Zene

A magyar mezítlábas díva

Interjú Takáts Eszterrel
Pataky Adrienn
2011. szeptember 24. szombat

Ki ne ismerné a Nyári dalt vagy a Drága időt, akár a Petőfi Rádióból? A dalok szerzője és előadója, a pécsi születésű énekesnő, Takáts Eszter gyerekkora óta foglalkozik zenéléssel, művészeti karon diplomázott. Nemsokára megjelenik a negyedik lemeze.

Takáts Eszter egykori Pavilon nevű zenekarával lendült bele a koncertezésbe, majd 2006-ban megjelent az első szólóalbuma Rövidtáv címmel – ez hozta meg számára az igazi ismertséget. 2008-ban kiadott egy lemezt akkori együttesével, a GumiZsuzsival, amely a Kaucsuk Szuzie címet kapta, majd 2009-ben ismét egy szólólemezzel, a Ha egy nő szeret… cíművel jelentkezett. Hamarosan boltokba kerül a negyedik korong, a Karcos üdvözlet, amelyet Eszter immáron új zenekarával vett fel. Addig is a Keményvaj címen kiadott öt számos kislemezt élvezhetjük, amely szeptemberben jelenik meg.

Lemezbemutató már volt, Karcos üdvözlet-lemez még nincs. Mikor lát napvilágot? Hasonlóan az előző albumaidhoz, ez is szerzői kiadás lesz?

Igen, ez a lemez is szerzői kiadásban fog megjelenni. Amikor bemutattuk a lemezt, még volt menedzsmentünk, május eleje óta viszont szabadúszó lettem ismét, így a felvállalt feladatok miatt eltolódik a megjelenés. A jövőben szívesen dolgozom majd együtt szervezőkkel, de független módon. Most építkezem.

Milyen számok kerülnek a Karcos üdvözletre?

Ez egy bensőséges hangulatú lemez, világzenei és jazzes áthallásokkal. A számok között van két Pavilon-korabeli nóta és egy olyan dal, amely gyakorlatilag nyolc év alatt született meg. Ehhez nagyban hozzájárult az új zenekar, amelynek tagjai inspiráló hatással voltak rám, illetve az a sok új dolog, ami az elmúlt egy év alatt történt velem. Már most kirajzolódni látszik, melyek a közönségdíjas dalok, ilyen a Göröngy dal, az Oldja el, a Keringető, a Szakító dal vagy az Annyi volt

Hogy születtek ezek a dalok?

Vannak olyanok, amelyek dallamát egy álom utáni reggelen még hallottam a fejemben, és úgy jegyeztem le, mások delíriumok (a szélsőséges gőzkiengedést követő napok) után jöttek létre. De olyanok is szerepelnek a lemezen, amelyeket a D-hangolású gitárral való kacérkodás eredményezett.

Minden számot te írsz, amelyet énekelsz?

Nagyrészt igen, de azért előfordulnak ellenpéldák. Az új lemezen szerepel például egy Halmai Tamás-vers megzenésítése Másik hajó címmel, de már a Rövidtávon is szerepelt egy dal, amely nem saját, hanem egy Lukács Sándor-nóta (Idegen). Az új lemez munkálatainál segítségemre van Müller Péter mint producer, aki a Nem a jutalomért és az Annyi volt című dalok prozódiai csiszolásában is segédkezett – ez igen jó tapasztalatot és sok örömöt ad nekem.

Tizenkilenc éves koromig, amíg nem írtam dalokat, nagyon „nyomott a fejem”, hiszen nem tudtam mit kezdeni a tehetségemmel, egyébként is legfeljebb a komolyzenében volt lehetőségem megnyilvánulni. Más dalait pedig nagyon ritkán sikerült hitelesen előadni, de szerencsére azóta ez is változott, én pedig egyre több dalt írok.

Milyen együtt dolgozni az új zenekaroddal? A szétszórtság miatti viták generálta zenekarváltás után most elégedett vagy a csapatoddal?

Abszolút. De azért a korábbi zenekaromban sem volt rossz hangulat, a velük töltött időt második kamaszkoromnak éltem meg. Az új zenekaromra most az a jellemző, hogy próbálunk nagyon odafigyelni minden tagra, hogy megkönnyítsük egymás életét, munkáját. Figyelmesség, konstruktivitás, kreatív erők vannak velünk, és hasonlóak a szokásaink. Emberileg pedig a jobbik fajta csiszoló erő munkál a közösségben: ez a tenni akarás és odafigyelés mindenkire érvényes, mindenki kiveszi a részét a munkából. Van, aki pluszban fuvart is vállal, van, aki a hangmérnök feladatait látja el…

Nemrég csináltál pár közös számot Rendbenmannel (Felcser Máté), a Punnany Masif egyik tagjával, korábban pedig szintén vele énekeltél fel egy számot a zenekaruk lemezére. Hogyan jött az ötlet? Terveztek még közös produkciót?

Mátéval és az egész családjával jó barátságban vagyok, ami még az egyetemi éveimre nyúlik vissza, hiszen a zenei tanszéken a nővére volt a legjobb barátnőm. Nagyon szeretek Mátéval együtt dolgozni, mert mindig precíz és a maximumot „tapossa ki” az emberből. Tele van ötletekkel, és pontosan tudja, mit akar. Ha lesz rá alkalom, és meg tudjuk oldani, szívesen részt vállalok bármiben, amit Máté csinál.

Amit Mátéék művelnek, egészen más stílus, mint amilyet korábban hallhattunk tőled. Nem furcsa neked velük énekelni?

Nem, mert a stílusok különbözőségét szinte megszünteti, hogy Máté jól el tudja mondani, mit is szeretne hallani, így nekem csak ezzel kell foglalkoznom. Ha valami mögött jó szöveg van, akkor azzal tudok azonosulni.Ezt sokan nem tudják, de kamaszként például népdalénekléssel kerestem a kenyerem, ami aztán az egyetemen lekopott rólam, de a hangomról nem teljesen. Szerencsére…

Hogyan határoznád meg a saját zenéd stílusát?

Valahol a jazz és a népi határán, némi „hippi” beütéssel. Nehezen besorolható, azt mondják. Ezért is nehéz megtalálni a helyem a zenei szcénában, de ezért is varázslatosan izgalmas, mi lesz a sorsom a következő néhány tíz évben…

Igaz, hogy jazzénekesnő szerettél volna lenni? Végülis a komolyzenei tanulmányaid után…

Igen, a népdalozás után, meg miután rájöttem, hogy a klasszikus éneklést nem nekem találták ki, megfordult a fejemben. Meg is kértem Berki Tamás jazzénekest – aki akkor azt mondta, hogy maradjak természetes, és tanuljak az életből –, hogy segítsen. Így is lett. Talán leginkább a „gyerekhangom” az, amit használok…

Milyen produkciókban vettél még részt az előbb említetteken kívül?

Cseh Tamást nagyon szeretem, így elénekeltem néhány dalát. Szívesen válogatok a munkásságából, amikor úgy adódik. Az Odett és a Go Girlz! első lemezén is szerepeltem, gyakorlatilag ez egy összmunka volt, Polgár Odett albumának színesítésére kértek fel.

Egyébként minden mindig a legjobbkor jött. Mindig akkor kértek fel valamire, amikor éppen depresszióba estem volna, hogy nincs mit csinálni, nincs motiváció, meg dal sem érkezik a fejembe. Ezek általában a téli időszakok voltak, de a mániás oldalam, ugye, sosem nyugszik…

Mennyire tudod kezelni a mostani sűrű életmódodat?

Megfelelő háttérrel egész jól. Amikor van mellettem valaki, aki biztonságot teremt, akkor én is kiegyensúlyozottabb vagyok. Egyedül a mániás korszakok nehezek, de azok nélkül meg nincs alkotás. A kibillenéseim adják a gyümölcsöt.

És most van melletted valaki? Kiegyensúlyozottabb vagy, mint korábban?

Igen, van párkapcsolatom, szép, éppen teljesedő. Sokan nem tudják elképzelni, de amióta Budapesten élek, meg amióta elmúltam harminc, igen, sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok.

Jobb Budapesten élni?

Sok a munka, és egész más a ritmus, mint Pécsett – itt mindig hirtelen van vége egy napnak. De ugyanakkor, ami most az én életemet jellemzi Budapesten: jobb életminőség, egészségesebb életmód, figyelmes, szeretetteli közeg, kevesebb harc, állandó párkapcsolat.

Milyen elképzeléseid vannak a jövőre nézve?

Szeretném, ha az új zenekar, a szeptemberben megjelenő EP lemez és a majdani nagylemez is a köztudatba kerülne. Építünk egy koncertszínházas produkciót is a Góbi Rita vezette tánctársulattal Szívautomata címmel, szeretnék több külföldi fellépést és aktív kulturális munkát az egyesületemmel. És továbbra is szerelemben maradni és egyesülni a közönséggel.

(Az interjú 2011 augusztusában készült)

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.