődők elolvassák adott szerzőktől a fellelhető műveket a weben, és emiatt csak néhányuk kötetét veszik meg több ezer forintért. (Természetesen ez csak egy apró tényezője a magaskultúra termékei mellőzésének.) Manapság a diákok is inkább az internetről próbálnak anyagot gyűjteni dolgozataikhoz, magyar szakon például az órán elemzendő verseket általában először nem a könyvtárban (a kritikai) kiadásban keresik, hanem az interneten, ha pedig megtalálták, onnan nyomtatják ki, és viszik az órára. Látjuk tehát, hogy a kényelem és a könnyű hordozhatóság az elsődleges igények közé tartozik – akár a minőséggel szemben is – a mai egyetemista korosztály körében.

Napjainkban az e-könyv egy olyan lehetőség, ami technikai újdonságként képes lehet az olvasás megszerettetésére, különösen az új generációkkal. Ezen kívül számos más előnye is van, ha az illetékesek jól hasznosítják a lehetőségeket – ehhez pedig érdemes fogyasztói oldalról is megvizsgálni a terméket. A technikai fejlődéshez, valamint az elektronikus kor gyermekeihez is illik a készülék profilja. Ezen kívül az idősebb korosztály számára is jól használható lehet az asztali számítógéphez képest könnyebb kezelhetősége és egyes funkciói (betűnagyítás, audio hanglejátszás) miatt.


[1]

Vagyis elektronikus tinta. A technológia fő jellemzője, hogy a katódcsöves, valamint az LCD-, illetve  LED-es készülékekkel szemben nem szükséges háttérvilágítás képük láthatóságához, így egyrészt kevesebb energiát igényel egy eink-technológiás készülék, másrészt nem is fárasztja, rontja a szemet.

[2]

A Typotex Kiadó például csoportosította e-könyveit a különböző kategóriák és formátumok szerint: http://www.typotex.hu/index.php?page=ekonyvek (2011. 03. 30.)

[3]

Papp-Váry Árpád: Marketing a gyakorlatban, Budapest, BKF – Századvég Kiadó, 2008, 46–47.

[4] Magyar Elektronikus Könyvtár, Elektronikus Periodika Archívum és Adatbázis, Digitális Irodalmi Akadémia

[5]

Itt: http://books.google.hu/ (2011. 04. 02.)

[6] Bővebben: http://index.hu/tech/2011/03/24/nem_lesz_konyvkiado_a_google/ (2011. 04. 02.)

[7] Közlemény a Google Books honlapján: http://books.google.com/booksrightsholders/ (2011. 04. 02.)

[8] Például nézzünk egy sikerkönyvet a kiadó rajongói oldalán: http://www.facebook.com/#!/ulpiushaz?sk=app_134510289955580 (2011. 04. 02.) (Mai tendencia az online marketingben a facebookon történő reklámozás, mivel ez az az oldal, amit a legtöbben néznek a világon.)

[9] Nézzük ugyanennek a szerzőnőnek egy régebbi könyvét a nagykereskedők kínálatában: http://www.libri.hu/konyv/a-mexikoi-1.html?recommendati-9f5v1vzrr91-1eeban3 (2011. 04. 02.)

[10] Forrás: Tószegi Zsuzsanna, A szerzői jogok védelmét szolgáló digitális technológia, Tudományos és Műszaki Tájékoztatás, 2006/10, 448–452. Interneten megtalálható: http://tmt.omikk.bme.hu/show_news.html?&issue_ (2011. 04. 06.)

[11] Uo., 453–456.

[12] Ezekről bővebben: http://konyvmolyz.web4.hu/cikk/hazai-konyvtarak-tervezik-ekonyv-olvasok-kolcsonzeset (2011. 02. 19.) és http://www.youtube.com/watch?v=BwV5UZMod3E&tracker=False&NR=1 (2011. 03. 24.)

további írásai

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.