Film

A vizsgabiztos tévedése

Verdák 2
Tatay Eszter
2011. szeptember 26. hétfő

Villám McQueen, Matuka és a többi verda idén nyáron visszatértek a mozikba. De vajon ki adott nekik újabb forgalmi engedélyt?

A Pixar meglehetősen ritkán áll elő folytatásokkal: csupán a Toy Story története bonyolódott további két részen keresztül. Talán így is volt jó: WALL-E boldogan él EVA-val, Némót többé nem kell keresni, a hangyák pedig szorgosan dolgoznak tovább. A Verdák azonban valami oknál fogva újabb kilométereket akartak róni, a stúdió pedig bizalmat szavazott nekik.

Már  a film nyitó képkockáitól kezdve érezhető, hogy a második rész szakít az előzményekkel. Rögtön egy James Bond-filmbe csöppenünk, ahol a kémkocsi gyakorlatilag önmagától képes minden olyasmire, amit eddig Ethan Hunt vagy a 007-es tudott csak véghezvinni. Mikor azonban már épp kezdenénk elveszni a sok ismeretlen szereplő és akciójelenet között, végre Kipufogófürdőn találjuk magunkat. Villám McQueen egy újabb kupával gazdagodva tér vissza barátaihoz, az egymásratalálás öröme azonban nem tart sokáig: a piros versenyautó és szerelőcsapata vállalja a szereplést a Földgolyó Futamon, ezzel részt véve egy újfajta, alternatív üzemanyag népszerűsítésében. Mialatt nagyvárosból nagyvárosba utaznak, Matuka belekeveredik egy titkos kémakcióba, a versenyeken sorra szenvednek rejtélyes balesetet az indulók, és old timer autók szomjaznak bosszúra régi sérelmeik miatt.

Az elmúlt években készültek már úgynevezett spin-offok a rozsdás vontatókocsi főszereplésével: ezekben a tízperces szösszenetekben Matuka volt már utcai gyorsulási verseny győztese, mentett meg eltévedt UFO-bébit és zúzott egy rockbanda sztárjaként. A Verdák 2 olyan, mintha egy ilyen rövidfilmet bővítettek volna ki egész estés mozivá: a főszereplő az első résszel ellentétben már nem Villám McQueen, hanem a korábban csak mellékszerepet betöltő barát. A történetnek pedig ez az igazán gyenge pontja. A magyar szinkronban Gesztesi Károly hangján megszólaló kocsi 2006-ban még üde színfolt volt egyszerűségével, butácska megszólalásaival, ugyanakkor feltétel nélküli barátságával, amivel a gyerekek kedvencévé vált. Most viszont majdnem két órán keresztül Matuka csetlés-botlását kénytelen nyomon követni a közönség, ami már az első félóra után kezd nagyon fárasztó lenni. A balga megnyilvánulásokat még csak-csak megmosolyogja az ember, de amikor ezek már beképzeltséggel is társulnak, ott már igen nehéz szimpatizálni a karakterrel. Kilencven perc után odáig jut a néző, hogy már csak nagy erőfeszítések árán képes sajnálni a szegény rozsdamarta járgányt, akit kigúnyolnak a többiek. Végül azért Matukának köszönhető a katasztrófa elkerülése és a gonosztevő leleplezése, de a népszerűsége ekkor már annyira a negatív tartományban van, hogy hőstetteivel legfeljebb a semlegesig képes feltornázni magát.

Eltekintve a főszereplő ügyetlenkedéseitől, a Verdák 2 egy szerethető animációs film. A látványra nem lehet panasz, a Pixar grafikusai ismét kitettek magukért. Ha már maga a történet nem igazán köt le minket, jókat derülhetünk azon, ahogy a kulturális sztereotípiák megjelennek. Japánban automatákból vásárolnak új abroncsot, gésa-autók táncbemutatóját csodálják és hálófülkékben térnek nyugovóra a járművek. Olaszországban a főkötőt viselő mama szurkol fiának, a bánatra pedig mindig az evés jelenti a gyógyírt. Szórakoztató játék még a különböző autók típusának felismerése: Fiat 500-asok, Puntók, Honda Civicek, Range Roverek furikáznak a vásznon. A fontos szerepet betöltő kémkocsi is ismerős lehet a James Bond-filmek kedvelőinek, noha több különböző modellből alkották meg, legfőbb vonásai mégis a 007-es ügynök Aston Martinját idézik.

Animációs filmek esetében sokszor kérdéses, vajon kik is alkotják a célközönséget? Rengetegen úgy gondolják, hogy ez a műfaj elsősorban a gyermekeknek szól, ugyanakkor az őket kísérő felnőttek is jókat derülhetnek egy-egy poénon. A Verdák 2 mintha sikertelenül akarna átmenetet képezni a két generáció között: gyerekfilmnek túl sok az akcióelem, akciófilmnek viszont túl gyerekes a grafika miatt. Van itt minden az autósüldözéstől a robbantásokon át a sokkoló használatáig. Az egyik szereplőt még meg is kínozzák, mielőtt megölik – mindez a mai gyerekeknek már természetes látvány? Annak idején az Oroszlánkirályban még csak diszkréten sejtették Mufasa halálát, a Tom és Jerryben pedig mindig mindenki túlélte a baseballütővel történő találkozást.

Az mindenesetre biztos, hogy nem a legjobb döntés volt folytatni a Verdákat. Egy amúgy sem túl erős Pixar-filmről volt szó, amit a kritikusok is fanyalogva fogadtak, a stúdió mégis úgy gondolta, belevág a második részbe. A vizuális megoldással nincs is probléma, a megszokott színvonalat hozták. A történetet azonban alaposabban kellett volna megszőni, mert egy idegesítő karakterre nem lehet kétórás mozit alapozni.

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.