Archívum

Üzenetek William Shakespeare-től

2010. október

71. szonett

Ne gyászolj már

(No Longer Mourn for me When I am Dead)

Ha olvasod e verset, és örömed
telik benne, üzeni neked azt is,
mit elfeledett társai mondanak.
Mert egésznek része minden töredék,
adj hálát az egésznek, s ne emlékezz
a kézre, mely írta. Remember not
the hand that writ it. Remember not,
ne
emlékezz, remember not, ne emlékezz.
Mert bár testem agyaggal keveredik,
formáját magával viszi a lélek,
míg imbolygó lánggá nem lesz egészen.
No longer mourn for me when I am dead.
Ne gyászolj már, ha szólt értem a baljós,
tompa harang. Örvendj, s olvasd e verset.

71. szonett

Emlékezz

(Remember)

Ha olvasod e verset, és örömed
telik benne, üzeni neked azt is,
mit elfeledett társai mondanak.
Mert egésznek része minden részlet,
adj hálát az egésznek, s ne emlékezz
a kézre, mely írta. Remember not
the hand that writ it. Remember!
Emlékezz!
Emlékezz az ujj ívére, a finom
pórusokra, a szépségre, amely
egészt idéz. Mert bár testünk agyagból lett,
formáját megőrzi gazdája, a lélek,
míg imbolygó lánggá nem lesz egészen.
Remember. Emlékezz e kézre, halld
hangomat, míg olvasod e verset.

23. szonett

Te vad teremtés

(Fierce Thing)

In memoriam N. P. G. (1932–1980)

Hogyan segíthet erősön a gyenge,
hogyan taníthat boldogságra, ki
szívében oly régen árva? Fierce thing!
Te ádáz teremtés! Lélek-mámor
okos papnője, sötét pupilládban
évezredek gyűrűztek, Trianonok
gyásztüze. Szerető, vad teremtés!
Fierce thing! Mélyébe ölelt a selymes
dagály, feléje szöktél balsorsod,
ugróiskolád kövein. Elvitt
az áradat. Elvitt, fierce thing. Szilaj,
apátlan lány, így akartad. Másképp
nem tudtál, csak forgó hullámokban,
örök égi forradalomban élni.

további írásai

Elnézést, a hozzászólás ezen a részen nem engedélyezett.