Archívum

Főhajtás XLIV.

Tulipán
2011. július

Mondják: ősi magyar virág, őseink Ázsiából hozták magukkal díszítményeiken a sokféleképpen értelmezhető motívumot, az egymásba boruló hat sziromlevelet.

Mondják: a 16. században, a török hódítás idején ismerte meg Európa a tulipánt, s a furcsa-izgalmas virág fél Európát megőrjítette – tulpománia! –, mert egy-egy ritka virághagymáért vagyonokat kértek és adtak a 17. század első felében. Rövid életű volt a „mánia” (1633–1637), s vagyonokat veszítettek, akik abban bíztak: mindig akadnak rajongó széplelkek, akik egy-egy ritka színű, elrajzolt szirmú tulipán birtoklásáért semmi pénzt nem sajnálnak megadni.

Nyári este van, a Gellért-hegyről a Duna-part felé fújdogál a szél; öt emelet magasan az erkélyen üldögélek, körülöttem már alszik a klemátisz, a rózsa, a levendula, az eget felhők borítják, nem világítanak a csillagok…

Vörösbort kortyolgatok. Tulipán – hirdeti a karcsú palackon a felirat s a népi mintákat idéző-indázó rajz.

Vajon miért e titokzatos eredetű virágról nevezték el ezt a vonzóan izgalmas aromájú vörösbort?

A régi perzsa, fárszi nyelven e virág neve toliban, talán ebből ered a magyar szó. A tulipán formája hasonlít a törökök turbánjára, eleink a hasonlóság alapján is nevezhették tulipántnak e furcsán-gyönyörű virágot.

Azon a régi miseruhán, amit mi István király koronázási palástjának szeretünk hinni, már feltűnik a tulipánmotívum; Mátyás király és Beatrix királyné címeres tányérján is felismerhető; az eperjesi Rákóczi-ház oromzatán kőbe vésett tulipán látható…

Valami ősi szakrális jelentést rejt e virág, s mi, magyarok évezrede őrizzük e titkos üzenetet.

A piros tulipán a keleti kultúrákban erotikus szimbólum, az érzéki örömök jelképe, egyértelműen a férfit magába fogadó női test(rész) szimbóluma.

A fehér tulipán a keresztény kultúrában a testi-szellemi tisztaság, a szűziesség megtestesítője.

A sárga tulipán az Oszmán Birodalomban az uralkodóház felségjele.

A szirmát hullató tulipán az elmúlást idézi, a közelgő halál hírnöke a 17. századi holland csendéleteken.

Kalotaszegi fafaragásokon egyszerűen és félreérthetetlenül a női nemiség stilizált ábrája, a testet-lelket felizzító érzéki vágyak jele…

Kortyolgatom a bort. Kortyolgatás közben szüzességét, lelki érinthetetlenségét őrző nőalak nem jut eszembe. A halál közelségére sem gondolok. Hatalmi álmokat sem szövögetek. Buja bor ez a Tulipán, szerelmet, szerelmeskedést idéző. A szerelem izzásával lüktet, tompa vörös színe mint a piros tulipán, illata álmodozásba ringató, aromája múltba visszasodró – érzéki vágyakat csiholó ital.

Már éjszaka van, elállt a szél, csillagok ragyognak a Gellért-hegy fölött, mint Csokonai verssorai, elandalít a bor.

A hatalmas szerelemnek
Megemésztő tüze bánt.
Te lehetsz írja sebemnek,
Gyönyörű kis tulipánt!

A tulipántról a mezőségi legénynek is a szerelem jut az eszébe.

Hosszú szárú tulipánt, engem

a szerelem bánt,

Ha szerelem nem volna, nékem

százszor jobb volna.

Egy korty bor: oldódik bennünk a fájdalom.

Patak martján nevekedék, tulipánt:
Az én szűvem téged óhajt, téged várt…

Másfél száz éve dalolt így egy szerelmes tulipánja után sóvárgó háromszéki legény. Újabb korty: a bornak hiszek, nem a 19. század végi divatos zsebkönyv – Hölgyek titkára – világfájdalmas bájolgásának.

Tulipán
Szíved egyetlen bálványa – a divat
Az üres csillogás világod
És a hiúság vezetőd;
A szív világa a világom,
Én nem lehetek szeretőd!

Sem az ízlelt bort, sem a megkívánt nőt nem tudta soha meghódítani e bugyuta versike elkövetője. És soha nem hódította meg őt igazi bor, nem ölelte magához szerelmesen izzó asszony.

A bor és a szerelmes asszony, a szerelmes asszony és a bor – a Tulipán – megvigasztal bánatunkban, messzire kergeti szomorúságunkat, megcsiklandozza, felizzítja érzékszerveinket. A szelíd életű református lelkész, a költő Tompa Mihály is érezte, tudta: a tulipán – az asszony és a bor – lelkünk titkolt vágyainak ismerője:

Mindenik virágnak vagyon  szeretője!
A tulipán, ki a fuvalmat szereti:
Hogy keblébe nyuljon, megengedi…

Igen, buja virág a tulipán: a szerelem álma, a szerelem valósága – mint a bor.

Az utolsó korty, már üresen árválkodik asztalomon a csillagos ég alatt a karcsú palack – a Tulipán ébren tart, álomba ringat, mint az igazi szerelem.

további írásai

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.