Képzőművészet

A globális művészet főszereplője Magyarországon

William Kentridge a Szépművészeti Múzeumban
2011. szeptember 26. hétfő

Szeptember 20-tól látható a Szépművészeti Múzeum új kiállítása Itt se vagyok… (I am not me, the horse is not mine) címmel, amely William Kentridge munkásságának egy szeletét mutatja be a kortárs művészet rajongóinak. A tárlat igazi kuriózumnak számít Magyarországon. Véletleneknek és szerencsés fordulatoknak köszönhető, hogy a közönség most itthon élvezheti Kentridge videoinstallációit, melyeket Gogol Az orr című műve ihletett.

A nemrég bemutatott Kovásznai György-életmű kapcsán tűnt fel, hogy a két művész munkássága rokon vonásokat mutat (érdeklődés a képzőművészet, az animáció, a dramaturgia iránt). Ez a meghökkentő felfedezés Kentridge-hez is eljutott, és ez fordította figyelmét Magyarország felé.

A kiállítás megnyitójára sokan érkeztek, a múzeum terme zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. Az installációk leleplezése előtt a közönség meghallgathatta György Péter, az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet vezetőjének köszöntőjét, és egy kerekasztal-beszélgetés keretében, Iványi-Bitter Brigitta (a Kovásznai Kutatóműhely és Archívum kurátora) közreműködésével megismerhette William Kentridge művészetének jelentőségét és hatását a kortárs művészet alakulására. Ezen kívül bemutatták a művész Félix száműzetésben című, 1999-ben készült, kimondottan vetítésre szánt szénrajzát. A megnyitó tehát sok érdekességet tartogatott annak, aki az itthon alig ismert alkotó művészetébe szeretett volna bepillantást nyerni.

György Pétert idézve, a Johannesburgban született Kentridge sajnos „nem magától értetődő Magyarországon”, hazánkban tényleg kevesen emlegetik a nevét. Pedig a világ többi részén New Yorktól Tokióig bármilyen művészeti platformon jelenjen is meg, mindenhol elismeréssel fogadják. Munkásságának kultúrtörténeti, művészettörténeti, társadalomtörténeti vonatkozása is van. Képzőművészként, dramaturgként, rajzolóként és animációs filmrendezőként is komoly sikereket tudhat maga mögött. Különböző problémákat jár végig szénrajzfilmjeiben. Ezeket az emberek magukénak érzik, hiszen saját bőrükön is megtapasztalhatták azokat a történelem viharos éveinek sodrásában. Olyan problémák kelnek életre és öltenek testet filmjeiben, amelyek a közönség számára igaz és átélt valóságot tükröznek. Kentridge ráérzett arra, hogyan kell úgy fogalmazni, hogy az ember úgy érezze, a színház róla szól: a Félix száműzetésben ugyan johannesburgi történetet dolgoz fel, mégis olyan egyetemes mondanivalóval rendelkezik, amely bárkinek ismerős, saját maga által is átélt eseménynek tűnik. Olyan színházat csinált, amely politikai tartalommal telített ugyan, de nem nevezhető propagandaművészetnek. A munkáit kísérő zenei aláfestés ellentétes lehet az alkotások hangulatával. Kedveli Monteverdi zenéjét, amely nyugalmat és békét idéz, ám ezeket gyakran olyan vizuális tartalmakkal kapcsolja össze, amelyek cseppet sem nevezhetők nyugalmasnak vagy békésnek. Ennek ellenére jól kiegészítik egymást, és kettejük találkozásából sajátos művészet születik.

A múzeumban bemutatott installációkat Dimitrij Sosztakovics Az orr című, Gogol elbeszélését feldolgozó operája ihlette. A kiállítóteremben nyolc, egyenként hatperces kisfilmet láthattunk egyszerre, zenei kísérettel vetítve (A ló nem az enyém; Egy emberöltőnyi lelkesedés; Őexcellenciája az orr; Felvilágosodás bizottság; Imák a megbocsátásért; A nevetséges fehér már megint; Vidéki táncok I.; Vidéki táncok II.). Ezek eredetileg az opera zenekari közjátékához készültek irodalmimontázs-technikával. Az irodalmi inspirációt Nyikolaj Vasziljevics Gogol Az orr (1836) című írásán kívül még Miguel de Cervantes Don Quijote (1605) és Laurence Sterne Tristram Shandy úr élete és gondolatai (1759) című műve nyújtotta. Közös bennük a lehetetlen, az abszurd és a fantasztikum jelenléte. A filmek az 1917-es orosz forradalomnak is emléket állítanak. Ezek a motívumok felfedezhetők a filmekben: az orr több jelenetben is képviselteti magát (hol lovagol, hol épp létrára mászik), az orosz utalások is felismerhetők a pergő jelenetek között. Az installációk sötétben láthatók, nagy méretben a falra vetítve. A sötétség és a zene sajátos hangulatot kölcsönöz a kiállításnak, és izgalmassá teszi a látottakat.

William Kentridge magyarországi szereplése nagy esemény a kortárs művészet világában. Ráadásul, aki október 4-én látogat a kiállításra, nemcsak az alkotó filmjeivel találkozhat, hanem magával Kentridge-dzsel is, aki ezen a napon a múzeum vendége lesz, és Szántó András, a külföldön élő író beszélget majd vele. Aki pedig lemaradna a kiállításról, de szívesen megismerné Kentridge művészetét – vagy éppen még többet szeretne megtudni róla –, az feltétlenül menjen el október 7-én és 8-án a Trafóba, ahol Kentridge rendezésében mutatják majd be Georg Buchner regényének adaptációját Woyzeck a Highveld címmel. A Kentridge-kiállítás csak rövid ideig lesz látható, ezért nem ajánlatos késlekedni: mindenképp érdemes megnézni a kortárs művészet egyik meghatározó alakjának érdekes, őszinte és lebilincselő műveit.

William Kentridge: Itt se vagyok című kiállítás, videóinstallációk, Budapest, Szépművészeti Múzeum, megnyitotta: György Péter esztéta
2011. szeptember 20. – október 4.

további írásai

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.